BH 2001.6.279 Ha a lakáshasználati jog ellenértékének kifizetése és a közös tulajdon megszüntetése között hosszabb idő telik el, és az ingatlan értéke jelentős mértékben megnövekedett, úgy a lakáshasználati jog ezen értékét arányosan megemelve kell beszámítani [Csjt. 31/C. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - a felek közötti tulajdonközösséget megszüntette akként, hogy a felek egyenlő arányú közös tulajdonában lévő öröklakáson fennálló 1/2 felperesi tulajdoni hányadot az alperes, az ugyancsak a felek közös tulajdonában lévő gyümölcsös és gazdasági épület elnevezésű ingatlanon fennálló 1/2 alperesi tulajdoni hányadot pedig a felperes tulajdonába adta, és kötelezte az alperest arra, hogy 60 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 717 980 forint ingatlan és ingó vagyon értékkiegyenlítést és használatidíj-különbözetet.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a bíróság a peres felek 1961. március 22-én kötött házasságát felbontotta, a felek egyenlő arányú közös tulajdonában álló közös lakásának a kizárólagos használatára a jelen per alperesét jogosította fel, a jelen per felperesét a lakás 30 napon belüli kiürítésére, az alperest pedig arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek a kiköltözésével egyidejűleg 137 500 forint lakáshasználati jog ellenértéket.

A volt közös lakás felperes általi elhagyása és a felperest megillető lakáshasználati jog ellenérték alperes általi megfizetése 1988. évben megtörtént. Az említett időpont óta a közös tulajdonú lakásingatlan az alperes, az ugyancsak a felek egyenlő arányú közös tulajdonában álló hétvégi ház és telekingatlan pedig a felperes kizárólagos birtokában és használatában áll.

A lakásingatlan szakértő által megállapított forgalmi értéke 4 200 000 forint, amelyen belül az alperes által a különválást követően elvégzett beruházások folytán előállott értékemelkedés összege 380 000 forintot tesz ki, ennek levonásával az ingatlan felek között elszámolható értéke tehát 3 820 000 forint. A hétvégi ház és telek szakértő által megállapított forgalmi értéke 2 825 000 forint, amelyen belül a felperes által a különválást követően elvégzett beruházások folytán előállott értékemelkedés összege 330 000 forintot tesz ki, ennek levonásával tehát az ingatlan felek között elszámolható értéke 2 495 000 forint. A két ingatlan forgalmi értéke tehát összesen 6 315 000 forint, amelyből a feleket személyenként 3 157 500 forint illeti meg, az alperesnél tehát 662 000 forint többletérték mutatkozik, miért is az elsőfokú bíróság ilyen összegű ingatlan-értékkülönbözetet állapított meg "az alperes javára" (helyesen: az alperes terhére).

Az elsőfokú bíróság emellett a felperes javára számolta el az 1991 és 1997 között a két ingatlan többlethasználati díjában mutatkozó értékkülönbözetet, valamint a közös vagyoni ingóságok megosztása folytán jelentkező értékkülönbözetet, és ezek együttes összegébe beszámította az alperes által egyedül viselt hiteltartozásoknak, rezsi-, illetve közös költségeknek az alperesre eső részét, valamint a felperesnek már 1988-ban kifizetett lakáshasználati jog ellenérték 130 000 forintos összegét. Ez utóbbival kapcsolatban nem látott alapot arra, hogy a lakáshasználati jog ellenértéket ne a ténylegesen kifizetett összegben, hanem - az alperes kérelmének megfelelően - az ingatlan értékemelkedésének arányában vegye figyelembe. Mindezek alapján az alperest 1 717 980 forintban marasztalta.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt, a felperes csatlakozó fellebbezését azonban a másodfokú bíróság annak elkésettsége miatt elutasította, és annak tartalmát fellebbezési ellenkérelemként, illetve észrevételként vette figyelembe.

A másodfokú bíróság a kijavított részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetése tárgyában, valamint azok használati díja körében hozott ítéleti rendelkezését azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az öröklakás 3 820 000 forint közös vagyoni értéken kerül az alperes, a hétvégi ház pedig 2 495 000 forint közös vagyoni értéken kerül a felperes kizárólagos tulajdonába, e körben az értékkiegyenlítés megállapítását mellőzte, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 739 274 forint használati díj különbözetet, valamint ezen összeg után 1995. május 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatot, és az 1995. május 1-jétől 1998. augusztus 31-ig terjedő időre középarányos idővel számított 246 400 forint késedelmi kamatot.

A döntését azzal indokolta, hogy tévesen határozta meg az elsőfokú bíróság a lakáshasználati jog alperes által kifizetett ellenértéke összegét 130 000 forintban, hiszen az valójában 137 500 forint volt. Ezt az összeget úgy kell tekinteni, mint a lakás értékének a felperes részére történt részbeni kifizetését, ezért elfogadható az alperes azon érvelése, hogy az említett összeg osztozik a lakás árának értékemelkedésében. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a lakáshasználati jog alperes által már kifizetett 137 500 forint összegű ellenértékét 629 062 forintban, tehát ugyanolyan mértékű értékemelkedéssel növelten számolta el az alperes javára, mint amilyen arányban a lakásingatlan értéke a lakáshasználati jog ellenértéke tényleges kifizetése és a jogerős ítélet meghozatala közötti időszakban emelkedett. Ennek következtében megállapította a másodfokú bíróság, hogy ingatlanérték-kiegyenlítésre egyik fél sem jogosult.

A másodfokú bíróság az alperest terhelő használatdíj-különbözet összegét a két ingatlan használati díja közötti különbözetnek a felében: 810 320 forintban határozta meg, ebbe az összegbe azonban beszámította a lakást terhelő költségek felperesre eső 71 046 forintos részét, amelynek a levonása után az alperest 739 274 forint használatidíj-különbözet felperes részére való megfizetésére kötelezte. Az alperes a használatidíj-különbözettel késedelemben van, ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján az 1995. május 1-jétől 1998. augusztus 31-ig terjedő időre középarányos idővel számított lejárt késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte őt.