A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31110/2022/9. számú határozata illetmény tárgyában. [2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 4. § (25) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

Szakértői bizottság által, komplex szakértői vizsgálatot követően kiállított szakértői vélemény alapján kerül sor a gyermek sajátos nevelési igényének megállapítására, abban a bíróság kellő szakértelem és jogszabályi felhatalmazás nélkül nem foglalhat állást. Az erre hivatott szerv a pedagógia szakszolgálat megyei szakértői bizottsága, más szerv véleménye ennek nem felel meg.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.110/2022/9.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Beréti Krisztián Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Beréti Krisztián ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím1.) felperesnek - a dr. Anda Péter Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Anda Péter ügyvéd által képviselt Alperes1 (Cím2) alperes ellen illetménnyel kapcsolatos közszféra körébe eső elmaradt gyógypedagógiai pótlék megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 16.M.71.582/2020/20. sorszámú ítéletével szemben az alperes által 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

végzést:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felek másodfokú perköltségét fejenként 7.750 (hétezer-hétszázötven) forint + áfa összegben, a fellebbezési eljárás illetékét 24.800 (huszonnégyezer-nyolcszáz) forintban állapítja meg.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az alapjául szolgáló tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2022. február 10-én hozott 16.M.71.582/2020/20. számú ítéletével gyógypedagógiai pótlék címén 310.000 forint és ennek késedelmi kamatai, továbbá 50.000 forint + áfa perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.

[2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 1992. augusztus 17. napján létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperessel kisgyermeknevelő munkakörben és munkavégzésének helye a Cím2 szám alatti bölcsőde.

[3] A felperes 2018. október 1-jétől 2019. március 31. napjáig gondozta gyermek1, 2016. december 12-től 2019. augusztus 31-ig gyermek2 és 2020. január 6-tól gyermek3 kisgyermekeket.

[4] gyermek1-ről 2018. június 18. napján a Intézmény szakrendelésén készült vizsgálati vélemény diagnózisként autizmus spektrumzavart (F8400) rögzített, javasolva az autizmus specifikus fejlesztés megkezdését, a szülőknek szóló tanácsadást. Megállapításra került, hogy a pszichomotoros fejlettségben a gyermek nem éri el kora átlagát, nyelvi fejlettsége jelentősen megkésett életkorához képest. A kisgyermek 2018. szeptember 21. és 27. napja között nevelési tanácsadáson vett részt három alkalommal. Gyermekegészségügyi törzslapjában 2018. november 23-án a diagnózis rubrikába bejegyzésre került, hogy "korai fejlesztőben autizmus spektrumzavar miatt vizsgálták".

[5] gyermek2 vonatkozásában a Intézmény Gyermekneurológiai és Gyermekpszichiátriai Szakrendelésen 2018. december 7. napján készített vizsgálati vélemény diagnózisként nem meghatározott gyermekkori szociális funkciózavart (F9490) rögzített. Megállapításra került, hogy a kisgyermek működésmódját leginkább a "kóros elváráskerülés" jellemzi. A kisgyermek 2017. április 26. és 2021. május 26. között nevelési tanácsadás és logopédiai feladatellátás részeként beszéd-, pszicho- és DSZIT terápián vett részt a Szakszolgálatnál.

[6] gyermek3 vonatkozásában a Intézmény szakrendelésén 2019. január 28-án készített vizsgálati vélemény izomhypotóniát és pszichomotoros elmaradást diagnosztizált, valamint minőségi eltérést a kommunikáció és a szociális interakció terén. A Szakszolgálat 2019. április 29-én kelt szakértői véleményében a gyermeket sajátos nevelési igényűnek nyilvánította, gondozásának kezdeteként 2018/19-es nevelési évet megállapítva.

[7] A felperes a gondozási idő alatt többször kérte a munkáltatói jogkör gyakorlójától a gyógypedagógiai pótlék kifizetését sajátos nevelési igényű gyermekek gondozása miatt, amit az alperes nem talált alaposnak.

[8] Az elsőfokú bíróság a felperes módosított, 2017 novembere és 2020 októbere között esedékessé vált 310.000 forint gyógypedagógiai pótlék és késedelmi kamata megfizetésére irányuló kereseti kérelmét megalapozottnak találta. Döntését a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rend. (a továbbiakban: Kjt.Vhr.) 15.§ (6) bekezdésére, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 42.§ (3) bekezdésére, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 1.§ (5) bekezdésére, 35.§ (1)-(5) bekezdésére, 46.§ (1)-(3a) bekezdésére, valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4.§ 25. pontjára, Magyarország 2019. évi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény 60.§ (1) bekezdés b) pontjára, és Magyarország 2020. évi költségvetéséről szóló 2019. évi LXXI. törvény 59.§ (1) bekezdés b) pontjára alapította.

[9] Indokolásában elsődlegesen azt rögzítette, hogy az alperes és a kisgyermeknevelő a gyermekek gondozását, nevelését, felügyeletét közvetlenül végző intézménynek, illetve személynek minősülnek. Hangsúlyozta, hogy a bölcsődei ellátás kiterjed a kisgyermekek gondozására és nevelésére is, e két tevékenység egymástól nem különíthető el.

[10] A felperes nevelésére bízott gyermek1, gyermek2, gyermek3 kapcsán vizsgálta, hogy a kisgyermekek sajátos nevelési igényűnek minősültek-e a peresített időszakban. Rögzítette, hogy az alperes nem vitatta a gyermekek BNO-kódjait, továbbá gyermek1 és gyermek2 vonatkozásában a 2018. június 18-án, illetve 2018. december 7-én kelt vizsgálati véleményt és gyermek3 tekintetében a 2019. január 28-i szakértői véleményben rögzítetteket. Nem osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a kisgyermekek attól az időponttól tekintendők sajátos nevelési igényű gyermekeknek, mikor róluk szakértői vélemény megállapítja a sajátos nevelési igényt. Úgy ítélte meg, hogy a kisgyermekek a peresített időszakban is sajátos nevelési igényűnek minősültek a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 4. § 25. pontja szerinti fogalommeghatározás alapján, függetlenül attól, hogy készült-e, vagy az alperesnek rendelkezésére állt-e szakértői vélemény az SNI megállapításáról. A vizsgálati anyagból ugyanis megállapítható, hogy a gyermekek olyan velük született fejlődési zavarban szenvednek, amelyek a peresített időszakban is kétséget kizáróan fennálltak és nem a bölcsődei nevelés befejezését követően alakultak ki. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy nincs jelentősége a sajátos nevelési igényt megállapító szakvélemény keltezésének, ténylegesen ugyanis a felperes az SNI-s gyermekek gondozását, nevelését ellátta a bölcsődei ellátásuk teljes időtartama alatt, függetlenül attól, hogy az SNI fogalma jogilag hogyan értelmezendő.