A Nyíregyházi Törvényszék Bf.645/2018/6. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 13. §, 34. §, 37. §, 38. §, 50. §, 51. §, 85. §, 373. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 564. §, 571. §, 574. §, 590. §, 592. §, 593. §, 594. §, 600. §, 606. §, 613. §, 615. §] Bírók: Kiss Judit, Kruták Beatrix, Szarvasné dr. Takács Zsuzsa

Nyíregyházi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Nyíregyháza

2.Bf.645/2018/6. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán, 2019. október 16. napján megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t

A csalás bűntette miatt B.F. és társa vádlottak ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Járásbíróság 2018. augusztus 30. napján kihirdetett 14.B.1268/2017/14. számú ítéletét megváltoztatja.

B.F. I.r. és N.G. II.r. vádlottak bűnösök társtettesként elkövetett csalás bűntettében (Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a.) pont).

Ezért I.r. és II.r. vádlottakat 1 (egy) - 1 (egy) év szabadságvesztés büntetésre ítéli, melynek végrehajtását 2 (kettő) év - 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön.

A vádlottak feltételes szabadságra a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének, legkevesebb 3 (három) hónapnak a kitöltését követő nap bocsáthatók.

A bíróság I.r. és II.r. vádlottakat 200 (kettőszáz) - 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli.

Az egynapi tétel összegét 1.000 (egyezer) - 1.000 (egyezer) forintban állapítja meg.

Az így kiszabott 200.000 (kettőszázezer) - 200.000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására kötelesek megfizetni.

Ha nem fizetik meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

I.r. és II.r. vádlott az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) nap alatt kötelesek egyetemlegesen megfizetni a Ny.Tr. Kft. magánfélnek 13.500.000 (tizenhárommillió-ötszázezer) forint kártérítést, annak 2014. január 31. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, az államnak 810.000 (nyolcszáztízezer) forint illetéket.

Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből I.r. és II.r. vádlott egyetemlegesen 32.428 (harminckettőezer-négyszázhuszonnyolc) forintot, I.r. vádlott külön 30.000 (harmincezer) forintot köteles megfizetni.

A másodfokú eljárás során 40.000 (negyvenezer) forint I.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság fenti számú ítéletével B.F. I.r. és N.G. vádlottat a társtettesként elkövetett csalás bűntette (Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a.) pont) miatt emelt vád alól felmentette, rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére, felmentésük miatt, bűnösségüknek a társtettesként elkövetett csalás bűntettében történő megállapítása és velük szemben felfüggesztett szabadságvesztés, valamint pénzbüntetés kiszabása érdekében.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Bf.1312/2018. számú írásbeli nyilatkozatában a vádlottak terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete nagyrészt megalapozatlan, mivel a bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, részben nem derítette fel, a bizonyítékokat nem értékelte teljeskörűen, azokra vonatkozóan iratellenes megállapítást tett, valamint a helyesen megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Ezen túlmenően a bíróság az indokolási kötelezettségét sem teljesítette a szükséges mértékben.

Az elsőfokú bíróság I.r. vádlott cselekvőségét illetően nem állapított meg tényállást arra nézve, hogy szándékában állt-e a szerződés megkötésekor a tartozását megfizetni, a tartozás megfizetésére sor került-e, illetve, annak elmaradására milyen okból került sor. II.r. vádlott cselekvőségét illetően a bíróság nem állapított meg tényállást arra nézve, hogy mindvégig jelen volt-e a tárgyaláson, tudomással bírt-e a sértett és az I.r. vádlott között létrejött szerződés tartalmáról, ezen belül arról, hogy biztosítékként a II.r. vádlott feleségének tulajdonát képező gépkocsi került felajánlásra.

Az ítélet indokolása szerint K.A. sértett vallomásai ellentmondásosak, ezért elfogadhatatlanok voltak. A bíróság azonban konkrét ellentmondásra nem hivatkozott, azért minősítette a sértett vallomását megbízhatatlannak, mert a feljelentés, a sértett első tanúkihallgatása és folytatólagos tanúkihallgatása tartalmilag egymástól eltért. Ezzel szemben az állapítható meg, hogy a sértett vallomásai nem voltak ellentmondásosak, csupán csak részletesebb nyilatkozatot tett, a feljelentésben foglaltakat kiegészítette, konkrétan részletezte, hogy a megbeszéléskor mi történt, mi hangzott el.

Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett a fedezetül felajánlott gépkocsi jelentőségére, valamint annak megtévesztésre alkalmas voltára nézve. Az elsőfokú bíróság a feljelentés tartalmából azt a következtetést vonta le, hogy K.A. megtévesztésére nem került sor.

Abból a tényből, hogy a sértett és az I.r. vádlott között létrejött kölcsönszerződés a fedezetként felajánlott gépkocsinak mindössze a típusát tartalmazta, a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a sértett csak formálisan kérte a fedezetet. A kölcsönszerződés hiányos adataira indokul szolgálhat az, hogy a gépjármű természetben való átadásáról, illetve később a törzskönyv átadásáról állapodtak meg a felek, a törzskönyv átadására sor is került, így a szerződésben nem rögzített adatok a sértett rendelkezésére álltak.

Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét sem teljesítette kellő módon, ez olyan eljárási szabályszegés, amely a bűnösség kérdésben való döntésre lényeges hatással volt, ezért relatív hatályon kívül helyezési okot valósít meg.

A főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete olyan mértékben megalapozatlan, amely miatt az a másodfokú eljárásban érdemi felülbírálatra alkalmatlan, ezért az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A másodfokú eljárás keretében megtartott nyilvános ülésen a főügyészség jelenlévő képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.

I.r. vádlott védője az ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy I.r. vádlott évek óta baráti kapcsolatban állt a sértettel, több alkalommal kért tőle kölcsön, amelyeket meg is adott. Egy bizalmi kapcsolat alakult ki köztük. A vádbeli időben egy nagyobb összeget szeretett volna kölcsönkérni és ennek fedezeteként II.r. vádlott felajánlotta a gépkocsit. I.r. vádlottnak nem volt arról tudomása, hogy a gépkocsi nem II.r. vádlott tulajdonát képezi. I.r. vádlottnak szándékában állt a kölcsön visszafizetése, nem akarta a sértettet tévedésbe ejteni, nem állt szándékában részére kárt okozni. Mindezekre tekintettel az állapítható meg, hogy bűncselekményt nem követett el, ezért az elsőfokú bíróság indokoltan mentette fel őt az ellene emelt vád alól.