BH 2004.12.499 Cselekvőképtelen személy által kötött szerződés semmisségének megállapítása iránti kereset megindítására jogosultak köre [Ptk. 21. § (1) bek., 234. § (1) bek.].

A felperes keresetében előadta, hogy édesanyja, özv. L. I. a lakását lakott állapotban 1998. január 12-én 3 450 000 Ft-ért elidegenítette, majd a vételárból néhány nap múlva bejárónőinek, az I. és II. r. alperesnek együttesen 3 000 000 Ft-ot adott ajándékba lakásvásárlás céljára. Az alperesek megvásárolták a perbeli lakásingatlant. A felperes édesanyja 1998. január 21-én öngyilkosságot követett el.

A felperes keresetében elsődlegesen az édesanyja és az I-II. r. alperesek között szóban létrejött ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását, az alpereseknek a 3 000 000 Ft visszafizetésére kötelezését, másodlagosan kötelesrész kiadása címén 1 500 000 Ft megfizetésére kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesi jogelőd és az alperesek között létrejött szóbeli ajándékozási szerződés semmis. Az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 3 000 000 Ft és kamatai megfizetésére.

A bizonyítékok értékelésével arra következtetett, hogy a felperes édesanyjának a szerződéskötéskor az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. Ezért a Ptk. 17. §-a és 18. § (1) bekezdése alapján az ajándékozást tartalmazó jognyilatkozata semmis.

Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította. Az egyetemleges marasztalást mellőzve egyenként 750 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alpereseket. Ezt meghaladóan a másodlagos kereseti kérelmet is elutasította. Megállapította, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdésének rendelkezése alól kivételt megállapító Ptk. 21. § (1) bekezdése szerint adott esetben a szerződés semmisségére csak a cselekvőképtelen szerződést kőtő fél érdekében lehetett volna hivatkozni. A keresetet azonban a felperes nem a néhai jogutódjaként, hanem saját nevében terjesztette elő annak érdekében, hogy az elajándékozott összeget maga örökölje. Ezért az elsődleges kereseti kérelme nem volt teljesíthető. A másodfokú bíróság e jogi álláspontja alapján nem vizsgálta a semmisségi ok tényleges fennállását, illetve ennek megállapítása körében az alperesek fellebbezésében előterjesztett bizonyítási indítványok teljesíthetőségét.

Mivel a felperes igazolta, hogy az örökhagyónak egyetlen törvényes örököse, a Ptk. 664. § (1) bekezdése, 669. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte az alpereseket a kötelesrész kiadására.

A jogerős ítélet elsődleges keresetét elutasító rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, a másodlagos kereseti kérelemnek helytadó rendelkezése ellen az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a cselekvőképtelen személyt az ellenérdekű szerződő féllel szemben privilegizáló Ptk. 21. § (1) bekezdését tévesen alkalmazta. E jogszabályértelmezés figyelmen kívül hagyta a polgári jog jogutódlásra vonatkozó rendelkezéseit, amelyek nem zárják ki, hogy a semmisség megállapítása érdekében a jogutód is fellépjen. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe döntése során a Ptk. 20. § (1) bekezdésében a perbeli ajándékozási szerződésre megállapított, önállóan nevesített semmisségi okot sem.

Az I. r. alperes az elsődleges keresetet elutasító rendelkezés hatályában fenntartását, a másodlagos kereseti kérelem tekintetében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta.