A Kúria Kfv.35094/2014/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 523. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.094/2014/7.szám

A Kúria a dr. Hunya Józefa ügyvéd és dr. Budai Béla ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Schaffer Móric jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 26. napján kelt 12.K.27.301/2013/12. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.301/2013/12. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 750.000 (azaz hétszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága 2009. III. negyedévre a felperesnél általános forgalmi adó /áfa/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2010. július 7. napján kelt határozatával a felperes terhére 97.618.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes összegében jogosulatlan igénylésnek minősített és az összeg kiutalását megtagadta, megállapítva, hogy a jogosulatlan igénylés összege pénzügyi rendezést nem igényel, mivel a kiutalása nem történt meg. Kötelezte a felperest 73.213.000 Ft adóbírság megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes 2009. III. negyedévben ingatlanokat vásárolt a G-H Kft.-től /a továbbiakban: eladó/ összesen: 500.000.000 Ft vételárért, levonható adója között tüntetve fel az adásvételekről kiállított 28 db számla áfa tartalmát. A számlák pénzügyi rendezése egyrészt az I. E.Kft. /a továbbiakban: kölcsönadó Kft./ által adott kölcsönből történt, másrészt a felperes 101.500.000 Ft-ot az eladónak átutalt. A kölcsönt a Kft. nem pénz, hanem váltó formájában nyújtotta, az adózónak 2 db, összesen 398.500.000 Ft értékű, bemutatóra szóló saját váltót állított ki. A felperes előadása szerint a kölcsön visszafizetése váltó kiállításával megtörtént. A felperes és a kölcsönadó Kft. kapcsolatában pénzmozgás nem volt, hanem ugyanolyan névértékű váltók cseréltek gazdát. A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 523.§ /1/ bekezdése, 582.§ /1/ bekezdése, a Legfelsőbb Bíróság BH1997. 408. eseti döntésében foglaltak alapján az alperes megállapította, hogy miután a váltók nem helyettesíthető dolgok, a felperes és a kölcsönadó Kft. között a kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre, így a felperes az eladónak a vételárat teljes összegében /az átutaláson kívül/ nem fizethette meg, azaz az eladó által kibocsátott számlák pénzügyileg nem rendezettek. Nem lehetett eltekinteni azon körülménytől sem, hogy a résztvevő felek egymástól nem függetlenek. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 186.§ /1/ és /2/ bekezdése alapján, és az ingatlanok teljes vételárának meg nem fizetése miatt a számlák áfa tartalmát a pénzügyileg rendezetlen tételek között kellett volna kimutatnia, és az összeggel csökkentenie kellett volna a tárgy időszaki negatív elszámolandó adó összegét. A felek célja az Áfa tv. 186.§ /2/ bekezdésének kijátszása volt, hogy az ingatlanokat tényleges pénzmozgás nélkül a felperes megszerezze, és még az áfát is visszaigényelje. Mindaddig azonban, amíg az adóalany egy adott összefüggésben tartozását az értékesítő partnere felé nem fizeti meg, addig az államháztartástól nem kaphat vissza olyan összeget, amelyet maga sem rendezett maradéktalanul a jogosult felé.

Az adóhatározatok felülvizsgálatára irányuló közigazgatási perben eljárt Megyei Bíróság a 10.K.20.030/2011/9. számú kijavított jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy felperes az adásvételi szerződésben szereplő vételárat megfizette, vele szemben az eladónak követelése nem áll fenn, így terhére adókülönbözet nem állapítható meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.384/2011/4. számú ítéletében a Megyei Bíróság kijavított 10.K.20.30/2011/9. számú ítéletének - a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve - a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében - az Áfa tv. 186.§ /2/ bekezdésére alapított határozatában foglaltakat fenntartva - kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.

A felülvizsgálati eljárás folyamán: 2011. július 28-án az Európai Unió Bírósága /a továbbiakban: EU Bíróság/ az Európai Bizottság felperesnek a Magyar Köztársaság alperes elleni C-274/10. számú ügyében meghozott ítéletében kifejtett álláspontja szerint a 2006/112. Irányelv 183. cikke nem engedi a tagállamok számára, hogy a szóban forgó ügylet fejében járó összeg megfizetettségének feltételeihez kössék a levonható hozzáadott-érték adó (héa) különbözet visszatérítéséhez való jog gyakorlását. Így a Magyar Köztársaság - mivel kizárja a visszatérítést abban az esetben, ha az adóalany a levonható héa alapjául szolgáló ügylet fejében járó, héa-t is tartalmazó ellenértéket még nem fizette meg - túlterjeszkedett annak a mozgástérnek a keretein, amellyel a tagállamok az említett 183. cikk alapján rendelkeznek. Az EU Bíróság ítéletében akként határozott, hogy a Magyar Köztársaság

- mivel arra kötelezi azokat az adóalanyokat, akiknek az adóbevallásában valamely adómegállapítási időszakban a közös hozzáadott értékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006//112/EK tanácsi irányelv 183. cikke értelmében különbözete van, hogy a különbözet vagy annak egy részét átvigyék a következő adómegállapítási időszakra, hacsak az adóalany meg nem fizette a szállítójának az adott vásárlásának teljes összegét, és

- mivel e kötelezettség miatt egyes adóalanyok, akiknek az adóbevallásában rendszeresen szerepel különbözet, kénytelenek lehetnek az ilyen különbözetet több, mint egy alkalommal átvinni a következő adómegállapítási időszakra,