A Szegedi Ítélőtábla Gf.30150/2007/8. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 329. §, 330. §] Bírók: Kemenes István, Mányoki Zsolt, Szűts Károlyné

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.150/2007/8.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Dobrossy István Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Dobrossy István ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) szám alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Győry András ügyvéd által képviselt (alperes neve( "f.a." (alperes címe) szám alatti székhelyű alperes ellen 40.320.199,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2007. február 28. napján kelt 7.G.40.224/2005/56. számú ítéletével szemben a felperes részéről 58. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 750.000,- (Hétszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A (érintett szövetkezet neve, továbbiakban: szövetkezet) és az alperes között 2002. augusztus 21-én vállalkozási szerződés jött létre, a műszaki tartalom megvalósítása esetén a szövetkezetet 987.500.000,- Ft átalánydíj illette meg. A szövetkezet, valamint a (bank neve) között 2002. december 18-án engedményezési szerződés jött létre. Az engedményezés a hitelszerződésekből eredően már fennálló, 276.000.000,- Ft és 24.000.000,- Ft, összesen 300.000.000,- Ft + járulékai hiteltartozás, valamint a jövőben ilyen címen keletkező fizetési kötelezettségek biztosítására szolgált. A szövetkezet az alperessel 2002. augusztus 21-én kötött vállalkozási szerződésből eredő teljes díjkövetelését a bankra engedményezte. Erről a szövetkezet még aznap értesítette az alperest. Az engedményezés 5/b pontjában foglaltak alapján az alperesnek a szövetkezetet megillető vállalkozói díjat a banknál vezetett elkülönített számlára kellett átutalnia. Ebből a bank levonta az őt megillető követelést, a fennmaradt összeget pedig a szövetkezet számlájára átvezette.

- 2 -

A felperes és a szövetkezet között 2003. január 6-án szállítási keretszerződés jött létre. A felperes vállalta, hogy írásbeli megrendelés alapján a megjelölt árlista szerinti vételáron megközelítőleg 50.000.000,- Ft + ÁFA értékben biztosít a beruházáshoz szükséges anyagokat. Ugyanezen a napon a szövetkezet a felperesre engedményezte az alperessel megkötött szerződésből keletkező vállalkozói díj követelését olyan összegben, amilyen értékben majd a felperestől árut vásárol. A megállapodás értelmében a felperes számlát állít ki a szövetkezettel szemben, a teljesítés igazolása érdekében ezeket megküldi az alperesnek is, az alperes pedig a részére küldött számlák alapján a felperesnek teljesít. A megállapodás kizárta az engedményessel szemben a beszámítás lehetőségét is, és azt az alperes, mint kötelezett is aláírta.

A felperes a szövetkezet által megrendelt áruk tekintetében a számláit a szövetkezettel szemben kiállította, ezeket azonban az alperesnek nem küldte meg. Miután a szövetkezet vételártartozását csak részben rendezte, a felperes 2003. szeptember 15-én, majd 2004. május 10-én tájékoztatta az alperest arról, hogy milyen értékű anyag ellenértéke nem került kifizetésre. A felperes 2004. október 20-án a szövetkezettel részletfizetési megállapodást kötött, az utolsó részlet esedékessége 2005. június 1. napja volt.

A szövetkezet felszámolását a Békés Megyei Bíróság (ügyszám) számú végzésével elrendelte, a felszámolás kezdő időpontja 2005. május 5. napja. A felperes 40.320.199,- Ft összegű vételár követelését a felszámolási eljárásban hitelezői igényként érvényesítette.

A felperes keresetében 40.320.199,- Ft és ennek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy 2003. január 6-án nem engedményezési megállapodás jött létre, hanem az alperes a teljesítést saját nevében vállalta. Másodlagos érvelése szerint az alperes tudott arról, hogy a szövetkezet a teljes vállalkozói díjkövetelését a (bank neve)-re megelőzően már engedményezte, ezért a követelést a felperes nem szerezheti meg. Mivel az alperest jogszavatossági kötelezettség terheli, ennek megszegése folytán a felperessel szemben kárfelelősséggel tartozik. Végül arra az esetre, ha a bíróság a szerződést az alperes kifogásai nyomán érvénytelennek tekintené, a Ptk. 6. §-a alapján a vételárhátralék biztatási kárként történő megtérítésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását arra figyelemmel kérte, hogy a szövetkezet és a felperes között létrejött biztosítéki célú engedményezési szerződést csupán tudomásulvétel céljából írta alá. Egyebekben a szerződést több okból érvénytelennek tekintette. Elsőként amiatt, hogy ugyanezt a követelést a szövetkezet korábban már a (bank neve)-re engedményezte, ezért a megállapodás lehetetlen szolgáltatásra irányult. Álláspontja szerint nem történhet meg érvényesen egy még létre sem jött követelés engedményezése, továbbá hiányzik a megállapodásból az engedményezett összeg is. A beszámítási kifogás kizárását tartalmazó kikötést semmisnek, kógens jogszabályba, a Ptk. 329. § (3) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Arra az esetre, ha a bíróság érvényesnek tekintené a szerződést, hangsúlyozta, hogy a biztosítéki célú engedmény az engedményezővel szembeni felszámolási eljárás elrendelését követően osztja a többi biztosított követelés jogi sorsát. Mivel a követelést a felszámolás megkezdéséig az engedményes nem hajtotta be, arról már nem is rendelkezhet, az a felszámolási

- 3 -

Gf.I.30.150/2007/8.szám

vagyon körébe tartozik. A biztatási kár körében előadta, hogy a felperest a bankkal kötött engedményezésről megfelelően tájékoztatták.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A 2003. január 6-i megállapodást biztosítéki célú engedményezési szerződésnek minősítette, melynek alperes részéről való aláírása az engedményezésről való értesítés tudomásulvételét jelentette. Az engedményezés biztosítéki jellegét igazoló körülményként értékelte, hogy a felperes számláit nem az alperesnek, hanem a szövetkezetnek küldte meg, a teljesítési határidő módosításáról az engedményezővel kötött megállapodást, és vele szemben kísérelte meg először a követelés behajtását is. Az alperes érvénytelenséggel kapcsolatos érveit nem osztotta. Ebben a körben kifejtette, hogy a még le nem járt és esedékessé sem vált követelés engedményezése érvényes ügylet, az engedményezett követelés összegének pontos megjelölése pedig a szerződésnek nem érvényességi feltétele. Figyelemmel arra, hogy a (bank neve) követelése nem merítette ki a teljes alvállalkozói díjat, emiatt nem minősül a megállapodás a Ptk. 227. § (2) bekezdése szerinti lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződésnek. A kötelezett beszámítási kifogással kapcsolatos joglemondása tekintetében úgy foglalt állást, hogy ez a kikötés is érvényes, mivel a Ptk. szerződési jogi szabályai diszpozitívak, törvényi tilalom hiányában a joglemondás érvényes. Egyetértett az alperessel abban, hogy a biztosítéki célú engedmény a szövetkezettel szemben elrendelt felszámolást követően osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, a követelés már a felszámolási vagyon része. A felperes Ptk. 6. §-ára alapított keresetét arra figyelemmel utasította el, hogy az érvényes engedményezési szerződésből adódóan a felperes és az alperes között jogviszony jött létre, ennélfogva a biztatási kár megtérítésére vonatkozó szubszidiárius (mögöttes) szabály alkalmazása fogalmilag kizárt.