3257/2024. (VII. 5.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.412/2023/5. számú felülvizsgálati ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Buczkó Péter ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.412/2023/5. számú felülvizsgálati ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.732/2022/4/II. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 27.P.20.415/2022/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Abtv. 43. § (1) bekezdésére figyelemmel. Álláspontja szerint az általa támadott döntések sértik az Alaptörvény a II. cikkében és a IX. cikk (4) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, továbbá a B cikk (1) bekezdésben és a 28. cikkben foglalt alapjogát.
[3] 2. Az ügy indítványozója korábbi egészségügyi miniszter. Jelen ügy előzménye, hogy a volt német egészségügyi miniszter és a német közegészségügyi intézet vezetője 2021. november 26-án a koronavírus járvánnyal összefüggésben közös sajtótájékoztatót tartottak, melyen a koronavírus járvány daganatos betegek kezelését érintő hatásai tárgyában az hangzott el, hogy a legterheltebb régiókban a még szabad intenzív ágyakat tervezett műtétek - például daganatos vagy transzplantációs műtétek - elhalasztásával vagy felfüggesztésével oldották meg. Ugyanők néhány héttel későbbi sajtótájékoztatójukon arról nyilatkoztak, hogy a rák-koronavírus munkacsoportjuk szerint már most öt százalékkal kevesebb daganatos műtétet végeznek, illetve, hogy a komplexebb és bonyolultabb beavatkozások esetében is érzékelhetővé váltak a torlódások, például rákos betegeknél.
[4] Az indítványozó egy médiatartalomban azt állította, hogy "az egyik utolsó hír az volt, hogy Németországban a daganatos betegek diagnosztikai és terápiás ellátását felfüggesztették. Ilyen Magyarországon egyetlen egy pillanatban sem fordult elő."
[5] Az alapügy alperesének kiadásában álló internetes sajtótermékben "Kásler miniszter hazudott" címmel jelent meg egy cikk, amely német forrásokra hivatkozva nem látta megalapozottnak, hogy Németországban valóban felfüggesztették volna a rákbetegek diagnosztikai és terápiás ellátását.
[6] A közlés miatt az indítványozó keresettel fordult a bírósághoz, jóhírnévhez fűződő személyiségi jogai védelme érdekében. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 27.P.20.415/2022/11. számú ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság utalt az Alkotmánybíróság több határozatára, úgy ítélte meg, hogy a felperes közszereplői minősége egyenes következményeként köteles tűrni a kifogásolt állításokat, így azok nem keletkeztethetnek jóhírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jog megsértésére alapított igényt.
[7] Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, arra hivatkozva, hogy a bíróság mind az eljárási, mind pedig az anyagi jogi jogszabályokat megsértette, a tényállást nem tárta fel és helytelen ténybeli és jogi következtetéseket vont le.
[8] A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.732/2022/4/II. számú ítéletében az elsőfokú bíróság döntését érdemben helyben hagyta. Az ügy érdemét a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes által sérelmezett közlések ténylegesen véleménynek, értékítéletnek tekintendők. Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a sérelmezett döntések egy közéleti vita keretében hangzottak el, amely a társadalom széles rétegét érintő aktuális témával foglalkozott. Azt a megállapítást is helytállónak találta, hogy az indítványozó egészségügyi miniszterként nyilatkozott, így ezen nyilatkozata tekintetében a személyiségi jogai a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 2:44. §-a alapján korlátozhatóak az emberi méltóság sérelme nélkül.
[9] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria megállapította, hogy nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és ezzel az eljárás megismétlését indokolta volna. A döntés elvi tartalmát tekintve leszögezte, hogy a közéleti szereplő politikus tevékenységét érintő kritikai megfogalmazásokat az átlagosnál jobban köteles tűrni. Tevékenységét illetően a megfogalmazott kritika éles lehet, provokatív tartalmat is hordozhat, ha a vélemény legalább vékony ténybeli alappal rendelkezik. Közéleti vita esetében a vélemények értékelése, azok megalapozottságáról történő állásfoglalás a bíróságnak nem feladata.
[10] 3. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az eljárás során sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, azon belül is a fegyverek egyenlőségének elve, mert az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéseket vétett, melyeket a jogorvoslati fórumok sem korrigáltak. A Kúria a bizonyítási eljárás szabálytalanságai, és a garanciális eljárási szabályok megsértése okán azon indokolással hagyta helyben az ítéletet, hogy az indítványozónak egy korábbi közlésére tekintettel semmilyen bizonyítási eljárás felvételére nem volt szüksége. Nézete szerint az alperesi közlés valótlan tényállítás, és olyan önkényes, öncélú sértegetés, amely minden valós ténybeli alapot nélkülöz, s mindezek eltűrésére közszereplőként sem köteles. Mindez az Alaptörvény II. cikkében rögzített jogát sérti.
[11] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
4.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".
[12] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó számára a támadott döntést 2023. november 3-án kézbesítették (kézbesítési vélelem), az alkotmányjogi panaszt pedig 2024. január 2-án - határidőben - nyújtotta be a bírósághoz.
[13] Az indítványozó az Alaptörvény II., XXVIII. és 28. és B) cikkeinek sérelmére hivatkozott. Az emberi méltóság és a tisztességes eljáráshoz való jog valódi alapjogok, amelyekre alkotmányjogi panasz alapítható. Az Alaptörvény B) és 28. cikkei azonban a jogállamiságot deklarálják, illetve a bíróságok jogértelmezési kötelezettségét tartalmazzák, amelyek ebben az összefüggésben nem képezhetik alkotmányjogi panasz alapját.
[14] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[15] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[16] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.
[17] 4.2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[18] Az indítványozó az emberi méltóságának sérelmét arra alapítja, hogy a támadott döntés az Alaptörvény II. és IX. cikkei között fennálló (véleménynyilvánítási szabadság és személyiségvédelem közötti) kollíziót az Alaptörvény rendelkezéseivel ellentétesen oldotta fel. Megállapítható, hogy a Kúria az Alkotmánybíróság döntéseivel összhangban értékelte az indítványozó közszereplői minőségét és azt, hogy a közlés közéleti vitához kapcsolódik. Értékelte továbbá, hogy a közlés mennyiben vélemény és mennyiben ténytartalmú, és hogy az az emberi méltóságot sérti-e. Ennek keretében az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját, hogy az állami vezető közszereplő szavahihetőségének a megkérdőjelezése nem jelenti az emberi méltóság érinthetetlen magjának a megsértését.
[19] Az indítványozó több eljárási szabálytalanságra is hivatkozott, amely miatt értékelése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, tisztességes eljáráshoz való joga. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a tisztességes eljáráshoz való jog az eljárás olyan minősége, amelynek érvényesülését az ügy egészére tekintettel lehet megítélni. Önmagában az eljárási törvények valamely rendelkezésének a megsértése nem eredményez alaptörvény-ellenességet, csak ha ezek összessége azt eredményezi, hogy az eljárás már nem tekinthető tisztességesnek. Egy eseti döntésében az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy az indítványok, észrevételek megküldésével kapcsolatos anomália nem eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha a releváns iratok a felek rendelkezésére álltak (21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [101]). Egy másik ügyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy "az alaptörvény-ellenesség megállapíthatósága szempontjából a kézbesíteni elmulasztott irat tartalmának is jelentősége van. Attól ugyanis, hogy a kézbesítés elmaradása formálisan esetleg kimerítheti egy szakági eljárási szabály megsértését, még nem biztos, hogy ez szükségképpen magával vonja a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmének megállapíthatóságát és ezáltal a bíróság döntésének megsemmisítését is" (3064/2019. (III. 29.) AB határozat, Indokolás [21]).
[20] Nem alkotmányossági, hanem az általános hatáskörű bíróság feladata annak megállapítása, hogy valamely bizonyíték mennyire releváns az ügy megítélése szempontjából. A Kúria részletes indokát adta annak, hogy az indítványozó számára nem megfelelő időben közölt irat miért nem releváns az ügy szempontjából (határozat [63]), így nem merül fel a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme.
[21] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Erre tekintettel nem felel meg az Abtv. 29. §-ában rögzített követelménynek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2024. június 18.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.
alkotmánybíró
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/135/2024.