EH 1999.136 Ha a határozott idejű munkaszerződés-kötés és annak többszöri (adott esetben öt éven át 19 alkalommal történt) meghosszabbítása a munkáltató részéről törvényes érdek nélkül történt, a határozott időre szóló kikötés érvénytelen [Mt. 4. §, 79. §].

A felperes gázdíjbeszedőt az alperes 1997. november 24-én kelt intézkedésével arról értesítette, hogy határozott idejű munkaviszonyát a munkaszerződés lejártával, 1997. november 30-ával megszűntnek tekinti.

A felperes keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének a megállapítását és az Mt. 100. §-ában megállapított anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a munkaviszony jogellenes megszüntetését, és az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, valamint a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.

Az ítéleti tényállás szerint az alperes 1992. december 1-jétől alkalmazta a felperest gázdíjbeszedőként határozott idejű munkaviszonyban, amelyet 19 alkalommal hosszabbítottak meg a felek úgy, hogy az utolsó munkaszerződés-módosítás szerint 1997. november 30-áig szólt a munkaviszony. Az alperes z.-i régiójánál gázdíjbeszedő, mérőolvasó munkakörben 1993. évben és 1997. évben is 16 főt foglalkoztatott az alperes, részben határozatlan, részben határozott idejű munkaviszonyban.

Az előbbiek alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes negyedévenként hosszabbította meg a felperes munkaviszonyát, amely törvényes érdek nélkül történt, azért az Mt. 4. §-ába ütközött. Ennélfogva a bíróság a felperes munkaviszonyát határozatlan idejűnek tekintette, és mivel azt az alperes nem az Mt. 87. §-a szerint szüntette meg, a jogellenesség jogkövetkezményeit alkalmazva marasztalta az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte fellebbezésében.

A megyei bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva megállapította felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, és az elmaradt munkabér címén történt marasztalás összegét felemelte. Ezt meghaladóan az első fokú ítéletet helybenhagyta.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Az Mt. 4. §-ába és 79. §-ába ütköző törvénysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a határozott idejű munkaszerződéseket felperes aláírta, azokkal egyetértett, és a törvény nem tiltja a határozott idejű munkaviszony többszöri meghosszabbítását. Fenntartotta perbeli álláspontját, miszerint a célszerű létszámgazdálkodásra, a legkisebb költséggel való gazdálkodás követelményére tekintettel a többszöri meghosszabbítás a munkáltató részéről megfelelő törvényes érdek figyelembevételével történt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a perbeli esetben az ismételten, 19 alkalommal meghosszabbított határozott időre szóló munkaszerződés jogszerűségének elbírálásánál - a szerződés egyébként szabályszerű megkötésén (aláírásán) túlmenően - azt kellett vizsgálni, hogy az alperes eljárása megfelelt-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, a határozott időtartam kikötése és annak többszöri meghosszabbítása a munkáltató részéről megfelelő törvényes érdekből történt-e (Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalása).

A perben feltárt tényállás alapján a jogerős ítélet megalapozottan következtetett arra, hogy a felperes folyamatos foglalkoztatásánál az ismételt, egymást követő határozott időre szóló alkalmazás tekintetében ilyen törvényes érdek fennállása a perben nem nyert bizonyítást. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott célszerű létszámgazdálkodása indoknak ellentmond - a jogerős ítéletben is hangsúlyozott - az a körülmény: a felperes munkakörében foglalkoztatottak lényegében mindvégig változatlan létszáma. Továbbá az alperes maga sem jelölt meg a perben a felperes munkakörét érintő sajátos konkrét gazdálkodási, szolgáltatási körülményt, amely az alkalomszerű, vagy ciklikus foglalkoztatást igényelte, illetve indokolta volna. A legkisebb költséggel való gazdálkodás követelménye pedig olyan általános elv, amely nyilván- valóan alperes egész gazdálkodására érvényes. Ez tehát a határozott idejű munkaviszony ismétlődő alkalmazása szempontjából kellő törvényes érdekként nem vehető figyelembe.

A felperes határozott idejű munkaviszonyának 5 éven át, 19 ízben történt meghosszabbítása - alperes részéről törvényes érdek hiányában - felperes jogos érdekeinek csorbításával járt, ezért a jogerős ítélet a rendeltetésellenes joggyakorlás és annak jogkövetkezményei tekintetében törvénysértés nélkül hagyta helyben az első fokú ítéletet.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 911/1998/3. sz.)