BH 1999.3.110 A közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetésének elrendelése esetén, ha az árverési értékesítésre nem kerül sor, úgy a közös tulajdonból fakadó jogosultságok a tulajdonostársakat változatlanul megilletik [Ptk. 140-141. §-ok, PK 8. sz.].

Az elsőfokú bíróság a felperes többlethasználati díj megállapítására irányuló keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a perbeli ingatlanból 1981-ben a visszatérés szándéka nélkül elköltözött, és nem kívánt oda visszamenni. A bíróság megítélése szerint a felperes azzal, hogy használati jogát saját elhatározásából nem gyakorolta, annak anyagi következményeit nem háríthatja át az alperesekre, ezért használati díjat sem követelhet.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában a felperest a többlethasználati díj 1997. február 14. napjától illeti meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság a felperes és az I. rendű alperes által 1981-ben megkötött egyezségre visszautalva azt állapította meg, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanból a tulajdonostársakat megillető használat jogát kizárólag az I. rendű alperes jogosult gyakorolni. A bíróság érvelése szerint az a körülmény, hogy a felperes haszonélvezeti jogtól mentes tulajdoni hányadát nem használta, nem jelenti azt, hogy a többlethasználatról végleg lemondott. Az indokolásban foglaltak szerint a felperes a fenntartási költségekhez és a rendeltetésszerű használathoz szükséges kiadásokhoz hosszú időn át nem járult hozzá, ugyanakkor használati díjat sem érvényesített, amelyből az következik, hogy a használati jogot nem ingyenesen engedte át. A keresetlevél benyújtásával ezt a helyzetet kívánta megszüntetni, amiért is a megyei bíróság a felperes többlethasználati díj iránti igényét 1997. február 14. napjától alaposnak találta.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Az alperesek hivatkoztak a közös tulajdon megszüntetésére, amelynek ellenére a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a tulajdonosokat a tulajdonjogból fakadó jogok továbbra is megilletik. Kifogásolták a felperes használati díjra való jogosultságának megállapítását, a használatról való lemondásra figyelemmel. Utaltak a használati jog elbirtoklására; végül sérelmezték a használati díjjal kapcsolatos megállapítást arra hivatkozással, hogy a felperes jogosult az ingatlanrész használatára.

A felperes ellenkérelme a jogerős határozat hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatot annyiban módosítja, hogy a felperes keresetében előterjesztett időponttól 1997. február 14. napjáig terjedő időre eső igényt tartalma szerint elutasította, így az elutasított követelés tekintetében a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése szerinti részítéletet is hozott.