A Fővárosi Törvényszék Pf.633168/2015/6. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 46. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakos Judit Ágnes, Gáspár Miklós, Pongrácz Eszter

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.21479/2014/16., *Fővárosi Törvényszék Pf.633168/2015/6.*, 3120/2016. (VI. 21.) AB végzés, Kúria Pfv.21843/2015/6.

***********

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

117. Pf. .../2015/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kalász Imre Zsolt ügyvéd (fél címe1) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a Mihály és Schneidler Ügyvédi Iroda, ügyintlző: dr. Schneidler Hella ügyvéd (fél címe2.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kölcsön megfizetése iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 5. P. XII. .../2014. szám alatt indított perében a 2015. február 5-én hozott 16. sorsz. ítélet ellen a felperes által 17. és 19. sorsz. alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 383.650 (háromszáznyolcvanháromezer hatszázötven) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest arra is, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 966.700 (kilencszázhatvanhatezer hétszáz) Ft fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra fizesse meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében a kerestet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 767.305 Ft perköltséget, a Magyar Államnak külön felhívásra pedig 725.000 Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte a másodfokú bíróságtól.

Fellebbezése indokolásában előadta, hogy a másodlagos kereseti jogcímre, a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére irányuló kereset elutasításának fő indoka az elsőfokú bíróság részéről az, hogy a külső cég részére a munkát ténylegesen az alperes végezte, ezért nem gazdagodhatott a felperesi cég rovására. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes által is igazoltan a megbízási jogviszony a felperesi cég és a külső cég között jött létre. A teljesítéssel kapcsolatos felelősség is a felperest terheli. Lényeges körülmény, hogy amennyiben a felperes és az alperes ellenérték fejében ellátott megbízásban állapodtak volna meg, a céget terhelte volna az alperes megbízási díjával kapcsolatos adó és járulék számfejtése és megfizetése is.

Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a peres felek között milyen jogviszony jött létre és megállapodtak-e egyáltalán megbízási díjban.

Álláspontja szerint iratellenes az a megállapítás, hogy az alperes 2012. december 20-án 200.000 Ft-ot visszafizetett. Ilyen visszafizetés nem történt és a felperes ezzel éppen ellentétes tartalmú nyilatkozatot tett. Előadta, hogy az alperes a 2014. augusztus 8-án kelt ellenkérelmében még nem hivatkozott arra, hogy azért nem tartozik, mert a munkát a saját nevében ő végezte el. Álláspontja szerint ellentmondás van aközött, hogy az alperes megbízási díj jogcímén kapta a felperes által átutalt összeget és aközött, hogy ennek egy részét az alperes visszafizette a felperes részére. Ténylegesen a 7.096.000 Ft átutalása a felek kölcsönre vonatkozó megállapodása alapján történt. Álláspontja szerint az alperes a megbízási jogviszonyra alapított védekezését nem bizonyította. Az alperes nem tekinthette saját bevételeinek a felperesi cég által neki átutalt összeget, mert akkor másképpen járt volna el. Vitatta volna a felperes felszólítását, másrészt pedig a bevételéről adóbevallást készített volna.

A felperes álláspontja szerint azért is megalapozatlan az elsőfokú ítélet, mert nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy mekkora összeg illette meg az alperest munkája alapján. Nem ad választ arra, hogy miért állapodtak volna meg a felek az EVA összegének megfelelő összeg visszafizetésében, ha a megbízó cég által a felperesnek átutalt összeg valóban az alperes megbízási díja lett volna. Az EVA bevallást nem az alperes készítette el, hanem a felperesi ügyvezető. A felperes áfá-s számlákat bocsátott ki a ... Kft. által megfizetett összegek kapcsán és azután adóznia is kellett, EVA-t és iparűzési adót fizetett.

Az ítéletben megállapított megbízási jogviszony sérti az Szja. tv. 46. § (3) és (8) bekezdéseit. A felperes jogi személyként működik, ezét ha valaki a felperes nevében teljesít, azt a cég teljesítésének kell tekinteni. A felperesi cég nevében nincs az alperesnek számlázási joga, ezért ilyen megállapodás a törvény szerint sem jöhetett létre. A megállapodás nem arra szólt, hogy az alperes számláz, hanem arra, hogy az alperes a felperesi cég nevében teljesít. A ... Kft. nem fizethetett az alperesnek a vele való megállapodás hiányában a felperesi cégen keresztül sem és az, hogy a felperesi cégnek fizetett, azt támasztja alá, hogy a felperesi cég teljesítéséért fizetett.

A felperes cég nem csatolt semmilyen szerződést és teljesítési igazolást, aminek az oka az, hogy a felperesi cégnek nem volt olyan kérelme, ami megkívánta volna ennek igazolását. Az alperes állítása volt, hogy ő teljesített, ezét őt terheli az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettség. Az elsőfokú bíróság a felperesnek olyan tájékoztatást nem adott, hogy bizonyításra szorulna az a tényállítás, hogy léteznek a teljesítési igazolások és megbízási szerződések. A felperes azért utalta át az EVA összegével megegyező összeget is az alperes részére, mert az alperes kérése az volt, hogy minél nagyobb összeget kapjon kölcsön. Téves az az ítéleti megállapítás, amely szerint a megbízó cégtől átutalt összeg a felperesnél keletkező EVA fizetési kötelezettség összege is az alperest illetné meg és az alperesnek kellene az EVA-t megfizetnie. A megállapodást nem lehet úgy értelmezni, hogy az alperesnek nem kell visszafizetnie az összeget, és azzal, hogy nem fizette vissza, az alperes jogalap nélkül gazdagodott. Az alperes maga ismerte el, hogy a munkát nem csak ő, hanem tizenkét személy végezte, az alperest már csak erre tekintettel sem illeti meg a teljes bevétel.