23/1995. (IV. 5.) AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 385/B. § (1) bekezdésének "Ha a kártalanítási igény ténybeli és jogi megítélése a különleges eljárás keretében nagyobb nehézséggel járna,..." szövegrésze alkotmányellenes, azért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
A 385/B. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
"385/B. § (1) A bíróság az iratokat az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel bíró polgári bíróságnak küldi meg."
A megsemmisített rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fővárosi Bíróság előtt 12.B.77/1990. szám alatt visszatérítés iránt indított, a Legfelsőbb Bíróságon Bf.III.915/1992. szám alatt befejezett ügyben - e határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésétől - a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható.
3. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 284. § (1) bekezdése, valamint 284/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja; a bírósági határozatok törvényességének felülvizsgálatára vonatkozó kérelmeket, valamint a törvényi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatát (ABH 1992, 59.) követően a törvényességi óvás helyébe lépő, új rendkívüli jogorvoslatot, a felülvizsgálat intézményét az 1992. évi LXIX. törvény 1993. január 1-jétől vezette be a büntetőeljárásba.
A felülvizsgálható határozatok körét és a felülvizsgálat alapjául szolgáló okokat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) kimerítően meghatározza.
"284. § (1) A bíróság másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetőleg a másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata vagy határozatának meghatározott része ellen felülvizsgálatnak van helye, ha
a) a terhelt felmentésére vagy büntetőjogi felelősségének megállapítására, kényszergyógykezelésének elrendelésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor;
b) a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén nincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki."
284/A. § "(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak felülvizsgálati indítványt nyújthatnak be akkor is, ha a határozat meghozatalára a 250. § II. és III. pontjában, valamint a 349/A. és a 355/A. §-ban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott okból a felülvizsgálatnak akkor is helye van, ha a jogerős ügydöntő határozatot az elsőfokú bíróság hozta."
2. A jogerős büntető bírósági határozatok felülvizsgálatát szabályozó rendelkezések alkotmányosságának vizsgálatára több indítvány érkezett.
2.1. Az indítványozók egyike a Be.-nek a felülvizsgálható határozatok körét taxatíven kijelölő 284. § (1) bekezdésével és a visszatérítés (Be. 356. §, 386. §) eljárási rendjével összefüggésben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § d) pontja alapján a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte, és alkotmányjogi panaszt is nyújtott be.
Álláspontja szerint a felülvizsgálható határozatok kimerítő meghatározásával a törvény a jogalanyok széles körét rekeszti ki a rendkívüli jogorvoslat lehetőségéből. Ezáltal a kártalanítás és visszatérítés (Be. 383-386. §) eseteiben hátrányos helyzetbe kerül az, "akinek jogát ezen eljárási körben érvényesítik - szemben azzal aki például a "rendes kártérítési" perben élhet jogvédelmének bírói eszközével."
A többször kiegészített, illetve pontosított alkotmányjogi panaszban az indítványozó végül is azt kifogásolta, hogy a felülvizsgálat intézményének szabályozása a büntetőeljárásban alkotmányellenesen diszkriminatív. Sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mivel eltér a polgári eljárásban a "kártérítési" igény érvényesítése esetén igénybe vehető felülvizsgálat szabályaitól. A szabályozás ellentétes az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az Alkotmánybíróság 66/1991. (XII. 21.) AB határozatával is. Indítványozta, hogy a felülvizsgálatot kizáró rendelkezéseket az Alkotmánybíróság semmisítse meg. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdésére figyelemmel a konkrét esetre visszaható hatállyal határozza meg a megsemmisítés következményét a Legfelsőbb Bíróság Bf. III. 915/1992/3. számú jogerős végzésével, valamint a Legfelsőbb Bíróság Bfv. X. 771/1993/3. számú végzésével összefüggésben.
Az indítvány benyújtását követően a kártalanításra és a visszatérítésre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat az 1994. évi XCII. törvény 20-28. §-a jelentősen módosította. A 385/B. § (1) bekezdése szerint "ha a kártalanítási igény ténybeli és jogi megítélése a különleges eljárás keretében nagyobb nehézséggel járna, a bíróság az iratokat az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező polgári bíróságnak küldi meg." Az Alkotmánybíróság az indítványt az új rendelkezésekre is kiterjedtnek tekintette.
2.2. A másik indítványozó az előzetes letartóztatással kapcsolatos bírósági határozatok felülvizsgálatból kizártsága miatt kérte a Be. 284. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontja szerint ez ellentétes az Alkotmány 55. §-ának azon rendelkezésével, mely szerint mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, és senkit nem lehet személyi szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
2.3. További indítványozó felülvizsgálati kérelemnek nevezett, a Hajdú-Bihar Megyei Bírósághoz benyújtott, de az Alkotmánybírósághoz címzett beadványában a Legfelsőbb Bíróság Bfv. X. 1386/1993/2. számú határozatát kifogásolja, amely a Debreceni Megyei Bíróság B. 1015/1977/7. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság Bf.V.461/1978/5. számú ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati indítványát, mint a törvényben kizártat, elutasította. Sérelmezi, hogy a bűnössége alapjául szolgáló tényállás megalapozatlanságára és az eljárás során elkövetett eljárási szabálysértésekre alapozott felülvizsgálati indítványát a Legfelsőbb Bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasította el. Beadványaiban részletesen és ismételten előadta védekezését. Az indítványozó az Alkotmánybíróság tájékoztatása után is fenntartotta azon álláspontját, hogy a Legfelsőbb Bíróság elutasító végzését tekinti alkotmányellenesnek. A bíróságok eljárását és határozatait is alkotmányellenesnek tartja, mivel ellentmondanak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó követelményeknek.
2.4. Végül egy további indítványozó azzal a kéréssel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy "a Legfelsőbb Bíróság Bfv. X. 3269/1993/2. szám alatti végzésének törvénysértő volta megállapítása mellett az 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárást" elrendelje, továbbá állapítsa meg, hogy a Btk. 20. §-ának (a tettes és a társtettes általános részi meghatározása) megsértését, így anyagi jogszabálysértést jelent, "ha olyan személyt ítélnek el, aki a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem követhette el a bűncselekményt, mert nem tartózkodott az elkövetés helyszínén."
Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, amelyben a Be. 284. § (1) bekezdésére és a 284/A. § (2) bekezdésére hivatkozva a felülvizsgálati kérelmet elutasította, ellentétes az Alkotmány 54-57. §-aival, amelyek "szerint minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy ügyét igazságosan és törvényesen bírálják el. Ezzel szemben, ha egy bíróság a tényállást a rendelkezésre álló, vagy esetleg hiányos bizonyítékok alapján állapítja meg a bizonyítékokkal ellentétesen, bárkit igazságtalanul el lehet ítélni".
II.
1. Az érdemi vizsgálatot megelőzően az Alkotmánybíróság állást foglalt abban a kérdésben, hogy az indítványok, illetőleg az alkotmányjogi panasz megfelelnek-e az Abtv.-ben írt feltételeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal élhet az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani [48. § (2) bek.].
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe nem tartozó kérelmet tartalmaznak az I.2.3. pontban ismertetett beadványok, amelyek következetesen a jogerős bírósági határozatokat, illetve a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati indítványt elutasító határozatát sérelmezik, valamint az I.2.4. szám alatt ismertetett indítvány, amely arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatát minősítse törvénysértőnek, és rendelje el a konkrét büntető ügy felülvizsgálatát. Az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján az alkotmányellenesnek talált jogszabály alkalmazásával lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát akkor kell elrendelni, ha az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. Ezeket az indítványokat az Alkotmánybíróság - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
2. Az I.2.1. pontban ismertetett alkotmányjogi panasz megfelel a törvényi követelményeknek.
Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB határozatban (ABH 1991, 311.) úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. A határidő számítása szempontjából azóta is következetesen érvényesített álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatoknak, így a felülvizsgálat intézményének jogi szabályozását ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő ilyen esetben a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.
2.1. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszban hivatkozott 66/1991. (XII. 21.) AB határozata szerint "annak a sérelemnek az orvoslására irányuló kártalanítási (juttatás iránti) igény, amely a személyes szabadságtól való megfosztás, illetőleg a tulajdon elvonásával kapcsolatban a jogszabály alapján keletkezett [a különleges eljárások körébe tartozó kártalanítás (383-385. §) és visszatérítés (386. §)], polgári jogi jogviszonyt hoz létre a jogszabályban meghatározott jogosult és kötelezett között, jóllehet szabályozása a büntetőeljárási jogszabályok között helyezkedik el" (ABH 1991. 342, 349.).
Az idézett AB határozat szerint a büntetőjogi szabályok tartalmazhatnak tulajdonjogot korlátozó elvonó rendelkezéseket. Ezek alkotmányszerűségéhez hozzátartozik a korlátozás szükségszerű és arányos volta. Az utóbb alaptalannak bizonyult vagyonelvonás sérelem forrásává válik, az alaptalanul megváltozott tulajdoni helyzet helyreállítására szabályokat kell alkotni.
A visszatérítési eljárásban a terhelt lényegében polgári jogi természetű igényt érvényesít. A visszatérítés jogalapja: a törvényes, de alaptalannak bizonyult elítélés a büntetőeljárásban már tisztázódott (tudniillik abban, amelyben a terheltet felmentették vagy a kötelezését enyhítették). Az összegszerűség meghatározása a jogosult akaratától függetlenül más, különleges eljárásra [a Be. rendelkezései értelmében (Be. 356. § (1) bek. b) pont) büntetőeljárásra, vagyis a "büntető" bíróságra] tartozik.
Ebben a különleges eljárásban azonban nem érvényesülnek maradéktalanul mindazok a garanciák, amelyek egy ugyanilyen igény esetén a polgári eljárásban érvényesülnének (pl. tárgyalás tartása az első- és - kérelemtől függően - a másodfokú eljárásban). A polgári eljárásban erről az igényről minden esetben ítélettel kell dönteni; a jogerős döntés ellen, jogszabálysértésre hivatkozva, felülvizsgálati kérelmet is be lehet nyújtani.
A Be. 284. § (1) bekezdésének taxatív megfogalmazásából következően, ha a kártalanítás és visszatérítés tárgyában büntetőbíróság hozott jogerős határozatot, akkor ez ellen felülvizsgálati indítvány nem nyújtható be. Ha azonban a büntetőbíróság a Be. 385/B. § (1) bekezdése alapján az iratokat az eljárás lefolytatása végett a kártérítés elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező polgári bíróságnak küldi meg, a Be. 385/D. § (1) bekezdése szerint a polgári bíróság az eljárása során a Be.-ben foglalt eltérésekkel a Polgári perrendtartás szabályai szerint jár el. Sem a Be., sem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) nem zárja ki, hogy a polgári bíróságnak a visszatérítés tárgyában hozott jogerős ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtsanak be [lásd Pp. 270. § (1) bek.].
A Be. 385/B. § (1) bekezdése azt, hogy az igény elbírálása során milyen eljárási rend érvényesül, egyedül a büntetőbíróság belátásától teszi függővé. A polgári bíróságnak való esetleges megküldés feltétele: "az igény ténybeli és jogi megítélése nagyobb nehézsége".
A jogalkotás a más polgári jogi igényt érvényesítő személyek érdekeihez képest nem mérlegelte hasonló figyelemmel és körültekintéssel a terhelt érdekeit is akkor, amikor az összegszerűség eldöntését különleges büntetőeljárásra utalta és annak szabályait a hatályos rendelkezések szerint - korlátozó jelleggel - állapította meg.
Az azonos jellegű polgári jogi igények érvényesítési rendje között való különbségtétel, amely a büntetőeljárási törvényben szabályozott egyes polgári jogi igények érvényesítésénél pusztán a Be. eltérő eljárási rendjéből adódóan lényeges eljárási garanciák mellőzéséhez vezet, az Alkotmánynak az önkényes megkülönböztetést tiltó 70/A. §-ába ütközik.
2.2. A Be. 284. § (1) bekezdésének kimerítő megfogalmazásából következő az a helyzet, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása (379/A.-379/B. §) tárgyában hozott bírósági döntés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, nem sérti az Alkotmány 55. §-ában meghatározott szabadságjogot.
A személyi szabadsághoz való alkotmányos alapjog biztosítékát maguk a különleges eljárások jelentik, nevezetesen az, hogy a bíróság hoz határozatot, amelyet az érintettek az alkotmányos feltételeknek megfelelő rendes jogorvoslattal támadhatnak meg.
Az Alkotmánybíróság több határozatban állást foglalt már arról, hogy a polgári eljárásban a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, és ezért az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható [1/1994. (I. 7.) AB határozat ABK 1994. január, 3, 8.].
A büntetőeljárásbeli felülvizsgálat tekintetében is érvényes, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdése nem biztosít alkotmányos alapjogot a jogerős bírósági határozatok elleni rendkívüli jogorvoslatra.
2.3. Az Abtv. 48. § (3) bekezdése szerint alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság eljárására az Abtv. 40-43. §-ában foglaltak az irányadók.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésben, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
A visszatérítési ügyben a felülvizsgálat kizárt voltát sérelmező alkotmányjogi panasz alapos volt. A konkrét ügy bírósági elbírálásakor hatályos jogszabályok nem adtak lehetőséget sem a felülvizsgálati indítvány, sem a felülvizsgálati kérelem benyújtására. Az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke a konkrét esetben indokolja, hogy ügyében az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat lehetőségét megnyissa.
Az Abtv. 40. §-a szerint "ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti". Ha az alkotmányellenesség csak egyes olyan rendelkezésekkel kapcsolatban áll fenn, amelyeknek megsemmisítése a jogszabály gyakorlatban való alkalmazását lényegesen nem befolyásolja, akkor csak e rendelkezéseket semmisíti meg az Alkotmánybíróság.
A hatályos jogot lehetőleg kímélni kell. Az időközbeni jogszabályváltozás hatására tekintettel az Alkotmánybíróság a számára rendelkezésre álló lehetséges megoldások közül azt választotta, hogy a Be. 385/B. § (1) bekezdésének szövegrésze megsemmisítése mellett mellőzte a Be. 284. § (1) bekezdése, valamint a 284/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását.
Ez kiküszöböli a megállapított alkotmányellenességet és fenntartja a lehetőséget a jogalkotónak, hogy a szabályozást kiegészítse és alkotmányos eljárási szabályokat biztosítson a büntetőeljárás kereteiben való elbíráláshoz is. Az eredményes panaszra figyelemmel pedig az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alkalmazásával a panaszos ügyében a polgári bíróság elbírálására tartozó felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét megnyitotta.
2.4. Az Abtv. 21. § (3) bekezdés alapján valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatának indítványozására kizárólag a törvényben felsorolt személyek, illetve szervek jogosultak. Az Alkotmánybíróság ezért a Be. 284. § (1) bekezdésének és a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya rendelkezéseinek viszonyát nem vizsgálta, az indítványnak e részét - mint nem jogosulttól származót - visszautasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró