BH 1999.12.543 I. A több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét - és nem a közúti veszélyeztetést -valósítja meg, aki a gépkocsiját a sértettek elütése végett célzottan feléjük irányítja, és az egyik sértettet el is gázolja [Btk. 166. § (2) bek. f) pont, 16. §, 186. § (1) bek.].

II. Nem valósul meg az önbíráskodás, ha a vádlott az anyagi okból keletkezett veszekedést követően, de nem a jogos vagy annak vélt követelés kikényszerítése végett, hanem a veszekedés miatt kialakult indulatának a hatása alatt követi el az emberölés kísérletét [Btk. 166. § (1) bek., 273. (1) bek.].

III. A sértettnek gépkocsival történt elgázolása és ezt követően nyomban a helyszínről való elhajtás az emberölés befejezett kísérletét valósítja meg, ekként a kísérlettől való önkéntes elállás fogalmilag kizárt [Btk. 17. § (3) bek., 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1998. március 30. napján kelt ítéletével a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 évi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és a közúti járművezetéstől 5 évi eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott nőtlen, gyermektelen, élettársi kapcsolatban él. Szakképzettsége műszakicikk-eladó. Mint megváltozott munkaképességű, havi 10.600 forint juttatásban részesül. Büntetlen előéletű.

A vádlott a vád tárgyává tett cselekmény idején enyhe fokú lehangoltsági tünetegyüttes állapotában volt, ez azonban nem érte el a kóros elmeállapot szintjét. Személyiségszerkezete éretlenebb, indulati és érzelmi labilitás jellemzi, a beszámítási képességét azonban ez nem érinti.

A sértett asszony és a házastársa a lányuknak, P. M.-nének 1996 szeptemberében adásvételi szerződéssel megvásároltak a vádlott testvérétől egy házas ingatlant. Az eladó az ingatlan birtokba adásakor néhány tulajdonában levő dolgot - közöttük egy kazánt is - a lakóháznál hagyott. A megegyezés szerinti későbbi időpontban az eladó a kazánt nem vitte el, bár a sértett több esetben is üzent neki.

1997. január 16. napján a délutáni órákban a vádlott, az apja és még három velük levő személy egy utánfutóval ellátott személygépkocsival megjelentek a vevő lakóházánál azzal, hogy az említett kazánt elszállítsák. A sértett a lakóházban levő kazán kiadását arra hivatkozással tagadta meg, hogy ők a vádlott testvérétől vásárolták meg a házat, és a kazánt is csak neki hajlandók kiadni. Ezután a vádlott és a vele lévő személyek eltávoztak a gépkocsival. A vádlott a gépkocsit az apja lakóházának az udvarába vezette, és az utánfutót lekapcsolta. Ezután pedig a gépkocsival elment P. G. nevű barátjához, és megkérte, hogy menjen el vele a kazánért. Útközben felvették a gépkocsiba a vádlott élettársát is. A vádlott és két társa - a vádlott apja sikertelen lebeszélését követően - azzal indult el a kazánért, hogy a korábbi kudarc után "jobb belátásra" bírják a sértettet.

16 óra körüli időpontban a vádlott a társaival megérkezett a sértett lakóházához, és bementek az udvarra. A kazánt követelték, aminek a kiadását a lakóházban akkor már egyedül tartózkodó sértett megint azért tagadta meg, mert a kazán a vádlott testvére tulajdona, ezért csak neki hajlandó odaadni. A vita során P. G. egy esetben arcon ütötte a sértett időközben hazaérkezett férjét.

A fenti eseményeket követően a vádlott a két társával együtt a kazán megszerzése érdekében 16 óra 30 perc körüli időben a gépkocsival újból a sértett lakóházához ment; a gépkocsival a lakóház kapubejárója és a garázs közötti részen állt meg. A gépkocsiból P. G. és a vádlott kiszállt, míg a vádlott élettársa a további események alatt a gépkocsiban maradt.

A kiabálásra és zörgetésre a sértett fia ment a kapuhoz, majd szólt a lakóházban levő anyjának, a sértettnek és a testvérének, P. M.-nének. E két utóbbi személy a vádlott és P. G., valamint a gépkocsiban tartózkodó P. A. tartalmilag a kazánt követelő, fenyegetőző, szidalmazó, trágár kifejezéseket használó megnyilvánulásaira hasonló formában válaszolt, így a két társaság között kölcsönösen indulatos szidalmazás, veszekedés alakult ki, mialatt a sértett és leánya kiment az utcára. Időközben a helyszínre érkezett a sértett férje is, aki a vádlott és társai fellépésének a kutyái kiengedésével történő fenyegetéssel akart véget vetni. E fellépésre a vádlott és P. G. visszaült a gépkocsiba, majd a vádlott kitolatott a gépkocsival az útra és megállt. Közben az indulatos szidalmazás mind a két részről folyamatos volt. Eközben a vádlott a volán mellett ülve trágár kijelentést tett és azt hangoztatta: "elütlek, széttaposlak benneteket mint a szart". Nyomban hátramenetbe kapcsolta a gépkocsi motorját. A kijelentés komolyságát a sértett és a leánya észlelték, és a fagyott, hóval borított úton hátrafelé kezdtek menekülni, miközben a vádlott határozott balra kormányzással és a gépkocsi sebességét növelve a sértettek elütése végett célba vette őket.

A vádlott a sértettet a gépkocsi indulási helyétől 11 méter távolságra, 26-27 km/óra sebességgel, az út szélétől 3,6 méter távolságra, 15-20 cm-es hóval borított talajon elütötte. Az elütés a sértett jobb lábát (kb. térdmagasságban) érte, ettől a sértett a hóval borított talajra zuhant, és a személygépkocsi bal oldali kerekei először a jobb lábfején haladtak át, majd a bal lábszár bokája területén. A sértett felsőteste a személygépkocsitól előre és balra kimozdulva zuhant a talajra, és félig ülő, félig fekvő testhelyzetbe került.

P. M.-né a sértettől mintegy 1,5-2,5 méterrel hátrébb állt, és az anyja elütését észlelve az őt súroló járműnek támaszkodva sikerült hátra irányulóan elmozdulva elugrania.

A fentiek után a vádlott a gépkocsit visszakormányozta az útra, majd megállás nélkül hazatávozott.

A vádlott cselekménye folytán a sértett a jobb láb III. ujjának és jobb lábfejének zúzódását, a IV-V. lábközépcsontok felett a bal belboka zúzódását, vérömlenyét, a bal lábszár alsó harmadának zúzódását, a bal lábfej zúzódását szenvedte el. A sérülések tényleges gyógytartama egyenként és összességében 8 napon belüli volt.

Figyelemmel az elkövetés eszközére, a jármű sebességére (26-27 km/óra), megállapítható, hogy a sértett védekező jellegű magatartásának az elmaradása esetén - függetlenül a hórétegtől, a sértett ruházatától és a testhelyzetétől - a vádlott cselekménye sokkal súlyosabb következményekkel is járhatott volna, ideértve a halálához vezető sérüléseket is. Ez a megállapítás tehető P. M.-né sértett vonatkozásában is.

Az ügyész a fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett; a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést az ítélet ellen.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést akként módosítva tartotta fenn, hogy a fő- és mellékbüntetés súlyosítása mellett indítványozta a vádlott bűnösségének a megállapítását az önbíráskodás bűntette kísérletében is.

A védő a fellebbezési tárgyaláson az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságát sérelmezte, arra hivatkozott, hogy a vádlott önként elállt a befejezéstől, álláspontja szerint csupán szándékos veszélyeztetés valósult meg, ami pedig a büntetés jelentős enyhítését teszi indokolttá.

A megyei bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. Felderítette és megvizsgálta mindazon tényeket és körülményeket, amelyek az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából jelentősek. Az igazságügyi műszaki közlekedési szakértőtől és az igazságügyi orvos szakértőtől együttes szakvéleményt szerzett be arra nézve, hogy az adott jármű sebességére, műszaki állapotára és a helyszíni körülményekre figyelemmel a vádlott cselekménye alkalmas volt-e az élet kioltására.