BH 2003.5.182 I. A jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette valósul meg, ha a vádlott 500 db LSD-vel átitatott bélyeget - részben értékesítés céljából - hoz be az országba, de az átadás vagy eladás megkezdésére még nem került sor [Btk. 282. § (1) bek., (5) bek. 1. tétel a) pont].

II. A kábítószert tartalmazó cigarettának több elkövető által történő közös elszívása, a cigaretta tulajdonosa részéről is, nem az "átadás", hanem a "tartás" fogalma alá esik [Btk. 282. § (1) és (2) bek.].

A megyei bíróság a 2001. január 18. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat jelentős mennyiségű kábítószer forgalomba hozatalával elkövetett visszaélés kábítószerrel bűntettének kísérlete miatt 8 évi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra;

a II. r. vádlottat kábítószer átadásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 évi fegyházbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra;

a III. r. vádlottat kábítószer átadásával elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére részben a téves jogi minősítés miatt, valamint az I. r. vádlott büntetésének a súlyosítása végett fellebbezett.

Az I. r. vádlott és a védője enyhítésért; a II. r. vádlott és a védője, továbbá a III. r. vádlott és a védője téves jogi minősítés miatt és enyhítésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Egyrészt a tényállás helyesbítését, kiegészítését, az I. r. vádlott esetében az 50 cigaretta sodrására, átadására vonatkozó tényállásrész kirekesztését indítványozta. Másrészt az I r. vádlott a forgalomba hozatal kísérleteként értékelt cselekményének a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésnek I. fordulata szerinti kábítószer átadásával elkövetett befejezett cselekményként; a II. r. vádlott cselekményének a Btk. 282. §-ának (1) és (2) bekezdéseibe ütköző és a (8) bekezdés szerinti csekély mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélésként; a III. r. vádlott terhére rótt cselekménynek a Btk. 282. §-ának (1) bekezdése szerinti - részben termesztéssel, részben tartással elkövetett - kábítószerrel visszaélés bűntettekénti minősítését; továbbá a minősítéseknek megfelelően mindhárom vádlott büntetésének az enyhítését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések elbírálása során megállapította, hogy a megyei bíróság a büntető eljárás szabályait megtartotta, és túlnyomórészt eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének.

A bizonyítékokat feltárta, és közvetlenül megvizsgálta, - később részletezendő kisebb hibáktól eltekintve - kellő részletességgel és alapvetően helyesen értékelte mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható volt, hogy a vádlottak milyen kábítószerekre, illetve pszichotrop anyagokra nézve, és milyen mennyiségű tiszta hatóanyag-tartalom tekintetében, milyen típusú tartási vagy terjesztési jellegű elkövetési magatartással valósították meg a cselekményüket.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottaknak a nyomozati beismerő és egymást terhelő vallomásait fogadta el a tényállás megállapítása során, mert ezeket a vallomásokat támasztották alá az ügyben felmerült objektív bizonyítékok is. Ezek a nyomozati vallomások a valóságukat illetően nem ébresztettek semmiféle kétséget, még akkor sem, ha az I. r. és a III. r. vádlottak szervezetében e vallomások megtételekor bizonyos fajta, de jelentéktelen mennyiségű kábítószer volt. Az elfogyasztott kábítószereknek a jellege és mennyisége ugyanis nem fejtett ki olyan élettani hatást, ami a két vádlottnak a nyomozás során tett vallomásai tartalmát, valóságát érdemben befolyásolta volna. Ugyanakkor helyesen, ésszerű érvekkel alátámasztva vetette el a vádlottaknak a tárgyaláson megváltoztatott és kellő indokokkal nem magyarázott, valószerűtlen és életszerűtlen előadásait.

Az ítéletében részletesen kifejtett ez az értékelő tevékenység megfelel az ítélkezési gyakorlatnak, a tényállás pedig a bizonyítékok felülmérlegelését célzó fellebbezések folytán a fellebbezési eljárásban sikerrel nem támadható.

Az elsőfokú bíróság - néhány kivételtől eltekintve - a Be. 61. §-ának (4) bekezdésében írtakkal összhangban nem rótta a vádlottak terhére a kétséget kizáró módon nem bizonyított tényeket. Így a II. r. vádlott esetében helyesen rögzítette az ítélet, hogy több esetben, egyenként a csekély mennyiség felső határát el nem érő kábítószer tartalmú cigarettát átadott a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottaknak; az egész átadott mennyiségre, sőt a lakáson talált mennyiségre együttesen sem állapította meg tényként, hogy az meghaladná a csekély kábítószer-mennyiség jogszabályban rögzített felső határát. Ezt a tényszerű megállapítást ugyanis nem tette lehetővé az a körülmény, hogy nem volt tisztázott sem az átadások száma, sem az alkalmankénti kábítószerhatóanyag-tartalom pontos mértéke.

Ellenben az elsőfokú bíróság az ítélet tényállásában olyan tényeket is megállapított, amelyek az I. r. vádlott beismerő vallomásán túlmenően egyéb bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva, ezért nem voltak kétséget kizáróan bizonyítottak.

Kizárólag a nyomozati beismerés alapján állapította meg azt a tényt az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. vádlott több alkalommal értékesített kábítószert, eladott illetve átadott az eljárás során ismeretlenül maradt személyeknek kábítószert, illetve kábítószert tartalmazó cigarettákat.

Ebből a megfontolásból a legfőbb ügyészi átiratban indítványozott arra a tényállás-kiegészítésre sem kerülhet sor, amely szerint az I. r. vádlott vadkendert gyűjtött, és ezek felhasználásával legalább 50 db cigarettát készített, és ezeket részben eladta, átadta, részben pedig maga elfogyasztotta. Ez is kizárólag az I. r. vádlott nyomozati vallomásában szerepel, és az állítást egyéb bizonyíték nem erősíti meg.

A vádlott nyomozati vallomása önmagában csak nagyon valószínűvé teszi, de korántsem bizonyítja kétségtelenül, hogy ténylegesen kábítószer-értékesítés vagy -átadás történt. Elvileg ugyanis nincs kizárva, hogy a növénygyűjtésből származó anyagból készített és értékesített cigarettáknak - az I. r. vádlott tudomása ellenére - nem volt pszichotropanyag-tartalma. A kétség a vádlott javára szól, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélet ezzel kapcsolatos megállapításait a tényállásból mellőzi. Ugyanebből a megfontolásból mellőzni kell a tényállásnak azt a részét, miszerint a III. r. vádlott más meg nem állapítható személyeknek is adott pszichotrop anyagot tartalmazó cigarettát.

A tényállás a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az iratok tatalma alapján az alábbi pontosításra szorul:

Az I. r. vádlott részéről a II. és a III. r. vádlottak részére a cannabis-tartalmú cigaretta "adása" csak közös cigaretta-szívás formájában történt meg, a II. r. és a III. r. vádlott vallomásaiból ugyanis csak erre lehet következtetni.

A tényállásban az a megállapítás szerepel, hogy a II. r. vádlott lakásán, a különböző tárgyakon, növényi törmelékekben cigaretta-maradványokon kábítószer nyomait találták, melynek hatóanyag-tartalma 0,14-34,5 mg volt. A maradványok pusztán a II. r. vádlott kábítószer-fogyasztásának a tárgyi bizonyítékai. A hatóanyag-tartalomra vonatkozó szakértői véleményen nyugvó ez a megállapítás nem megalapozott, a mennyiségre vonatkozó érték logikailag kétséges. Erre nézve azonban az elsőfokú bíróság a vegyész szakértőt a tárgyaláson nem hallgatta meg.