BH 2002.12.469 I. Az üzletszerűség általában a bűncselekmények sorozatos elkövetésével valósul meg, egyetlen bűncselekmény elkövetése mellett az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha a tettes ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatározása további cselekmények tervezésére egyértelműen felismerhető; ilyen akaratelhatározás hiányában rövid időszak (pár napi vagy akár másfél hónap) alatt megvalósított bűncselekmény-sorozat esetén az üzletszerűség nem állapítható meg. [Btk. 137. § 9. pont, 250. § (1) bek. 1. és 2. tétel].

II. A rendszeres haszonszerzésre törekvésnél az üzletszerűség megállapíthatóságát nem zárja ki, ha az elkövetőnek nem ez az egyetlen vagy fő jövedelem forrása, megállapítható az üzletszerűség a tartósság célzatával folytatott, a rendszeres mellékkereset elérésére törekvő jövedelemszerzés esetében is [Btk. 137. § 9. pont, 250. § (1) bek., (3) bek. 1. és 2. tétel].

A katonai tanács a 2001. június 11-én kihirdetett ítéletével a volt határőr főtörzsőrmester I. r. vádlottat hivatalos személy által folytatólagosan, kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette és 5 rb. - ebből két esetben folytatólagosan megvalósított - hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és lefokozásra; a polgári egyén II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette és 5 rb. bűnsegédként - két esetben folytatólagosan megvalósított - hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi fogházbüntetésre és 20 000 forint - meg nem fizetés esetén 1000 forintonként egy napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte.

Az I. r. vádlottat kötelezte 31 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, és őt a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta, a lefoglalt és bűnjelként kezelt - a Román Köztársaság által kibocsátott - 5 db útlevél lefoglalását megszüntette, és azokat a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Konzuli Főosztályának rendelte megküldeni.

A tényállás a következő.

A volt határőr főtörzsőrmester I. r. vádlott az általános iskola befejezése után telefonos hálózatszerelő szakképesítést szerzett. Ezután először szakmájában, majd a vendéglátóiparban állt alkalmazásban. 1989. februárjától 1990. augusztusáig teljesítette sorkatonai szolgálatát, majd 1991. november 1-jével hivatásos szolgálatot vállalt a határőr igazgatóság állományában. Időközben elvégezte a tiszthelyettes-képző iskolát. Szolgálati idejének tartama alatt 4 alkalommal részesült dicséretben, fenyítve egyszer volt, feladatait az útlevélkezelői szolgálatban megfelelő színvonalon látta el. 1996. novemberében léptették elő főtörzsőrmesterré. 2001. március 15-ével szolgálati viszonyát közös megegyezéssel megszüntették. Jelenleg alkalmi munkákat végez, és a gimnázium 3. éves hallgatója levelező tagozaton.

A vádlott elvált családi állapotú, három kiskorú gyermeke után jövedelme 50%-át kellene tartásdíj címén fizetnie.

A katonai tanács az 1999. november 23-án jogerős ítéletével szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt megrovásban részesítette.

A II. r. vádlott magyar anyanyelvű román állampolgár. Az általános iskola befejezése után eladó szakképesítést szerzett. 1999. decemberében letelepedési engedélyt kapott. Egy eszpresszóban áll alkalmazásban mint felszolgáló. Ezt megelőzően különböző munkahelyeken dolgozott. Férjezett családi állapotú, más személy tartásáról nem kell gondoskodnia, büntetlen előéletű.

Az I. r. vádlott a határőr igazgatóság határforgalmi kirendeltségén teljesített szolgálatot.

A II. r. vádlott 1994. óta él Magyarországon, és az I. r. vádlottal kb. 3 éve ismerkedett meg a munkahelyén.

A II. r. vádlott édesanyjának, N. A.-nak és bátyjának, N. L.-nek a 2000. december 25-ei Magyarországra történő belépése alkalmával az útlevélkezelő az útlevelekbe elhelyezett beléptető bélyegzőlenyomat alá azt írta, hogy "utolsó", ezért a vádlottak egy későbbi időpontban megbeszélték, hogy az I. r. vádlott valótlan adatokat tartalmazó bélyegzőlenyomatokat helyez el ezeknek a személyeknek az útlevelében, amiért a II. r. vádlott azokat 3-3000 forinttal együtt átadta az I. r. vádlottnak. Ezt követően az I. r. vádlott N. L. útlevelébe a 2000. december 26-án 19 órától másnap 7 óráig teljesített útlevélkezelői szolgálata során a bélyegzővel 2000. december 26-ai dátumú beléptető bélyegzőlenyomatot helyezett el, továbbá a 2000. december 25-ei dátumú valós beléptető lenyomatra 3 db. érvénytelenítő bélyegzőt ütött rá. Az I. r. vádlott N. A. útlevelében 2001. január elején - közelebbről meg nem határozható időben ellátott útlevélkezelői szolgálata során - 2000. december 28-ai dátumú beléptető bélyegzőt helyezett el a bélyegzővel, valamint a 2000. december 25-ei valós belépést tükröző lenyomatot érvénytelen bélyegzővel szabálytalanul felülbélyegezte.

A II. r. vádlott 2001. január közepén N. L. útlevelét ismételten átadta az I. r. vádlottnak, és ekkor 5000 forintot adott át a bélyegzőlenyomatok elhelyezéséért. Az I. r. vádlott a 2001. január 23-án 19 órától január 24-én 7 óráig teljesített útlevélkezelői szolgálata során N. L. útlevelében 2001. január 23-ai dátumú kiléptető és január 24-ei dátumú beléptető bélyegzőlenyomatot helyezett el az átléptető bélyegzővel, ugyancsak szabálytalanul.

A II. r. vádlott 2001. február 3-án vagy 4-én ismerőse, T. M. és Cs. R. román állampolgárok útlevelét 10 000 forinttal együtt átadta az I. r. vádlottnak, aki a két útlevélben a 2001. február 4-én 19 órától február 5-én 7 óráig ellátott útlevélkezelői szolgálata során 2001. február 1-jei dátumú kiléptető és február 4-ei dátumú beléptető bélyegzőlenyomatokat helyezett el.

A II. r. vádlott 2001. február 10-én édesanyja, N. A. útlevelét és U. P. román állampolgár útlevelét 10 000 forinttal együtt adta át az I. r. vádlottnak, aki a 2001. február 11-én 7-19 óra között teljesített útlevélkezelői szolgálata során mindkét román útlevélben 2001. február 11-ei kiléptető és február 13-ai beléptető bélyegzőlenyomatokat ütött be a bélyegzővel.

Egyébként a vádlottak közös megegyezése alapján a II. r. vádlott az összesen 31 000 forintot azért adta az I. r. vádlottnak, hogy az I. r. vádlott a szolgálati kötelmeit megszegve olyan személyek útlevelében bélyegezzen határátlépő bélyegzőlenyomatokat, akik a határforgalmi kirendeltségen a Magyar Köztársaság államhatárát ténylegesen nem lépték át, ott valóban sosem jártak. Az I. r. vádlott a bélyegzőlenyomatok szabálytalan elhelyezésével egyúttal hamis adatokat vezetett be az útlevelekbe, amelyek birtokában az érintett román állampolgárok a jogszerűség látszatával tartózkodtak Magyarországon.

T. I. r. vádlott jogellenes magatartása U. P. útlevelének ellenőrzése során derült ki 2001. február 17-én. Az I. r. vádlott megszegte a szolgálata ellátására vonatkozó rendelkezéseket. Az I. r. vádlott a cselekményét azért követte el, mert az érte kapott pénzt illetménye kiegészítésének tekintette.

Az elsőfokú ítélet ellen a katonai ügyész mindkét vádlott terhére súlyosítás végett, az I. r. vádlott vonatkozásában a lefokozás helyett közügyektől eltiltás, míg a II. r. vádlottal szemben további mellékbüntetésként kiutasítás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.