BH 2000.3.105 A bizalmi viszony megromlása önmagában nem veszélyezteti az életjáradéki szerződés céljának és rendeltetésének a betöltését [Ptk. 589. § (2) bek., 591. § (1) és (2) bek.].

A felperes jogelődje - néhai G. M.-né -, valamint az 1990. február 23-án meghalt férje 1989. június 8-án tartási szerződést kötöttek az alperesekkel. Az eltartó alperesek vállalták, hogy az eltartottak P. községben levő házas ingatlana tulajdonjogának ellenértékeként az eltartottak számára rendszeresen bevásárolnak, előkészítik a tüzelőt, ruházatukat és felszereléseiket tisztán tartják, kutyáikat gondozzák, élelmezik, takarítják a lakást, az eltartottakat betegségük esetén ápolják, gyógyszerezésüket és gyógyíttatásukat biztosítják, haláluk esetén eltemettetésükről gondoskodnak. Vállalták továbbá az eltartottak ingatlanának karbantartását, gondozását. A felek a szerződésben úgy nyilatkoztak, hogy az eltartók már három éve teljesítik a szerződésben írt szolgáltatásokat az eltartottak teljes megelégedésére. Megállapodtak abban, hogy mindaddig, amíg a II. r. alperes nem lesz nyugdíjas, és az ingatlanon nem építenek maguknak önálló lakást, a felek közötti együttélés nem valósul meg. Az eltartók tulajdonjogát, valamint az eltartottak holtig tartó ingyenes lakáshasználati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A felperes jogelődje a férje halála után - 1990. május 23-án - benyújtott keresetében a tartási szerződés megszüntetését kérte. A megyei bíróság az 1991. július 4-én hozott 2.Pf.21.226/1991/4. számú ítéletével a tartási szerződést 1990. április 1-jei hatállyal életjáradéki szerződéssé változtatta át, és kötelezte az alpereseket havi 6000 forint életjáradék megfizetésére. Tényként állapította meg, hogy az eltartott egyoldalú elzárkózása folytán oly mértékben megromlott a felek kapcsolata, hogy a tartási szerződés változatlan formában már nem tudja a célját betölteni. Mivel az eltartott ápolásra nem szorul, újabb tartási szerződést nem kíván kötni, fizetett alkalmazott útján végezteti el azokat a munkákat, amelyek elvégzésére már nem képes, ezért úgy látta, hogy a szerződés célja életjáradéki szerződéssé átváltoztatott formában még megvalósulhat. A tartási szerződést ezért a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával életjáradéki szerződéssé változtatta át.

A felperes jogelődje 1994. január 17-én újabb pert indított: most már az életjáradéki szerződés megszüntetését kérte.

A bíróság jogerős közbenső ítéletével az életjáradéki szerződéssé átalakított tartási szerződést megszüntette. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperesek által szerződésszerűen teljesített életjáradékot a felperes jogelődje kellő indok nélkül nem veszi át, indokolatlan és makacs elzárkózása eredményeként, de megállapítható, hogy a szerződés már nem képes a célja betöltésére, mert az eltartott - életkora előrehaladtával - tartást igényel. A szerződést ezért a Ptk. 589. §-a (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján megszüntette.

A jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát az alperesek kérték. A jogszabálysértést a szerződés megszüntetésében jelölték meg. Álláspontjuk szerint erre ok nincs, a bíróságok pedig figyelmen kívül hagyták azt, hogy az eltartott a megfelelő kielégítés keretében visszafizetendő összeg teljesítésére képtelen.

Az eltartott ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati eljárás tartama alatt - 1995. október 29-én - G. M.-né meghalt, de ezt a tényt a felek nem jelentették be.