A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20458/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §, 236. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 20.458/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, a Debreczi Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Debreczi Géza ügyvéd ) által képviselt felperesnek a Mihály Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mihály Róbert ügyvéd ) által képviselt Szabó Péter ( 1042 Budapest, Kemény Gusztáv u. 6. II. 10. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. november 10. napján kelt 28. P. 23.722/2008/10. számú ítélete ellen az alperes 2010. február 5. napján 11. sorszámon előterjesztett és 2010. március 10. napján 13. sorszámon megindokolt fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 ( tizenöt ) napon belül 35.000 ( harmincötezer ) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt módon és időben fizessen meg 85.200 ( nyolcvanötezer-kettőszáz ) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes 2008. július 9. napján előterjesztett keresetlevelében 1.420.630 Ft és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy "...." adóssal szembeni az alperes, mint önálló bírósági végrehajtó előtt folyamatban volt végrehajtási ügyében az alperes mulasztása miatt elévült a végrehajtási joga, így az adóstól a követelése nem térült meg. Az alperes a Vht. 5. § (1) bekezdésében szabályozott cél elérése érdekében az adós ingatlanának lefoglalásán túlmenően semmilyen az elévülést megszakító végrehajtási cselekményt nem teljesített, a végrehajtási jog elévülése kizárólag az alperesnek felróhatóan következett be. A felperes csak az adós által a B. IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt 12. P. XV. 21.2../2007. számon kezdeményezett végrehajtás megszüntetése iránti perből szerzett arról tudomást, hogy az alperes 2000. július 21. és 2005. július 21. napja között semmilyen végrehajtási cselekményt nem végzett. A felperes a végrehajtási lapon akként nyilatkozott, hogy a végrehajtási cselekmények foganatosításánál nem kíván jelen lenni, és a Vht. 38. § (2) bekezdése értelmében a végrehajtást kérőt csak akkor kell a végrehajtási cselekményekről értesíteni, ha ezt kéri. A felperes nem kívánta ellenőrizni az alperes eljárását, mert egyrészt ez nem feladata, másrészt bízott abban, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően teljesíti a közfeladatát. Az alperes mulasztásáról nem tudhatott, így jogorvoslatot sem vehetett igénybe olyan végrehajtási cselekmény érdekében, ami alkalmas lett volna az elévülés megszakítására. A végrehajtási ügy értéke 1.322.727 Ft volt, a végrehajtás megszüntetése iránti perben 42.400 Ft perköltség, továbbá az alperes javára 55.503 Ft megfizetésére kötelezték, vagyis kára 1.420.630 Ft. Kártérítési igényét a Ptk. 339. § (1) és a 349. § (1) bekezdéseire alapozta. 2007. szeptember 15. napjától a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes kára és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés hiányára hivatkozott valamint arra, hogy a felperes nem tett eleget a Ptk. 340. § (1) bekezdése szerinti kárelhárítási kötelezettségének. A felperes kérelmére az adós ingatlanára foganatosított megkeresést a végrehajtási jog bejegyzésére, és ez meg is történt, de erről csak 2006. november 13-án kapott tájékoztatást külön megkeresésre. Egyébként pedig a felperes nem kérte az ingatlan értékesítését. Mivel a végrehajtási lapon jelzett végrehajtási cselekményen túl nem terjeszkedhetett, ezért további végrehajtási cselekményt nem foganatosított. A felperes végrehajtási kifogással nem élt, vagyis a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot nem vette igénybe. Az összegszerűségre nem tett észrevételt. Nem vitatta, hogy 2000. július 21. és 2005. július 21. napja között nem történt végrehajtási cselekmény. Az elsőfokú eljárásban akként nyilatkozott, hogy a 2002. augusztus 9. napján felvett 11. sorszámú jegyzőkönyvet a végrehajtás megszüntetése tárgyában indított perben a bíróság nem vette figyelembe, és indokát sem adta ennek. Igaz ez a jegyzőkönyv a felperesnek nem lett kézbesítve. A végrehajtást kérő feladata, hogy a végrehajtási lapon az adós vagyonára vonatkozó adatokat szolgáltassa, és a végrehajtó feladata csupán a végrehajtási lapban foglaltaknak megfelelően a követelés behajtása, illetve - ha szükséges -, a Vht. 47. §-a szerinti megkeresések megtétele.

A F. Bíróság 2009. november 10. napján meghozott 28. P. 23..../2008/10. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.420.630 Ft-ot, ennek 2007. szeptember 15. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 172.700 Ft perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában elöljáróban rögzítette, hogy a tényállást a felek nyilatkozatai és a becsatolt okiratok alapján a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint állapította meg, továbbá, hogy a Pp. 215. §-a értelmében a kereseti kérelmen és ellenkérelmen nem terjeszkedhetett túl. Az alperes kártérítési felelősségét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény ( Vht. ) 236. § (1) bekezdése, a Ptk. 339. § (1) és 349. § (1) bekezdései alapján vizsgálta. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének különös feltételeként szabályozott jogorvoslati jog igénybevétele a végrehajtási eljárásban a Vht. 217. §-a szerinti kifogás, ami azonban a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőségként csak akkor értelmezhető, ha a fél a kifogásolt cselekményről értesül. Az alperes a 2000. évben megtartott helyszíni eljárása jegyzőkönyveit a felperesnek megküldte, ezt követően azonban az intézkedéseiről nem értesítette. A felperes a végrehajtási lapon úgy nyilatkozott, hogy a végrehajtási cselekményeknél nem kíván jelen lenni, és azt sem kérte, hogy a végrehajtási cselekményekről előzetesen értesítsék ( Vht. 38. ). Egyébként is nem minden az elévülést megszakító végrehajtói cselekményről kell a végrehajtást kérőt értesíteni. Ezért a végrehajtó inaktivitása miatti végrehajtási kifogás előterjesztésének elmulasztása nem tekinthető az alperes kártérítési felelősségének kizárását jelentő különös feltétel hiányának. A rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a 2002. augusztus 9. napján tett végrehajtási cselekményről felvett jegyzőkönyvet a végrehajtás megszüntetése iránti perben nem küldte meg a bíróságnak, így azt az ítélethozatalkor nem tudta figyelembe venni. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdése és 7. §-a értelmében a végrehajtás megszüntetése iránti perben meghozott ítélet jogereje kizárta, hogy ebben a perben az elévülés kérdésében a bíróság eltérő álláspontot foglaljon el. Az anyagi jogerő rendkívüli perorvoslat eredményeként történő feloldása nélkül az elsőfokú bíróság nem tehetett olyan megállapítást, hogy a végrehajtási jog elévülése nem következett be. Az alperes kárfelelősségét tehát megállapította, minthogy a felperesnek az adóssal szembeni jogerős bírósági határozaton alapuló követelése a végrehajtási jog elévülése miatt nem térült meg. Az eredeti bírósági irat hiányában a végrehajtási lap másolatát nem találta egyértelműnek a tekintetben, hogy a bíróság a végrehajtást az adós mely vagyontárgyára rendelte el. A Vht. 8. § (1) bekezdése a végrehajtást kérőre bízza annak megjelölését, hogy az adós milyen vagyonára kívánja a végrehajtás lefolytatását, de e § (2) bekezdése értelmében a bíróság a végrehajtást kérő rendelkezésétől az adós érdekében eltérhet. A felperes az adós ingatlanára kérte a végrehajtást, és az alperes ennek érdekében megkereste a végrehajtási jog bejegyzésére a földhivatalt, ezáltal az ingatlant lefoglalta. A felperes kérelme azonban nem volt úgy értelmezhető, hogy csak a végrehajtási jog bejegyzését kéri, végrehajtást azonban nem. Az alperes a továbbiakban mulasztott, és ezért lényegtelen volt annak vizsgálata, hogy a bíróság rendelkezése szerint járt-e el. A végrehajtási jog bejegyzéséről szóló földhivatali határozat kézbesítését követően intézkedhet a végrehajtó az ingatlan értékesítéséről ( Vht. 139. § (1) bekezdés ). Az alperes más végrehajtótól származó árverési hirdetményből már 2002-2003-ban tudhatta, hogy korábbi megkeresése alapján a földhivatal a végrehajtási jogot bejegyezte. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdéseinek felhívása után az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a felperes követelésének összegszerűségét nem tette vitássá. A lefoglalt ingatlan értéke alkalmas lett volna a felperes követelésének megtérülésére. A rendelkezésre álló más végrehajtó által elrendelt árverés hirdetménye az ingatlan becsértékét 2.000.000 Ft-ban jelölte meg. Az, hogy a felperes követelése nem térült meg, mint kár és az alperes mulasztása között az okozati összefüggés fennáll. Az alperes azt sem bizonyította, hogy a felperest a kármegelőzés tekintetében mulasztás terhelné, vagyis a kárában közrehatott volna ( Ptk. 340. § ).