BH 2001.8.355 I. Megvalósítja a csalást a kisszövetkezet elnöke, aki az önkormányzattal kötött szerződés alapján a község gázhálózatának a tervezési munkálatait a kisszövetkezettel végezteti el, de ennek az ellenértékét - mint magántervező - maga veszi fel [Btk. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont].

II. A vagyon elleni bűncselekmények esetében az elkövetési érték, az okozott kár és a vagyoni hátrány összegébe az általános forgalmi adó (áfa) összege is beletartozik, amelyet a cselekmény érték szerinti jogi minősítése szempontjából abban az esetben is figyelembe kell venni, ha az elkövető erre nézve az adózás során a befizetési kötelezettségét teljesítette [Btk. 137. § 5. pont, 137/B. §, 318. §].

A városi bíróság a hatályon kívül helyezést követően lefolytatott új eljárás során, az 1997. június 26-án kihirdetett ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1991. és 1992. évben elnöke volt a kisszövetkezetnek. A kisszövetkezet elsősorban a települések gázvezeték-építési munkáinak tervezésével és a gázhálózatok kiépítésével foglalkozott.

1991 februárjában a terhelt mint a kisszövetkezet elnöke, a pályázatot kiíró O. község polgármesterének ajánlatot tett arra, hogy 15 millió forintos - az áfát is magában foglaló - áron a kisszövetkezet a községben elvégzi a gázhálózat tervezési és kivitelezési munkálatait. Erről tárgyalásokat folytattak, majd a terhelt szerződéstervezetet nyújtott be, külön a tervezésről és külön a szakaszonkénti kivitelezésről. A gázhálózat tervezésével kapcsolatos szerződéstervezetet - ellentétben a kivitelezési tervekkel - saját nevében terjesztette elő, és abban magát mint magántervezőt jelölte meg vállalkozóként. Tervezői díját áfával együtt 2 millió 500 ezer forintban tüntette fel azzal, hogy az a kivitelezéshez kapcsolódóan három részletben fizethető. A szerződéstervezeteket az O.-i önkormányzat képviselő-testülete megvitatta, és - bár felvetődött, hogy az összköltségen belül a tervezői díj túlzottan magas - azt elfogadta. Így a tervezési szerződés megkötésére 1991. június 9-én a fenti tartalommal került sor.

1991. nyarán a terhelt úgy tájékoztatta a kisszövetkezet tagjait, hogy ezeket a munkálatokat a kisszövetkezet végzi, és megbízta őket a tervezési munkák elkészítésével.

A tervezésre három ütemben került sor, mindhárom ütem tervezését G. B. és L. A. végezte, és mindhárom ütemhez kapcsolódóan C. P. készítette el a geodéziai munkákat. Ezután G. B. mint a kisszövetkezet elnökhelyettese és L. A. mint tervező eljártak a szükséges engedélyek megszerzése érdekében. A szakhatóságok valamennyi esetben úgy tudták, hogy a tervezést is a kisszövetkezet végzi, így az engedélyeket a kisszövetkezet részére állították ki. A bányaműszaki felügyelőség 1991. november 12-i határozata külön is megjelölte, hogy a kivitelezést a kisszövetkezet által készített terv alapján kell elvégezni.

A gázvezetékek tervezési munkáiért a terhelt részére O. község önkormányzata áfával együtt 1991. november 26-án 1 millió forintot, 1992. február 20-án 854 ezer forintot, végül 1992. október 22-én 590 ezer 750 forintot, összesen 2 millió 444 ezer 750 forintot utalt át tervezési díjként. A fenti összeget a terhelt felvette, mint magántervező a pénztárkönyvébe bevezette, és adóbevallásában szerepeltetve adózott utána. A megszerzett nettó nyereséget saját céljaira használta fel, abból a kisszövetkezet tagjai semmilyen díjazásban nem részesültek.

1991. nyaráig a kisszövetkezetben csak a terhelt rendelkezett tervezői jogosultsággal, majd G. B. és L. A. is megszerezték a szükséges képesítést. Ezt követően ők is vállaltak saját nevükben tervezési munkákat, ennek során a terveket önállóan készítették el, és a vállalkozói díjat is a nevükre utalták ki.

Az adott időszakban kialakult piaci helyzetre figyelemmel - amely szerint a nyomott piac miatt elfogadott tervezési díj az ilyen létesítményeknél a bekerülési összeg 4-8%-a között alakult -, a terhelt által elvállalt tervezési munkák áfás ellenértéke 947 030 forint lehetett volna.

Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és a védője elsősorban felmentés, másodsorban az eljárás megszüntetése érdekében fellebbezett. A megyei bíróság az 1997. október 28-án meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősítette, továbbá a szabadságvesztés felfüggesztésének a próbaidejét 2 évre enyhítette, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal a kiegészítéssel tekintette irányadónak, amely szerint tervezési díjként áfával együtt az 1991. november 26-án, 1992. március 12-én és 1992. november 12-én a terhelt által kiállított részszámlák alapján összesen 1 millió 975 ezer forinti munkadíj és 493 ezer 750 forint áfa nyert a terhelt részére kiutalást.

A terhelt az áfa összegével elszámolni volt köteles, amelynek az adóbevallás során eleget is tett. Így cselekményét 1 millió 975 ezer forintra nézve követte el.