1536/B/1992. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 118. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 118. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybíróságnál két indítványozó kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 118. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság - tekintettel a támadott jogszabályi rendelkezések azonosságára - az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
1. Az egyik indítványozó szerint "a kereskedelmi forgalomban, valamint a magánforgalomban a jóhiszemű vevő részére eladott dologgal és annak tulajdonszerzésével kapcsolatos", Ptk. 118. §-ában tett megkülönböztetés alkotmánysértő, mivel - álláspontja szerint - "ellentétben áll a Magyar Köztársaság Alkotmányának többek között a 9. §-ában megfogalmazott kinyilatkoztatásával". Úgy ítéli meg, hogy a vevő által történő tulajdonjog megszerzésének nem az a feltétele, hogy a vevő az eladott dolgot a kereskedelmi forgalomban, avagy a magánforgalomban vásárolta. Álláspontja szerint "az eladott dolgon történő tulajdonszerzésnek nem az eladó minősítése, hanem a vevő jóhiszeműségén, az ellenszolgáltatáson és a vevő által elvárható gondosság kifejtésén kell alapulnia."
2. A másik indítványozó ugyancsak a Ptk. 118. §-ának utólagos vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, azzal az indokkal, hogy a fenti rendelkezés nem a fennálló tulajdont, hanem az azt jóhiszeműen megszerző jogait védi, holott az alkotmányos védelem az előbbit, és nem pedig az utóbbit illeti meg. Álláspontja szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és - a tulajdonhoz való jogot biztosító - 13. § (1) bekezdésével. Az indítványozó megítélése szerint a fenti rendelkezés a mindennapi életben sem érvényesül és a nemzetközi joggyakorlattal sem egyeztethető össze, mivel míg abban az esetben, ha magyar vevő "magyar állampolgártól ellopott, de papírokkal legalizált autót" vásárol, megszerzi a tulajdonjogot, addig ha "külföldi állampolgártól ellopott, de papírokkal legalizált autót" vásárol, azt a külföldi tulajdonosnak az Alkotmány 13. § (2) bekezdésének megfelelően kiadják, annak ellenére, hogy a magyar vevő azon a Ptk. 118. § (1) bekezdésének megfelelően tulajdonjogot szerez.
Az Alkotmánybíróság megkereste az igazságügy-minisztert, hogy az indítványokkal kapcsolatos álláspontját kifejthesse.
II.
Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Ptk. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"117. § (1) Átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
(2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
(3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
(...)
118. § (1) Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos.
(2) Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül, az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jogalap nélküli, jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók.
119. § Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése rögzíti a különböző tulajdonformák -köz-, illetve magántulajdon - közötti diszkrimináció tilalmát. A kereskedelmi, illetve a kereskedelmi forgalmon kívüli tulajdonszerzés, továbbá a köztulajdon és a magántulajdon egyenlőségének elve között azonban nem állapítható meg olyan összefüggés, amelyet az indítványozó állít, e fogalompárok nem állíthatók szembe egymással.
Az indítvány tartalmából az következik, hogy az indítványozó hátrányos megkülönböztetést - tehát az Alkotmány 70/A. §-ába ütközést - lát a kifogásolt jogszabályban.
A diszkriminációt abban látja megvalósulni, hogy míg kereskedelmi forgalomban a jóhiszemű vevő tulajdont szerez akkor is, ha a kereskedő nem volt tulajdonos [Ptk. 118. § (1) bekezdés], illetve a kereskedelmi forgalmon kívül is akkor, ha a dolgot olyan személytől szerzi meg, akire a tulajdonosa azt rábízta [Ptk. 118. § (2) bekezdés], addig kereskedelmi forgalmon kívül, jóhiszeműsége ellenére sem szerez tulajdont a vevő akkor, ha az eladó nem tulajdonos.
A kereskedelmi forgalomban a kereskedő, illetőleg a kereskedelmi forgalmon kívül az eladó kétségkívül egy csoportba, az értékesítők, az eladók azonos (homogén) csoportjába tartoznak, azaz összehasonlítható helyzetben lévő személyek.
Az Alkotmánybíróság már a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában (ABH 1992. 280.) rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. E határozatában rögzítette azt is, hogy az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. (ABH 1992. 280., 281.)
E határozatot követően az Alkotmánybíróság más mércét alkalmazott az alkotmányos alapjogokat érintő diszkriminációra (a szükségesség-arányosság tesztjét), s más mércét arra az esetre, ha a 70/A. §-ban megfogalmazott diszkrimináció-tilalmat az alapjogokon kívül egyéb jogokra terjesztette ki. Ez utóbbi körben akkor állapít meg az Alkotmánybíróság alkotmányellenes megkülönböztetést, ha "a megkülönböztetésnek ... nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.]
A jelen esetben a jogalkotó - a forgalom biztonsága érdekében - a származékos jogszerzés alapelvéből, mint általános szabályból indult ki, amelynek az a lényege, hogy - főszabályként - csak a tényleges tulajdonos ruházhatja át a tulajdonjogot más személyre.
A vizsgált ügyben a forgalom biztonsága ésszerű indoknak tekintendő, ennek megfelelően az ezen alapuló - kereskedő, kereskedelmi forgalmon kívüli eladó között tett - megkülönböztetés nem minősíthető önkényesnek.
Az Alkotmánybíróság - indítványozó által hivatkozott - az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével összefüggésben megállapítja: "A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Nem lehet egy beavatkozás alkotmányosságát attól függővé tenni, hogy a korlátozás a piacgazdaság kiépítését szolgálja-e." [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 119.] Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróság - ugyanebben a határozatában - a következőket állapította meg:
"A gazdasági verseny szabadsága" szintén nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami "elismerése és támogatása" megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi ... alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. (ABH 1994. 117., 120.)
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ptk. 118. §-a és az Alkotmány 9. § (1) és (2), valamint 70/A. § (1) bekezdése között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, ezért az indítványt elutasította.
2. A másik indítványozó a kifogásolt rendelkezés megsemmisítését annak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe, illetve 13. § (1) bekezdésébe ütközésére tekintettel kérte. Véleménye szerint a kifogásolt rendelkezés nem a fennálló tulajdont, hanem annak megszerzőit védi.
Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Ptk. indítványozó által kifogásolt 118. §-a és az Alkotmány által meghivatkozott 8. § (2) bekezdése, illetve 13. § (1) bekezdése között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, mivel a jelen esetben sem a piacgazdaság sérelme, sem a tulajdontól való megfosztás, vagy tulajdonelvonás nem állapítható meg.
A Ptk. 118. §-ában adott szabályozás a forgalom biztonságát helyezi előtérbe, amely alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. november 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró