A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10072/2007/2. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 103. §, 104. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 23. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3355/2004/13., Fővárosi Törvényszék Mf.632983/2005/2., *Kúria Mfv.10072/2007/2.* (BH 2008.7.198)

***********

Mfv.I.10.072/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rudas Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Daragó Dénes ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.3355/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.632.983/2005/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. november 14. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.632.983/2005/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 10.000 /tízezer/ forint és 2.000 /kettőezer/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.3355/2004/13. számú ítéletével - a felperes keresetének helyt adva - megállapította, hogy a felperes 2003. április 1-jétől munkaviszonyban állt az alperessel havi 96.000 forint átlagkeresettel, és ezt a munkaviszonyt az alperes jogellenesen szüntette meg. Megállapította továbbá, hogy a felperes alperesnél fennálló munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnt meg. Kötelezte az alperest kéthavi átlagkereset, elmaradt munkabér és rendkívüli munkavégzés ellenértéke megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a rokkant nyugdíjas felperes 2003. április 1-jétől végzett munkát az alperes által működtetett Családok Átmeneti Otthonában szociális munkásként. A felek "megbízási szerződésnek" nevezett megállapodást kötöttek, amelyet a felek "munkavállalóként" és "munkáltatóként" írtak alá. A felek a 2003. június 30-áig tartó határozott idejű szerződés lejártakor újabb, határozatlan idejű szerződést kötöttek. Az alperes a 2004. április 1-jei szóbeli jognyilatkozatával azonnali hatállyal megszüntette a felperes jogviszonyát.

Az alperes ellenkérelmében vitatta a munkaügyi bíróság hatáskörét, mivel szerinte a felperessel fennállt jogviszony a kereseti kérelemmel ellentétben nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony volt, ami szóban, azonnali hatállyal jogszerűen megszüntethető volt.

A munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást folytatott le a munkavégzés tényleges körülményeire, és ennek alapján a munkaviszony fennállására következtetett, mivel a felperes rendszeresen az intézményvezető irányítása alatt, annak utasításai szerint, az alperes által meghatározott munkarendben és körülmények között végezte a munkáját. A jogviszony minősítését illetően kifejtette, hogy nincs perdöntő jelentősége a felek megállapodása megnevezésének, és annak sem, hogy a megkötés előtt milyen tárgyalásokat folytattak. Úgy ítélte meg továbbá, hogy önmagában a rokkantsági nyugdíjban részesülés sem zárta ki a teljes munkaidős munkaviszony fennállásának megállapítását.