BH 1992.2.81 Lopás vétsége helyett jármű önkényes elvétele szabálysértésének minősül a kerékpár elvétele és másfél óráig tartó jogtalan használata, amikor az elkövetés körülményeiből nem lehet a fiatalkorú terhelt eltulajdonítási célzatára következtetni [Btk. 316. § (2) bek., Sztv. 107/A. § (1) bek.].

A városi bíróság a fiatalkorú vádlottal szemben megállapította, hogy elkövette a lopás vétségét, ezért a javítóintézeti nevelését, valamint a vele szemben korábban elrendelt javítóintézeti nevelés folytatását rendelte el.

A tényállás lényege a következő.

A városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága az 1988. február 23. napján jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a fiatalkorú elkövette a 13 rb. lopás büntettet, ezért a bíróság a javítóintézeti nevelését rendelte el.

A javítóintézet 1988. május 4. napján fogadta be, majd 1990. január 25. napján ideiglenesen elbocsátotta a vádlottat.

1990. október 15. napján a délutáni órákban a vádlott a céllövöldénél tartózkodott. Ennek közelében állt egy autóbusz, amelyen különböző játékautomaták üzemeltek. Kb. 15-16 óra közötti időben érkezett oda a sértett egy versenykerékpáron. A kerékpárt a vádlott meglátta és kipróbálás végett el akarta kérni. A sértett azonban nem adta át, ezért a vádlott, amikor a sértett az autóbuszra felszállt, a lezáratlan állapotban hagyott kerékpárra felült és elhajtott. A sértett a 4500 forint értékű kerékpárt kereste, majd édesanyjával együtt megtették a feljelentést.

A rendőrség a feljelentést követően a vádlott lakására ment, ahol a kerékpárt nem találták, ezért közölték a hozzátartozókkal, hogy azt a vádlott haladéktalanul vigye vissza.

Ezt követően este 9 óra körül a vádlott és annak bátyja a kerékpárt a rendőrségre elvitte, így az okozott 4500 forint kár megtérült.

Az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a büntetőiratok adatait figyelembe véve - az alábbiakkal egészíti ki.

A vádlott az Aszódi Fiúnevelő Intézetben történt befogadása óta szüleivel tartotta a kapcsolatot. Felnőttekkel szemben tisztelettudóan viselkedett, a kitűzött nevelési célokat megvalósította, magatartásában pozitív változás következett be, és társaival, valamint a felnőttekkel a kapcsolata egyre javult.