A Győri Ítélőtábla Pf.20338/2018/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 221. §, 235. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §, 349. §, 1988. évi I. törvény (Kkt.) 20. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.338/2018/4/I. szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Gremsperger Gábor ügyvéd által képviselt I.rendű, a dr. Gremsperger Gábor ügyvéd által képviselt II.rendű és a dr. Gremsperger Gábor ügyvéd által képviselt III.rendű felpereseknek a ...jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2018. október 17. napján kelt 17.P.20.896/2016/40. számú ítélete ellen az alperes által 41., a felperesek által 42. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, a perköltség vonatkozásában részben megváltoztatva mellőzi a felperesek egyetemleges marasztalását:

az I.rendű felperest 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint, a II. és III.rendű felpereseket személyenként 185.900,- (egyszáznyolcvanötezer-kilencszáz) forint kereseti illeték állam javára való megfizetésére kötelezi,

az I.rendű felperes köteles megfizetni az alperesnek 1.000.000,- (egymillió) forint elsőfokú perköltséget.

Kötelezi a II. és III.rendű felpereseket, hogy az alperes javára ugyancsak 30 napon belül fizessenek meg személyenként 60.000,- (hatvanezer) forint elsőfokú perköltséget.

Kötelezi az I.rendű felperest, hogy 2.500.000,- (kettőmillió-ötszázezer) forint,

a II. és III.rendű felpereseket személyenként 252.600,- (kettőszázötvenkettőezer-hatszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéknek az állam javára megfizetésére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására.

Megállapítja, hogy 37.680,- (harminchétezer-hatszáznyolcvan) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Kötelezi az I.rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30 napon belül 500.000,- (ötszázezer) forint, míg a II. és III.rendű felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg ugyancsak 30 napon belül 30.000,- (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A Székesfehérvári Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek kereseti kérelmét elutasította.

Egyetemlegesen kötelezte a felpereseket 1.500.000,- Ft kereseti illeték állam javára való, valamint 1.000.000,- Ft perköltség alperes részére 30 napon belül való megfizetésére.

A határozatának tényállásában rögzítette, hogy az I. r. felperes szlovákiai egyéni cég, amely nemzetközi fuvarozási tevékenységet végez az érdekkörébe tartozó C S.r.o. által lízingelt és a részére használatra átengedett járművekkel. A sofőrként dolgozó II. r. felperes az I. r. felperes munkavállalója, míg a III. r. felperes gépjárművezető a C S.r.o.-val áll munkaviszonyban.

2009. március 5-én a II. r. és III. r. felperesek által vezetett kamion közúti ellenőrzése során a vezetési és pihenő időre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt a Település 1i Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya 07010/2296/2009. számú határozatával az I. r. felperes egyéni vállalkozót 1.200.000,- Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

A rendőrhatóság a járművet a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 20. § (7) bekezdése alapján a közigazgatási bírság megfizetéséig visszatartotta, a jármű okmányainak külön elismervény szerinti átvételével azok visszatartásáról rendelkezett. Kimondta, hogy a gépjármű köteles az elismervényen megjelölt helyen, a 8. számú főút 16-os kilométerszelvényénél lévő P töltőállomás kamionparkolójában várakozni.

Az indokolás tartalmazta, hogy a visszatartásból eredő kárért az eljáró hatóságot felelősség nem terheli (Kkt. 20. § (10) bekezdés).

Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljáró alperes neve Rendészeti Igazgatóság Közlekedésrendészeti Osztálya 2009. május 7-én kelt 07000-1618/2/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az indokolás tartalmazta, hogy az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg a jogsértések elkövetését és az azokért kiszabható közigazgatási bírság összegét is.

Az elsőfokú hatóság 2009. május 28-án tájékoztatta az I. r. felperes jogi képviselőjét, hogy a határozat rendelkező része nem tartalmaz a járművezetőkre vonatkozó kötelezettséget, pusztán a jármű részére jelölt ki várakozó helyet. Utalt arra a határozat, hogy a hatóság szóban, több ízben tájékoztatta a felpereseket, hogy a járművezetők szabad mozgásukban nem korlátozottak.

A másodfokú közigazgatási határozattal szemben az I. r. felperes által előterjesztett kereseti kérelmet a Fejér Megyei Bíróság 2010. február 10-én kelt 8.K.21.101/2009/17. számú jogerős ítéletével elutasította. A keresetben I. r. felperes annak megállapítását kérte, hogy a vizsgált határozatokban szereplő szabálysértésekért felelősség nem terheli, mivel az 561/2006-os EK rendelt 10. cikk (3) bekezdés II. fordulatában szereplő utasítási és rendszeres ellenőrzési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a járművezetők sem követtek el szabálysértést. Indítványozta a bírság mérséklését. Az ítélet indokolása a jármű visszatartásának jogszerűsége kérdését nem érintette.

A II. r., III. r. felperesek 2009. június közepén tértek vissza Szlovákiába, ezt követően a járműszerelvény őrizetlenül maradt.

A felperes a kereseti kérelmében a korábban hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 339.§. 349. § (1) bekezdése és 355. § (4) bekezdése alapján összesen 267.102,36 euró (82.761.666,- Ft) kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A perköltségre igényt tartott.

A követelése az ... forgalmi rendszámú vontató és az ... forgalmi rendszámú pótkocsi lízingdíjával összefüggésben felmerült 65.632,15 euró kárösszegből, az általa a gépjárművezetőknek tényleges munkavégzés hiányában kifizetett 10.102,09 euróból, a gépjárművezetők 20.000 euró nem vagyoni kárából, és a jogsértő bírságolás következtében tönkrement vállalkozásának beindításából eredő 171.349,12 euró kárösszegből tevődött össze.

A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes nem tartotta be a Kkt. 20. § (7), (8) és (9) bekezdésben foglaltakat, és a járműszerelvényeket jogszerűtlenül tartotta vissza. Az alperes megsértette az arányosság követelményét, mivel a visszatartott gépjármű értéke sokszorosa a kiszabott bírságnak. Jogszerűtlen volt a visszatartás azért is, mivel a gépjárművek nem az I.r. felperes tulajdonát képezték.

Sérelmezte azt is, hogy az alperes nem gondoskodott a járműszerelvények megfelelő őrzéséről.

Jogsértő az alperes határozata az okból is, hogy nem csak a gépjármű, hanem a járművezetők visszatartásáról is rendelkezett, ezzel őket személyi szabadságukban korlátozta, személyiségi jogaikat sértette, ami II.-III.r. felpereseknek nem vagyoni hátrányt okozott. Az e körben általa érvényesített kárigény tekintetében az I. r. felperes rPtk. 332. §-ára hivatkozott azzal, hogy a gépjárművezetőkkel szembeni tartozást a C S.r.o.-tól átvállalta.