A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22119/2009/6. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 45. §, 46. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.20257/2006/40., Fővárosi Törvényszék Pf.631360/2009/4., *Kúria Pfv.22119/2009/6.* (BH 2011.4.102)

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.22.119/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Páczelt László ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Östör Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Östör Balázs ügyvéd által képviselt alperes ellen vételi jog megállapítása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróságnál 9.P.XII.20 257/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 42.Pf.631 360/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, a Budai Központi Kerületi Bíróság 9.P.XII.20 257/2006/40. számú ítéletét pedig az alábbiak szerint változtatja meg:

Kötelezi az alperest, hogy 60 napon belül küldjön az I.-II.r. felpereseknek a b.-i ngatlan 1/2 - 1/2 tulajdoni hányadára vonatkozóan az 1993. évi LXXVII. törvényben, valamint a 17/1997. (VI.7.) Ök. rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő eladási ajánlatot az ingatlannak az eladási ajánlatot közvetlenül megelőzően készült értékbecslése szerint meghatározott forgalmi érték alapulvételével.

A II.r. felperes perköltségben való marasztalását az alperes javára mellőzi és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 200 000 (kettőszázezer) forint első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 8 napon belül leletezés terhével rójanak le 5000 (ötezer) forint fellebbezési illetéket.

Az alperes által le nem rótt 48 000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

Az I.r. felperes és házastársa a perben nem álló K. I.-né lakáscsere útján került a b.-i N. utcai önkormányzati bérlakásba, amelyre 1990. április 17-én bérlőként határozatlan időre szóló lakásbérleti szerződést kötöttek. Az egyház igénybejelentéssel élt a N. utcai. szám alatti lakóház vonatkozásában, ezért a polgármester arról tájékoztatta a bérlőket, hogy a jelenlegivel legalább megegyező minőségű lakást fognak felajánlani a bérlőknek, amelynek költségeit a Magyar Köztársaság Kormánya a központi költségvetésből fogja biztosítani.

1992. december 22-én az I.r. felperes és felesége, mint bérlők az alperessel, mint bérbeadóval megállapodást kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a N. utcai kétlakásos ingatlan az 1991. évi XXXII. törvény hatálya alá tartozik. Az ingatlan bérlőinek kihelyezésére a Magyar Köztársaság Kormánya 14 000 000 forint költségfedezetet hagyott jóvá, ebből az I.r. felperes és felesége által lakott lakás felszabadítására 8 000 000 forint fordítható. Az önkormányzat telekmegosztást kezdeményezett a b.-i N. utcai 1. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában. Kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb 1993. január 30-ig ezt jogerősen befejezi. A 2. hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában az alperes új épület létesítését határozta el, amely az I.r. felperes és házastársa elhelyezésére szolgált volna. Ezért az építkezés lebonyolításával kapcsolatos feladatokat az I.r. felperesre bízta azzal, hogy e feladatok ellátásáért költségtérítésre nem tarthat igényt. A bérlők a saját céljaiknak megfelelő bérlakást építhettek erre az ingatlanra, amelynek költségeire az önkormányzat összesen 8 400 000 forintot biztosított.

A megállapodás 10. pontja szerint a bérbeadó kötelezettséget vállalt arra, hogy erre irányuló kérelem esetén a bérlők beköltözését követően az ingatlan elidegenítésére támogató javaslatot terjeszt elő a képviselőtestületnél, hogy az új ingatlant a bentlakókra vonatkozó feltételek szerint a bérlők megvásárolhassák.

A lakóépület felépítése megtörtént, 1993. november 8-án az ingatlanra végleges használatbavételi engedélyt adtak ki. A perbeli 2. hrsz. alatt felvett kettő plusz két félszoba komfortos 97 m2 alapterületű önkormányzati bérlakást 1993. november 9. napján a felperes és házastársa részére határozatlan időre kiutalták, majd arra a felek 1993. november 18. napján határozatlan időre és a bérlők lakásbérleti szerződést kötöttek.

1994. április 11-én az I.r. felperes és házastársa, mint bérlők levélben jelentették be vételi szándékukat a perbeli bérleményre és ezt a nyilatkozatukat 1995. február 2-án megismételték. Az alperes megbízásából a bérlők által megvásárolni kívánt bérlemény forgalmi értékbecslése elkészült 1996. november 5-i keltezéssel, ebben a forgalmi értéket 28 840 000 forintban határozták meg. Az alperes tájékoztatása szerint az értékesítésnek az volt az akadálya, hogy az új lakóház földhivatali bejegyzése nem történt még meg.

1999. május 5. napján a perbeli lakás bérlőtársa lett a II.r. felperes, aki az I.r. felperes és házastársa gyermeke. Az I.r. felperes házastársa 1999. május 13-án kelt nyilatkozatában hozzájárult ahhoz, hogy bentlakó bérlőként a gyermeke a bérleményre a vételi jogot gyakorolhassa. Ehhez az I.r. felperes is hozzájárult. Az alperes 1999. június 18-i levelében a bérlőtársi jogviszonyról történő lemondást tudomásul vette és azt is, hogy a bérlőtársi jogviszonyban a felperesek állnak.

A felperesek a földhivatali bejegyzést követően, 2003. június 14-i és 30-i levelükben ismételten kérték, hogy a perbeli ingatlan elidegenítése ügyében az alperes járjon el. Az alperes akként tájékoztatta a felpereseket, hogy az ingatlan értékesítését nem tervezi, az önkormányzat ingatlanállományát nem kívánja tovább csökkenteni.

Az alperes a felperesek újabb sürgetésére a 2005. március 24-i levelében arról tájékoztatta őket, hogy az elidegenítésre támogató javaslat előterjesztését vállalta, a megállapodásban vállalt kötelezettsége azonban öt év alatt elévült. 2005. június 8-án azonban az alperes a vételi kérelemmel kapcsolatban olyan levelet intézett a felperesekhez, hogy a perbeli ingatlan elidegenítését kezdeményezni fogja. Erre tekintettel 2005. júniusában és októberében újabb értékbecslés történt. Az alperes álláspontja az volt, hogy az elidegenítésnek nincs akadálya, de az a napi forgalmi értéken történhet.

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a bérlők vételi nyilatkozata alapján az alperes által 1996. novemberében készíttetett értékbecslésben megállapított forgalmi értékből kiindulva vételi ajánlat megtételére a perbeli ingatlan vonatkozásában. Kereseti kérelmüket elsődlegesen arra alapították, hogy az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 45. § (1) bekezdése alapján jogszabályon alapuló vételi joguk van, mert a jogszabályban megállapított határidőben az I.r. felperes és házastársa a vételi szándéknyilatkozatukat megtették. Ezért az ajánlat megtételekor hatályba lévő rendelkezéseket kell alkalmazni a 21/2001. (X.31.) Ök. rendelet 28. § (2) bekezdése alapján. E szerint a 17/1994. (VI.7.) Ök. rendelet szabályai irányadók. Az alperes ennek alapján lett volna köteles lefolytatni az elidegenítési eljárást és meghatározni a vételárat. Az alperes a szándéknyilatkozatukat befogadta, értékbecslést készíttetett, ezt követően azonban az értékesítési folyamat elakadt.