BH 2004.2.65 A bérleti jog folytatására való jogosultság megállapítása iránt indított perben a bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján állapítja meg, hogy a felperes a lakásban életvitelszerűen lakik-e, azt ténylegesen rendeltetésszerűen használja-e. Bár a bejelentkezés tényének polgári jogi jelentősége nincs, a bizonyítékok körében nem hagyható figyelmen kívül a felperes bejelentett lakcíme sem [1993. évi LXXVIII. tv. 32. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek.].

A felperes édesanyja - H. E. - bérlője volt perbeli egy szobás félkomfortos önkormányzati lakásnak. Az 1995. március 18-án bekövetkezett halála után a felperes kérte a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságának a megállapítását, de ezt az alperes megtagadta.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogosult a bérleti jog folytatására, mert az édesanyja halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Oda 1993. év végén költözött be, mert Budapesten talált munkát.

Az alperes a kereset elutasítását és viszontkeresetében a felperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság keresetnek helytadó és a viszontkeresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta; a keresetet elutasította, és a viszontkeresetnek megfelelően kötelezte a felperest a perbeli lakás kiürítésére. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy a felperes csak az édesanyja halálát követően költözött be a lakásba, tehát a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 32. §ának (2) bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem jogosult a lakásbérleti jog folytatására. Miután a lakás használatára jogcíme nincs, annak kiürítésére köteles.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozatlannak, a bizonyítékok értékelését tévesnek tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azoknak a tanúknak a vallomását, akikkel bizonyította az életvitelszerű ottlakását, és csak az ellentétes tartalmú tanúvallomásokra alapozva hozta meg a döntését.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Polgári Perrendtartásnak az ügy elbírálására irányadó 270. §-ának (1) és 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata az anyagi jogi és az eljárási szabályok megsértésére alapítottan egyaránt előterjeszthető. A felperes felülvizsgálati kérelme lényegében a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja, és azt állítja, hogy a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértése vezetett az anyagi jogszabályok [Lt. 32. § (2) bek.] megsértéséhez, és eredményezte a keresetének elutasítását.