BH 2010.12.342 Az őrző-védelmi tevékenység ellátására kötött szerződés vállalkozási elemeket tartalmaz, ezért a helyi iparűzési adó alapjának csökkentése továbbértékesített szolgáltatás értékével nem zárható ki [1990. évi C. tv. 39. §, 52. §].

Az adóhatóság 2004., 2005., valamint 2006. évekre vonatkozóan a felperes helyi iparűzési adóbevallásainak utólagos ellenőrzését végezte. A vizsgált adóévekben a felperes fő tevékenysége őrző-védő szolgáltatás volt, bevétele is e tevékenységéből származott. A felperes 11 megrendelővel kötött részben az objektum őrzésére, részben takarítására szerződést, melyet egy kivétellel megbízási szerződésnek neveztek. A kivételt képező szerződés vállalkozási szerződés volt. A felperes a megrendelői szerződések alapján az abban vállalt feladatok ellátására nagyobb részt egyéni vállalkozókkal, kisebb részt cégekkel különböző elnevezésű további megállapodásokat kötött. A megállapodásokat alvállalkozói, megbízási vagy vagyonvédelmi megbízási szerződésnek nevezték. A felperes felé kibocsátott számlák nagyrészt őrző-védő tevékenységet, kisebb részt diszpécseri szolgálat ellátását, valamint tűzvédelmi oktatás tartását tartalmazták. A felperes megbízói felé kibocsátott számláin az szerepelt, hogy a szerződés szerinti őrzés-védelemről került kiállításra, és közvetített szolgáltatást tartalmaz.

A felperes nettó árbevételét az alvállalkozói teljesítésekhez kapcsolódó ráfordítással csökkentette. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes a közvetített szolgáltatások értékével adóalapját nem csökkenthette, ezért terhére a vizsgált évekre összesen 2 217 500 Ft adóhiányt állapított meg, valamint adóbírságot szabott ki.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. szeptember 28-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy a felperes által kötött szerződések tartalmuk szerint vállalkozási szerződésnek minősülnek. Ezért a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 52. § 40. pont értelmező rendelkezésének 2. fordulata alapján, mint alvállalkozói teljesítések, a szolgáltatás nettó árbevételéből levonhatók voltak.

A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a megrendelő felperesi adózó és alvállalkozó hármas viszonyrendszerében létrejött szerződéseket valóban nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni. E körben nem hagyható figyelmen kívül a szerződő felek azon magatartása, miszerint a közöttük létrejött jogviszonyt gondossági kötelemként megbízási szerződésként minősítették. A szerződés lényeges elemeinek vizsgálata alapján a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az őrző-védelmi tevékenység ellátása alapvetően helytállási kötelezettség, amely tipikusan megbízási szerződés keretei között végzendő. Megbízási szerződés esetében a Htv. 52. § 40. pont 2. fordulata szerinti árbevétel-csökkentés eleve kizárt. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy miután a vállalkozási szerződés léte nem állapítható meg, felesleges annak vizsgálata, hogy a felperesi adózó és a vele szerződő felperes szerint alvállalkozónak nevezhető személyek közötti szerződés vállalkozási típusú-e vagy sem. Kifejtette továbbá, hogy a felperes és megrendelője által kötött megbízási szerződésekből a közvetítés lehetősége nem tűnik ki, pedig annak a szerződésben szerepelnie kell. Miután a vállalkozási szerződés léte nem volt megállapítható, a megyei bíróság szükségtelennek találta annak a Htv. 52. § 40. pontjában meghatározott további feltétel vizsgálatát, hogy a közvetítés változatlan formában továbbértékesített szolgáltatás vonatkozásában valósult-e meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az adóhatóság, illetve a bíróság által értelmezett szerződésekre a Ptk. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. A Htv. a vállalkozási szerződések tekintetében nem írhat elő kötelező írásbeli formát. Álláspontja szerint a vállalkozási szerződés jellemzőjeként tekintette munkával elérhető eredmény nem csak valamilyen tárgyiasult formában jelenhet meg. Vállalkozási kötelemnek tekinthető pl. egy számítógép rendszergazdai tevékenység is. Hangsúlyozta, hogy a felperes és megrendelői között minden esetben teljesítési igazolásra került sor. A bírói gyakorlat a Ptk. vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezései a megváltozott élethelyzethez igazodóan értelmezte akkor, amikor kimondta, hogy az őrző-védő tevékenységre vonatkozó szerződéseket olyan speciális, nagyrészt vállalkozási elemeket magukba foglaló megbízási szerződéseknek tekintik, amelyekben az eredményességnek is szerepe van. E körben utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának eseti döntéseire. Hangsúlyozta, hogy a fenti következtetés ellentétes a megyei bíróság jogerős ítéletében kifejtettekkel, amely kizárólag az eredménykötelem elem alapján minősítette a szerződéses jogviszonyt megbízási jellegűnek. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte a Ptk. vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit, és téves jogkövetkeztetésre jutott a Htv. 52. § 40. pontja 2. fordulatának értelmezése körében is.

A felülvizsgálati kérelem alapos.