A Szegedi Ítélőtábla Pf.21165/2017/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 155/A. §, (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 523. §, 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 6. §, c) pont 40.] Bírók: Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.21.165/2017/8. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Némethi Gábor ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek - a Madák Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Madák László) által képviselt I. r. és a személyesen eljárt II. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2017. november hó 6. napján kelt 4.P.20.318/2017/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperesek által az állam javára egyetemlegesen fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 175 452 (százhetvenötezer-négyszázötvenkettő) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 92 000 (kilencvenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak az állami adóhatóság felhívására 233 936 (kétszázharmincháromezer-kilencszázharminchat) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A peres felek 2006. június 14. napján ((szerződés száma)) "HITEL-, ZÁLOG- és KÉSZFIZETŐ KEZESI SZERZŐDÉS MKB svájci frank lakáshitelhez" elnevezésű megállapodást kötöttek, amely szerint az I. r. alperes vállalta, hogy 62 600 CHF összegű deviza hitelt tart rendelkezésre, és a rendelkezésre tartási időszak lejártáig a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén forintban legfeljebb 10 000 000 Ft összegű kölcsönt folyósít a felperesek részére hitelkiváltás céljából és magáncélú felhasználásra. A szerződésben a felek jelzálogjogot alapítottak a felperesek tulajdonában álló ingatlanra az I. r. alperes javára, a II. r. alperes pedig a kölcsönszerződésből eredő követelés biztosítására készfizető kezességet vállalt.

A szerződés 4.2. pontja a hiteldíj elemeként tünteti fel a kezelési költséget azzal, hogy annak mértéke a szerződéskötés időpontjában: évi 2,70 %, egyebekben kamatperiódusonként változó, amelynek mértéke a Bank mindenkori kondíciós listájában kerül közzétételre.

A szerződés 6. pontja szerint a kölcsön törlesztése, a kamat és kezelési költség megfizetése havonta az elszámolási napokon, kamatperiódusonként egyenlő összegű törlesztőrészletben esedékes.

A 9.3. pont értelmében a szerződés részét képezi az I. r. alperes Hitelműveletek végzéséről szóló üzletszabályzata (a továbbiakban: Üsz.), amelynek 4.2.9. pontja szerint a kezelési költséget a bank a kondíciós listában közzétett módon a tőketartozás alapján számítja fel. Az I. r. alperes szerződéskötés időpontjában hatályos kondíciós listája az "MKB CHF Magánhitel" kezelési költségét havi 0.225%-ban határozta meg azzal, hogy az havonta esedékes, kiszámítása naponta történik, az adott napon fennálló tőketartozásra vetítve.

A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a kölcsönszerződés 4.2. pontjában meghatározott, a kezelési költségre vonatkozó rendelkezés tisztességtelenségének a megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként az I. r. alperes kötelezését kérték a kezelési költség címén felszámított 2 924 200 Ft (11 400 CHF) visszafizetésére.

Másodlagos keresetükben a kezelési költség deviza alapú elszámolására vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségének a megállapítását, ennek jogkövetkezményeként pedig az I. r. alperes 1 052 500 Ft megfizetésére kötelezését kérték. Érvelésük szerint kölcsönszerződés esetén a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamatban fejezhető ki, minden egyéb díj, költség, amelyet a hitelező felszámíthat járulékos jellegű, tehát nem tartozik a főszolgáltatásért járó ellenszolgáltatás körébe, és ellenszolgáltatásnak is csak akkor tekinthető, ha van olyan szolgáltatás, amelyet ellentételez. Kiemelték, a hitelező költségként a fogyasztó érdekében felmerült valós kiadásait számíthatja fel, azonban a szolgáltatási kötelezettségével kapcsolatos költségtérítésre nem tarthat igényt, miután az az ügyleti kamatban jelenik meg. Hangsúlyozták, a szerződésben nem került rögzítésre, hogy a kezelési költség milyen szolgáltatás ellentételezése, és annak számítása sem világos.

A másodlagos keresetük indokaként előadták, a bank kezelési költsége forintban merül fel, ezért annak árfolyammal történő emelése tisztességtelen.

A II. r. alperest a keresetben foglaltak tűrésére kérték kötelezni.

Az I. r. alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a hitelműveletekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: a Hpt.) szerint a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a kölcsön folyósítását megelőző, illetve azt követő banki tevékenység, ami nem része a kölcsönnyújtásnak, a kamat kizárólag a kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, abba költségelem nem kerül beépítésre. Állította, a kezelési költségnek van ellentételezése, miután a hitelező pénzintézetre a kölcsön nyújtásával kapcsolatban jelentős adminisztrációs teher hárul, ami ebben a formában jelenik meg, s amelyről a felperesek a szerződéskötés során tájékoztatást is kaptak. Ebből következően véleménye szerint a kezelési költség felszámítása szerződésszerű és jogszerű volt, a szerződés ezt érintő pontjai nem tisztességtelenek. A másodlagos keresetet illetően kifejtette, miután a kezelési költség a jogszabályok által is megkívántan százalékban kerül kifejezésre, annak a főtartozáshoz kell igazodnia, s mivel a tőke CHF-ben van nyilvántartva, annak a százalékos arányát kell figyelembe venni a kezelési költség mértékének a meghatározásakor is.

A II. r. alperes a keresetre érdemi nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 15 napon belül 70 000 Ft perköltséget, míg az államnak 600 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolásában megállapította, a peres felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, amelynek nélkülözhetetlen eleme meghatározott pénzösszegnek az adós rendelkezésére bocsátása és az adós visszafizetési kötelezettségének megjelölése azzal, hogy a szerződés minden további eleme, így a kölcsönbevevő által fizetendő díjak, költségek és egyéb szerződési feltételek csupán eshetőlegesek, azok kizárólag a felek erre vonatkozó megállapodása esetén képezik a szerződés részét. Rámutatott, a perbeli kölcsönszerződés tartalmaz a kezelési költségre vonatkozó megállapodást, így vizsgálta, hogy ez a kikötés összhangban áll-e a jóhiszeműség és tisztesség elvével. Az 1959-es Ptk. 523. § (2) bekezdésére utalással kiemelte, a szerződésnek a folyósított tőkeösszegen felül annak kamatát is tartalmaznia kell, ugyanakkor az ellenszolgáltatás ezen felül tartalmazhat az adós részéről teljesítendő egyéb fizetési kötelezettségeket is, ami elkülönül a pénz használatáért járó kamattól. Utalt arra, a Hpt. 2. sz. melléklet I.10.3. pontja részletezi bankkölcsön esetén a hitelező szolgáltatásait, amelyhez kapcsolódó költségeket a hitelező vagy az ügyleti kamatba beépítve érvényesíthet, vagy pedig külön nevesítve kezelési költség címén tarthat arra igényt. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a kezelési költség a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásának körébe tartozik, a hitelintézet által nyújtott szolgáltatás ellenértékének egyik eleme, így tisztességtelensége csak akkor vizsgálható, ha megszövegezése nem egyértelmű, nem érthető. Álláspontja szerint a perbeli szerződés 4.2. pontja félre nem érhető módon határozza meg a kezelési költség mértékét 2,70 %-ban, rögzíti kiszámításának módját, így a felperesek számára érthető lehetett, hogy az ügyleti kamaton felül ilyen címen is terheli őket fizetési kötelezettség, és annak mértéke tekintetében sem merülhetett fel kétségük.