A Debreceni Ítélőtábla Bf.342/2015/4. számú határozata vesztegetés bűntette (vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 291. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.342/2015/4.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2015. szeptember 14. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A vesztegetés elfogadásának bűntette miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. február 16. napján kihirdetett 26.B.513/2012/48. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre enyhíti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi.

A büntetés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott személyi igazolványának száma

Lakóhelye:

Tartózkodási helye:

I n d o k o l á s :

A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 291. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettében. Ezért őt 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani. Rendelkezett a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról, az általa előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés céljából jelentettek be fellebbezést.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.191/2012/3-II. számú átiratában a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az elsőfokú bíróság által kifejttetek helytállóak abban a körben is, hogy a vádlott az adott szervezet működése körében önálló intézkedésre jogosult személy volt. A bíróság ugyancsak részletes, és helyes indokokkal utalt a vádlott által kért előny jogtalanságára, amelyre vonatkozóan kifejtette, hogy ez utóbbinak minősül az előny, ha annak nincs jogi alapja, vagy feltételei, okai nem állnak fenn. Helytálló azon érvelése, hogy kompenzációs igénnyel hatósági eljárásban hatóság felé lehet élni, mert azt a hatóság határozza meg, ezért a hatósági eljárás keretében engedélyezett kompenzációhoz képest minden további más kompenzációs igény, így a részéről megfogalmazott 200 millió forintos igény is jogtalannak minősül. A jogtalanságot különösen az is alátámasztja, hogy a kompenzációt annak fejében kérte a vádlott, hogy a bírósági keresetet visszavonja.

A védő fellebbezését írásban részletesen indokolta. Ebben kifejtette álláspontját, mely szerint a törvényszék által megállapított tényállás iratellenes. A törvényszék ugyanis Dr. vallomására alapította a tényállás azon részét, hogy már a 2011. március 31-i debreceni találkozón felmerült annak a lehetősége, hogy a fellebbezést visszavonná 30-35 millió forint ellenében. Dr. azonban a bíróság ítélete szerint sem mondott igazat, valamint a beszerzett hangfelvétel azt támasztotta alá, hogy azzal a szándékkal érkezett Debrecenbe, hogy a vádlottat megvesztegesse, melyet a vádlott visszautasított. Ugyancsak iratellenes az a megállapítás, mely szerint a felülvizsgálati kérelem visszavonásának feltétele a jogtalan előny megfizetése volt. Megalapozatlan továbbá a tényállás abban a vonatkozásban, hogy az előny jogtalan voltára utal, hogy a szóban forgó terület valós természetvédelmi értéke nem egyezett meg azzal, amelyet felé láttatni akart, és ezzel tévedésbe ejtette az. Megalapozatlan a tényállás, mivel a jogtalan előnyt abból vezette le a bíróság, hogy hatáskör nélkül megállapította a természetvédelmi érték, és ezáltal a kompenzáció jogosságát.

Tévesen ítélte a bíróság szava hihetetlennek a vádlottat abból kiindulva, hogy a nyomozási, illetve a bírósági vallomások között eltérés volt. Az egyébként általa szava hihetetlennek minősített vádlott bizonyos vallomásrészeit azonban a bíróság elfogadta, és nem adta indokát annak, hogy mely vallomás részét miért fogadja el, más részeket miért nem. A bíróság ezzel kapcsolatos önellentmondása kicsúcsosodik akkor, amikor a szava hihetetlennek minősített vádlott vallomását, mely szerint az együttműködési megállapodás megkötése feltétele volt a bírósági kereset visszavonása, mint elismerést, elfogadta. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint az egységes környezethasználati engedély alapjául szolgáló eljárásban kidolgozott kompenzáción felül minden további kompenzációs igény jogtalannak minősül. A bíróság e körben tett megállapításával egyébként szemben áll a 38-as sorszámú végzésének tartalma, mely szerint mind a támogatási szerződés megkötése, mind a kereset visszavonása jogszerű ügyféli jog gyakorlása volt. A védő álláspontja szerint a támogatási szerződés megkötése és a bírósági kereset visszavonásának összekapcsolása nem teszi jogtalanná a két különálló jogszerű magatartást.

A bíróság rögzítette, hogy az részéről meghallgatott tanúk nem kívánták támogatni. Ezzel lényegében azt az általa hivatkozott tényt erősítette meg, hogy beugratta.

a kompenzáció vonatkozásában a jogi utat betartva, a hatóság előtt lépett fel, így ez a magatartása büntetőjogi felelősséget nem alapozhat meg.

Tévesen minősítette a bíróság egyöntetűen elfogultnak a tagjait, akiket tanúként kihallgatott.

A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. § (1) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el.

A másodfokú nyilvános ülésen a védő fenntartotta fellebbezési indokolásában foglaltakat. Elsősorban kiemelte, hogy a titkos információgyűjtés kapcsán beszerzett bizonyítékok a részéről történt beugratás, provokáció miatt nem értékelhetők az ügyben. Kiemelte, hogy a törvényszék a bírói karhoz méltatlanul írta le ítéletében, hogy az időmúlás azért nem értékelhető a vádlott javára, mert az részben annak is tudható be, hogy a vádlott illetve a védő oldalán felmerült okból kellett tárgyalást elhalasztani. A vádlott ugyanis rákos beteg volt, műtötték, ő maga pedig egy autóbaleset miatt nem tudott megjelenni az egyik tárgyaláson.

Az ítélet érdemével kapcsolatban rámutatott, hogy nem helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy vádlott által elfogadott előny jogtalan volt. hatósági eljárásban érvényesítette a kiegészítő kompenzációra vonatkozó igényét. A 38-as sorszámú végzésben az elsőfokú bíróság is megállapította ennek jogosságát. Hatáskörét túllépve hozott szakmai döntést a törvényszék abban a kérdésben, hogy a hatóság által megítélt kompenzáció elegendő volt-e, vagy jogos volt-e a további kompenzáció igénylése. Tévesen állapította meg azt is a törvényszék, hogy nyomást gyakorolt.

A Zrt. és a ügyéből azt levezetni, hogy a már régóta ezt csinálta, és az egész semmi másról nem szól, minthogy beadott egy keresetet, csak azért, hogy nyomást gyakoroljon, helytelen. Álláspontja szerint minden keresetindítás nyomásgyakorlás. Iratellenesen állapította meg a bíróság, hogy az várt pénzt a személygépkocsira költötte volna. Megerősítette a Dr. tanú vallomásával kapcsolatos aggályait. Mindezek alapján elsődlegesen a vádlott felmentését kérte, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés büntetés alkalmazását indítványozta, tekintettel arra, hogy a vádlott túl van egy rákos megbetegedésen, és egész életét a környezet védelmének szentelte.