A Gyulai Törvényszék Bf.389/2016/52. számú határozata zsarolás bűntette (FOLYTATÓLAGOSAN elkövetett zsarolás bűntette) tárgyában. Bírók: Jámbor Pál, Kapossyné dr. Czene Magdolna, Tatai Mónika

Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság

9.Bf.389/2016/52. szám.

A Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Gyulán, 2017. évi február 01. napján megtartott nyilvános ülés alapján a 9.Bf.389/2016. számú ügyben meghozta a következő

í t é l e t e t:

A folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Kiskunhalasi Járásbíróság 9.B.474/2013/153. számú ítéletét a következők szerint megváltoztatja:

A vádlott szabadságvesztés büntetésének próbaidejét 4 (négy) évre súlyosítja.

A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére elrendeli a vádlott pártfogó felügyeletét.

Külön magatartási szabályként előírja, hogy a vádlott sértett.... sértettől, illetve annak mindenkori lakó- és tartózkodási helyétől, munkahelyétől, továbbá a sértett által rendszeresen látogatott helytől tartsa távol magát, azaz vele - a sértett akarata ellenére - sem személyesen, sem elektronikus kapcsolattartás útján (különös tekintettel e-mail, telefon) nem érintkezhet.

A vádlott által a magánfélnek fizetendő összeget 847.500 (nyolcszáznegyvenhétezer-ötszáz) forintra, a le nem rótt eljárási illeték összegét 50.850 (ötvenezer-nyolcszázötven) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban mindösszesen felmerült 75.000 (hetvenötezer) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 367. § (1) bekezdés), és ezért őt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő nap. A bíróság a szabadságvesztés tartamába a vádlott által 2013. június 29. napjától 2013. augusztus 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Az elsőfokú bíróság kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül kártérítésként fizessen meg sértett... magánfél részére 842.500 forintot, annak késedelmi kamatait, további az állam részére 50.500 forint le nem rótt eljárási illetéket. A bíróság a magánfél ezen összeget meghaladó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt 1 darab Alcatel mobiltelefon lefoglalását megszüntette és azt a vádlott részére kiadni rendelte. Ezen túlmenően kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült teljes bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész súlyosítás végett, a börtönbüntetés végrehajtásának felfüggesztését kimondó rendelkezés mellőzése, valamint hosszabb tartamú börtönbüntetés, mellékbüntetésként hozzá igazodó közügyektől eltiltás büntetés kiszabása érdekében; míg a vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A vádlott fellebbezéseit írásban többször is indokolta.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Bfel.B.299/2015/9-10. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést büntetése súlyosítására irányulóan - módosított tartalommal - tartotta fenn akként, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg:

- a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát, valamint felfüggesztése próbaidejének tartamát emelje fel;

- egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A Kúria Bkk.II.1604/2016/3. számú végzésével a Kecskeméti Törvényszéket az ügyből kizárta, a Gyulai Törvényszék, a Szolnoki Törvényszék, a Szegedi Törvényszék és a Szegedi Ítélőtábla kizárását megtagadta, a másodfokú eljárásra a Gyulai Törvényszéket jelölte ki.

A másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen a vádlott védője a vádlott bűncselekmény, illetve bizonyítottság hiányában történő felmentésére irányuló fellebbezését változatlanul fenntartotta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, és ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság alapvetően megalapozott tényállást is állapított meg, amely azonban a Be. 351. § (2) bekezdés b/ pontja és 352. § (1) bekezdés a/ pontja alapján kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult az alábbiak szerint.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását a vádlott előéleti adatait követő részben (elsőfokú ítélet 2. oldal utolsó bekezdését követően) a következőkkel egészíti ki: "A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, tudatzavarban, szellemi leépülésben, személyiségzavarban nem szenved, cselekménykori időben sem szenvedett. Kóros lehangoltság és szorongás miatt áll rendszeres pszichiátriai kezelés alatt, amely azonban elmeorvosi szempontból korlátozó vagy kizáró tényezőként nem jön szóba a jelen cselekmény vonatkozásában. Orvosi dokumentáció alapján a kóros lehangoltság és szorongás 2009. óta jellemzi. Kényszergyógykezelése nem, de további rendszeres pszichiátriai gondozása indokolt." (elsőfokú iratok 77. sorszám alatti igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény alapján).

Az elsőfokú ítélet történeti tényállása a 4. oldal 2. bekezdésében a vádlott által okozott vagyoni hátrány összege tekintetében akként szorul helyesbítésre, hogy az összeg helyesen 847.500 forint. A tényállás ezen kiegészítésének alapját a nyomozati iratok 44-46. oldalán található eseti átutalásról szóló pénzintézeti igazolás, valamint az elsőfokú iratok 96. sorszám alatti jegyzőkönyvéhez II. és III. sorszám alatt csatolt átutalási megbízások és postai feladóvevények képezik. Az elsőfokú bíróság által - a később még leírtak szerint - helytállóan elfogadott bizonyítékok alapján ugyanis a teljes elkövetési érték nem 842.500, hanem 847.500 forint.

A polgári jogi igény előterjesztésével összefüggésben az elsőfokú ítélet történeti tényállását a 4. oldal utolsó bekezdésében akként helyesbíti a sértett jogi képviselőjének tárgyaláson előterjesztett indítványa (elsőfokú iratok 153. számú tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal 1. bekezdés) alapján, hogy annak összege helyesen 859.500 forint volt.