A Kúria Kfv.35522/2018/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Áfalevonási jog megítélése láncügylet esetén.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.522/2018/6.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró,

Dr. Sisák Péter bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Lelkes Péter ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Dubi Péter kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (24. sorszám)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.212/2017/22.

Rendelkező rész

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.212/2017/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 540.000 (ötszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes egyéni vállalkozói tevékenységét 2016. július 22. napján kezdte meg mezőgazdasági gép kölcsönzés fő tevékenység megjelölése mellett, egyúttal 2016. július 13. napjától kezdődően az Á. Kft. (továbbiakban: Kft1.) alkalmazásában állt, mint munkavállaló. A felperes egyéni vállalkozóként befogadta a G. Kft. (továbbiakban: Kft2.) 2016. július 26. napján kelt és ugyanezen teljesítési időponttal egy "Timber Jack 1270 erdészeti gép 01AB1810" alvázszámú gép megvásárlásáról kiállított számláját, melyben felszámított 5.400.000 Ft összegű általános forgalmi adót levonásba helyezett.

[2] Az adásvételi szerződést megelőzően 2016. június 26. napján engedményezési szerződés jött létre a felperes, mint engedményező és a Kft2., mint engedményes között, mellyel a felperes H. O. l-i lakossal szemben fennálló 20 millió forint összegű követelését engedményesre ruházta. A szerződés 2. pontja szerint az engedményezés ellenértékeként az engedményes felperesre ruházza a 01AB1810 alvázszámú Timber Jack 1270 típusú erdészeti gépet azzal, hogy 5.400.000 Ft összegű általános forgalmi adó összeget a felperes 2016. július 27. napjáig köteles átutalni az engedményesnek. A szerződés szerint 2016. július 18. napján a felperes a gép birtokába lépett, de térítésmentesen engedélyezte annak engedményes általi használatát 2016. szeptember 15. napjáig.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2016. július 22-31. napjáig terjedő időszakra általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a 2017. május 5. napján kelt 2139414784/2017. számú határozatával a felperes terhére 5.400.000 Ft összegű jogosulatlan igénylést, mint adókülönbözetet állapított meg, egyúttal a felperes terhére 2.700.000 Ft összegű adóbírságot szabott ki.

[4] Az adóhatóság vizsgálta a gép beszerzési útját és azt állapította meg, hogy az eladó nem rendelkezett a felperes részére értékesített erdészeti géppel. Rögzítette, hogy az erdészeti eszközöket a B. Kft. (továbbiakban: Kft3.) 2014 júliusában vásárolta meg működésképtelen állapotban. A 2 db működésképtelen Timber Jack 1270 típusú erdészeti gépből csak az egyik, a 01AB12039 alvázszámú került üzembe helyezésre, melyet 2015 novemberében értékesített egy szlovák adóalany, a S. s.r.o. részére. A másik, a 01AB1810 alvázszámú erdészeti gép - mellyel kapcsolatban a felperes az áfa-visszaigénylését gyakorolta - jelenleg is a Kft3. telephelyén található szétszerelt állapotban. A szlovák cég részére értékesített gép vételárának kiegyenlítése nem a szlovák vevő részéről, hanem a Kft1. bankszámlájáról teljesítették. Ezzel szemben a felperesi gép eladása során egy számlázási láncolatot tárt fel az adóhatóság, mely a s.r.o., a V. Kft., a Kft2. és a végső vevő, felperes láncból állt, azonban a revízió feltárta, hogy a s.r.o. már 2015. szeptember 1. napján megszűnt adóalany, így a 2015. december 17-ei számlázott ügyletnél már nem létezett. A V. Kft. tagadta a gép szlovák adóalanytól történő beszerzését és a Kft2.-nek történő értékesítését. Ebből következően a Kft2. nem rendelkezett egyik alvázszámú erdészeti géppel, így az nem kerülhetett értékesítésre a felperes részére. Ennek következtében a felperest nem illeti meg az adólevonási jog, hiszen a levonási jog jogszerű gyakorlását kizárólag a tartalmilag hiteles számla alapozhatja meg, azonban a fent említett okokból a számla tartamilag hiteltelen.

[5] A felperesnek a hiteltelen számla kiállításáról, az adóelkerülésre irányuló magatartásról tudomással kellett bírnia, abban tevőlegesen is közreműködött, illetőleg magatartása is arra utal, hogy tudta minek a részese.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében állította, hogy jogszerűen élt adólevonási jogával, tévedett az alperes, amikor két számlázási láncolatot látott megvalósulni és nem vette figyelembe, hogy az Kft1. adta el a gépet a s.r.o. részére. Az, hogy mely alvázszámú gép beszerzésére került sor, az ügylet szempontjából nem bír jelentőséggel, adókijátszást nem követett el, legfeljebb a láncolatban korábban szereplő cégek. A gép beszerzése ténylegesen megtörtént, az jelenleg is tulajdonában áll és a Kft2. képviselője elismerte az ügylet megtörténtét. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság nem tért ki arra, hogy az eladó megfizette-e az általános forgalmi adót a költségvetés számára, márpedig ez megtörtént, tehát adóelőny esetében nem keletkezhetett.

[7] Az adóhatóság tévesen hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) bekezdésére, önmagában alapelvi szintű rendelkezésekre nem alapozható a marasztalás, többlet tényállási elem hiányában erre a kúriai gyakorlat szerint sincs lehetőség. Utalt az elsőfokú határozat indokolására, mely szerint az Art. 2. § (1) bekezdésének megsértése kapcsán kétséget kizáró bizonyítás nem történt csak valószínűsítés, ez pedig nem alapozhatja meg a marasztalást. Hangsúlyozta, hogy az engedményezési szerződést felbontó okiratot csatolta fellebbezéséhez, így az adásvételi szerződést is felbontották és az eredeti állapotot helyreállították, az 5.400.000 Ft-os általános forgalmi adót az engedményes 2017. február 10-áig fizeti vissza az engedményező részére. Hangsúlyozta, hogy őt az ügylet során megtévesztették és csatolta a nyomozás megszüntető határozatot, mely szerint tévedésbe ejtették a gép alvázszámát illetően, emiatt csalás bűncselekményének sértettje.