BH 1993.1.27 A közös tulajdon megszüntetésénél irányadó forgalmiérték-meghatározás [PK 10. sz.]

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek és az I. r. alperesnek a budapesti házas ingatlanon fennálló 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy az I. r. alperes nevén álló 1/2 részt a felperes tulajdonába adta át, és a II. r. alperest ennek tűrésére kötelezte. Kötelezte az I. r. alperest, hogy az ingatlant 15 napon belül hagyja el, és bocsássa a felperes kizárólagos rendelkezésére; elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A bíróság a felperesnek és az I. r. alperesnek a két palotási ingatlanon fennálló 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát oly módon szüntette meg, hogy a felperes nevén álló 1/2-1/2 tulajdoni hányadokat az I. r. alperes tulajdonába adta.

Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes által fizetendő értékkülönbözet összegének felemelését kérte. Elsősorban azt sérelmezte, hogy a bíróság a budapesti házas ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésénél részben lakott forgalmi értékből indult ki, és nem az egész ingatlan beköltözhető forgalmi értékét: 2 800 000 forintot vette alapul.

Az I. r. alperes fellebbezése túlnyomó részben alapos.

Olyan esetben, amikor a közös tulajdon megszüntetésére az egyik tulajdonostárs bennlakása mellett kerül sor, a bennlakás folytán bekövetkező értékcsökkenést általában neki kell viselnie. Ez az irányadó akkor is, amikor a másik tulajdonostárs illetőségének magához váltására a bennlakó tulajdonostárs lesz jogosult. Az általános szabály alóli kivételre csak indokolt esetben, akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdonnak beköltözhető érték alapulvételével történő megszüntetése a bennlakó tulajdonostárssal szemben méltánytalan lenne. Az ennek vizsgálatához irányadó szempontokra a PK 10. számú állásfoglalás hívja fel a figyelmet. A különváltan élő vagy a volt házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetése esetében különös jelentősége van azoknak a körülményeknek is, amelyek a közös lakás használatának rendezésénél irányadóak.

Az adott esetben azonban az általános szabálytól való eltérést semmi nem indokolja. A volt házastársak a közös tulajdonukban álló ingatlan két lakásában elkülönülten laknak, gyermekeik nagykorúak, és a periratok szerint már elköltöztek az ingatlanból. Nincs olyan egyéb méltánylást érdemlő körülmény sem, mely miatt a felperes bennlakásának értékcsökkentő hatása - akár részben is - az I. r. alperesre áthárítható lenne. Ugyanakkor az I. r. alperesnek más lakáslehetősége nincs, és lakásproblémáját a közös vagyon megosztása folytán neki jutó értékkülönbözetből kell megoldania.