BH 1980.6.212 Az örökhagyó életében ingyenes juttatásban részesített törvényes örökös csak arra kötelezhető, hogy osztályrabocsássa a részére ingyenesen juttatott vagyont, vagyis a hagyatékhoz azt hozzászámítsák és a hagyatéki vagyon felosztásánál azt már mint részére kiadott "hagyatékot" elszámolják. Arra azonban nem kötelezhető, hogy az előzetes juttatás egy részét örököstársának kifizesse vagy visszaadja [Ptk. 620. § (1) bek., 622. §].

A peres felek testvérek. Szüleik: n. id. Z. G. (a továbbiakban; örökhagyó) és a n. id. Z. G-né 1962. évben megvásárolták a J. községben levő telket és azon melléképületet emeltek. Ugyanakkor vásároltak a szülők ugyanitt a felperes részére is egy telekingatlant.

1963. február 14-én meghalt id. Z. G-né hagyatékához tartozott a perbeli ingatlan eszmei 1/2 része. Törvényes örökösei a peres felek voltak, a felperes azonban örökrészét az alperesnek ajándékozta. Így az állami közjegyző a hagyatékot az alperesnek adta át id. Z. G. haszonélvezeti jogával terhelten.

1963. évben az alperes és apja (az örökhagyó) építési engedélyt kértek és a tulajdonukban levő telken két szobából és mellékhelyiségekből álló lakóépületet építettek, ahol ezt követően is együtt laktak.

Az alperes 1966-ban megnősült, felesége is beköltözött az ingatlanba. Utóbb az örökhagyó és az alperes között nézeteltérések keletkeztek, ezért szóba került az, hogy az alperes házastársával együtt az ingatlanból elköltözik. Az alperes 1977. május 21-én U-n házasingatlant vásárolt és oda költözött. Ennek az ingatlannak a vételárához az örökhagyó 50 000 forintot adott.

1976. szeptember 15-én az örökhagyó meghalt. Hagyatékához tartozott a J. községben levő házasingatlan eszmei 1/2 része, valamint a tsz. használatában levő ingatlan, továbbá csekélyebb összegű takarékbetétkönyv.

A közjegyző a hagyatékot - ideiglenes hatállyal - a peres feleknek adta át egymás között egyenlő arányban.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlannak 8/10 része a hagyatékhoz tartozik. Állította, hogy az alperes csupán a telek 1/2 részének a tulajdonát szerezte meg anyai örökségként, a közös ingatlanra egyedül az örökhagyó építkezett, és így az épület valójában az örökhagyó tulajdona volt. Ennek megfelelően az öröklés megnyíltakor a házasingatlanból az alperest csupán a telek 1/2 illetősége értékének arányában illette meg résztulajdonjog. A további hányad az apai hagyatékhoz tartozott. Kérte ezenkívül osztályra bocsátani azt az 50 000 forintot, amelyet az örökhagyó halálát megelőzőleg az alperes részére ingatlanvásárlásra adott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint közös építkezés történt, így az épület 1/2 része is megilleti őt - a telekkönyvi állapotnak megfelelően. Tagadta, hogy az örökhagyótól 1976. májusában 50 000 forintos juttatásban részesült volna.

A járásbíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után ítéletével megállapította, hogy a j-i 7609 számú tulajdoni lapon 3334/1. hrsz. alatt bejegyzett 534. n. öl nagyságú házasingatlan tulajdonjoga 4/10 részben az alperest, 6/10 részben az 1976. szeptember 15-én elhalálozott id. Z. G-t illette meg. Úgy rendelkezett, hogy a felek a fenti hagyatékot 1/2--1/2 arányban öröklik. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 25 000 forintot. Elrendelte a földhivatal megkeresését a felek tulajdonjogának a földnyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Az alperest kötelezte 1760 forint perköltség és 1980 forint illeték megtérítésére.

A járásbíróság megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes 1963-ban és az ezt követő években közösen építkezett, és közöttük az 1977. évi IV. törvénnyel módosított Ptk. 573. §-ának (1) bekezdésében szabályozott polgári jogi társaság jött létre.

A járásbíróság bizonyítottnak találta, hogy az örökhagyó 1976. évben az alperes részére 50 000 forintot ajándékozott, s e vonatkozásban osztályrabocsátási kötelezettség terheli az alperest. A per adataiból megállapíthatóan ugyanis az örökhagyó és az alperes között ekkor már fennálló feszült viszonyra tekintettel elszámolási kötelezettség mellett történt a juttatás.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben 25 000 forintban való marasztalását sérelmezte.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét - indokai alapján -helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.