185/B/1991/3. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (3) bekezdése és 264. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványa alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (3) bekezdése és 264. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 261. § (3) bekezdése szerint: "Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet".

A Pp. 264. §-a szerint pedig: "Ha a perújítási kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével terjesztették elő, a bíróság azt tárgyalás kitűzése nélkül, hivatalból elutasítja."

2. Az indítványozó e rendelkezések alkotmányellenessége megállapítását és e jogszabályoknak - keletkezésükre visszamenő hatállyal történő - megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint:

a) A Pp. rendelkezése a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 75. § (3) bekezdésére figyelemmel semmis, mert személyhez fűződő jogot korlátoz;

b) alkotmánysértő, mert csorbítja a személyeknek a jogorvoslathoz fűződő, Alkotmányban biztosított jogát.

II.

Az indítvány alaptalan.

a) A jogorvoslathoz (perorvoslathoz) való jog nem tekinthető a Ptk. 75. § és követő szakaszaiban szabályozott, személyhez fűződő jognak, következésképpen a kétféle jogintézmény szabályrendszere között jogilag értékelhető összefüggés vagy ellentmondás sem mutatható ki. A két azonos szintű (törvényi) szabályozás vélt ellentmondása miatt egyébként bármelyikük "semmisségének" kimondása nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, és ugyanemiatt - önmagában - az alkotmányellenesség sem lenne megállapítható.

b) Az indítványban állított "alkotmánysértés" - a beadvány tartalmából következően - az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére értelmezhető. E szerint "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."

Az Alkotmány rendelkezésének szövegéből is kitűnően ez a jog a (külön) törvényekben meghatározottak szerint illeti meg a személyeket. A jogorvoslat benyújtását az irányadó jogszabályok, egyéb feltételek mellett, éppen a jogállamhoz tartozó jogbiztonság érvényesülése végett [Alkotmány 2. § (1) bek.], határidőket megszabva teszik lehetővé. Ez vonatkozik a Pp. szabályaira, köztük a határozatok jogerőre emelkedése után benyújtható rendkívüli perorvoslat, a perújítás szabályaira is.

Azzal, hogy a törvény az ún. igazolható határidőkön túl a perújításra jogvesztő (végső) határidőt is szab, az Alkotmány szerint is lehetővé tett szabályozási körön belül rendelkezett. Ezért ez a rendelkezés a jogorvoslathoz általánosságban fűződő alkotmányos jogot nem sérti illetve nem csorbítja.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 30.§ (1) bekezdés c) pontja értelmében teljes ülésben eljárva, érdemben megvizsgálva - elutasította.

Budapest, 1991. április 9.

Dr. Sólyom László s. k.

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Zlinszky János s. k.

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró