3254/2012. (IX. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 43.Pkfv.641.227/2011/1. számon hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 43.Pkfv.641.227/2011/1. számon meghozott jogerős végzésével szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiak ban: Abtv.) 27. §-a alapján. E végzésével a Fővárosi Törvényszék helybenhagyta a Pesti Központi Kerületi Bíróság végrehajtás foganatosítása körében hozott elsőfokú végzését. A jogerős végzés indokolása kizárólag arra szorítkozik, hogy a fellebbezés alaptalan, az első fokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseknek mindenben megfelelő döntést hozott. A másodfokú bíróság határozatának indokolása egyebekben nem tér ki a fellebbezésben foglaltakra.
[2] Az indítványozó szerint a másodfokú végzés sérti a jogorvoslathoz [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése] és a tisztességes eljáráshoz való jogát [XXVIII. cikk (1) bekezdése]. A hatékony és tényleges jogorvoslat álláspontja szerint csak akkor teljesül, ha a bíróság - különösen elutasító döntés esetében - megindokolja a döntését. Igaz ez akkor is, ha a bíróság jogorvoslat alapján jár el és dönt, ekkor is jeleznie kell tehát, milyen álláspontot foglalt el a jogorvoslati kérelemben foglaltakról és miért. Az eljárás tisztességessége, illetve az ezzel szoros összefüggésben álló bírósághoz fordulás joga kérdőjele-ződik meg, ha az eljáró bíró nem foglakozik érdemben a felek által előadott ténybeli és jogi érvekkel.
[3] 2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt követelményeknek. Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[4] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben a panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ának, mivel a végrehajtási eljárás foganatosítása során a végrehajtás módjáról hozott végzés nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem a bírósági (itt a végrehajtási) eljárást befejező egyéb döntésnek. A jogalkotó nem kívánta megnyitni az eljárás folyamán hozott bírói döntésekkel szemben az alkotmányjogi panasz lehetőségét. Az eljárást befejező egyéb döntés fogalmába erre tekintettel az eljárás folyamán hozott, kényszereszközök alkalmazását elrendelő határozatok nem tartozhatnak bele. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. szeptember 18.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2886/2012.