EH 1999.84 A részesség járulékos jellegéből nem következik az, hogy a felbujtó és a bűnsegéd büntetőjogi felelősségének előfeltétele a tettes büntetőjogi felelősségre vonása; a részesek akkor is felelősségre vonhatók, ha a büntetőeljárás során a tettes (tettesek) kiléte nem volt megállapítható [Btk. 21. § (1) és (2) bek.].

A városi bíróság a VII. r. terhelt bűnösségét több rendbeli - az értéktől függően különféle minősítésű -, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében állapította meg, és halmazati büntetést szabott ki vele szemben.

A VII. t. terheltet érintő tényállás lényege a következő:

A terhelt - terhelttársaival együtt - közreműködött abban, hogy a más személy vagy személyek által megszerzett háztartási tüzelőolaj - savazással alakítva - gázolajként kerüljön forgalomba.

A VII. r. terhelt a savazást az egyik terhelttársával végeztette el, az ehhez szükséges eszközöket és kénsavat is ő szerezte be. Az így előállított, összesen 808 ezer liter gázolajat ismeretlen személyek értékesítették, az értékesítést terhelő különböző - a tényállásban pontosan meghatározott összegű - adókat azonban nem vallották be és fizették be.

A városi bíróság jogi álláspontja szerint a terheltek (közöttük a VII. r. terhelt is) ezzel a magatartásukkal segítséget nyújtottak a tüzelőolaj ismeretlen tulajdonosának mint adóalanynak ahhoz, hogy megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkentse, és ezért az adócsalást bűnsegédként valósították meg.

A másodfokon eljárt megyei bíróság a városi bíróság ítéletét a VII. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

A VII. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be a jogerős ítélet ellen. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a VII. r. terhelt magatartása legfeljebb - nem büntethető - előkészületként értékelhető.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel az érveléssel nem értett egyet. Nem kétséges, hogy a bűnsegély (és a felbujtás is) mint járulékos jellegű közreműködés a bűncselekményben, tettesi alapcselekményt tételez fel és csakis azzal összefüggésben valósulhat meg.

Igaz az is, hogy az, aki tettesi cselekmény (alapcselekmény) nélkül az elkövetéshez segítséget ígér, az ahhoz szükséges, illetve azt könnyítő eszközöket, feltételeket biztosítja, pusztán előkészületként értékelhető magatartást tanúsít mindaddig, amíg a segíteni kívánt bűncselekmény kísérleti szakaszba nem jut, és kizárólag akkor büntetendő, ha a törvény az előkészületet is büntetni rendeli.

Az ilyen előkészületi cselekmény "bűnsegéllyé fejlődik", ha a tettesi cselekmény véghezvitele megkezdődik (kísérleti stádiumba jut).

Az ismertetett elvek azonban nem jelentik azt, hogy a részes büntetőjogi felelőssége megállapításának előfeltétele lenne a tettes vagy tettesek büntetőjogi felelősségének megállapítása. Az ugyanis közömbös a részesség szempontjából, hogy a szándékos bűncselekmény (alapcselekmény) miatt a tettes felelősségre vonható-e, vagy azt bármely körülmény (pl. büntethetőséget megszüntető ok) megakadályozza.

A részesek, bár a cselekményük járulékos jellegű, mégis önálló büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Önálló büntetőjogi felelősségük megállapításához - egyéb feltételek megléte mellett - annak tényszerű megállapítása szükséges, és egyben elégséges is, hogy a tettes megvalósította a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását vagy legalábbis a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtését megkezdte.

A leírtakból okszerűen következik: az a körülmény, hogy a tettes személyét a büntetőeljárás nem tárta fel és a felelősségre vonása ez okból elmaradt, nem akadálya a részesek büntetőjogi felelősségre vonásának.

Az adott ügyben az irányadó tényállás szerint egyértelmű, hogy a több rendbeli adócsalás bűntettét elkövették. A tényállás pontosan rögzíti, hogy a terheltek - így a VII. r. terhelt - közreműködésével kisavazott gázolajat értékesítették, az ezzel összefüggő adó bevallására és befizetésére viszont nem került sor.

A szándékos bűncselekményekhez szándékosan nyújtott több irányú segítségnyújtás mint bűnsegély megfelelő büntetőjogi értékelése tehát nem maradhatott el.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bf. III. 1612/1997. sz.)