A Szegedi Ítélőtábla Mf.40038/2023/7. számú határozata pótlék tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bek.] Bírók: Bálind Attila, Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna, Telegdy Gergely Béla

A határozat elvi tartalma:

1. A Pp. 2021. január 1. napjától hatályos 7. § (1) bekezdés 12. pontja a keresetváltoztatás fogalmából elhagyja a tényállítás és a jogi érvelés megváltoztatását, ami azt jelenti, hogy a tényállítás és a jogi érvelés megváltoztatása a továbbiakban nem minősül keresetváltoztatásnak.

2. A tényállítás változtatás megengedhetősége körében csak a keresetet közvetlenül megalapozó, azaz releváns és elsődleges tényekre vonatkozó új tényállítások vizsgálhatók.

3. A munkaidő jogellenes beosztása esetén az Mt. 15. § (5) bekezdésének kizáró rendelkezése és a munkaidőbeosztás egyoldalú jognyilatkozat jellege miatt nem alkalmazható az érvénytelenség azon jogkövetkezménye, hogy az érvénytelen rész (napi munkaidő hiánya) helyett a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni.

4. Az Mt. 104. § (1) bekezdés szövegének a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a napi pihenőidő juttatásának feltétele, hogy az aznapi munkavégzés befejezését követő munkanapra (ami az Mt. 87. § (1) bekezdése szerint naptári napot, vagy megszakítás nélküli 24 órát jelent) a munkavállaló részére a munkáltató munkavégzést írjon elő.

5. Az Alaptörvény XVII. cikkének (4) bekezdése szerint minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. Ezzel lényegében az Alaptörvény a pihenéshez való jogot és annak megnyilvánulási formáit rögzítette, feltételeit azonban nem. Ebből tehát nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy a fenti nyelvtani értelmezés eredményétől azért kellene eltérni, mert az nem áll összhangban az Alaptörvény rendelkezésével.

Ennek nem mond ellent a 12/2020. (VI. 22.) AB határozat sem. Egyrészt hangsúlyozandó, hogy ez ügyben a vizsgálat tárgya a Kúriának az Eütev. tv. - az Mt. 104. § (1) bekezdésétől eltérő szövegű és tartalmú - Eütev. tv. 12/G. § (1) bekezdésére vonatkozó értelmezésének Alaptörvénnyel összeegyeztethetősége volt. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria Mfv.II.10.279/2018/13. számú ítélete azért sérti az Alaptörvény XVII. cikk (1) bekezdésében biztosított napi és heti pihenőidőhöz való jogot, mert a támadott bírói döntés - a jelen perbelitől eltérően - lehetővé teszi, hogy a munkaadó összevonva adja ki a munkavállalót megillető napi és heti pihenőidőt, illetve a többletdíjazást. Másrészt fontos kiemelni, az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában kifejezetten hangsúlyozta: "A jogosultság feltételei és annak pontos mértéke nem az Alaptörvényből következik, de az következik az Alaptörvényből, hogy a napi és heti pihenőidő önálló jogcímen illeti meg a munkavállalókat, mivel azok rendeltetése eltérő. Míg a napi pihenőidő a két munkavégzés közötti regenerálódást biztosítja, a heti pihenőidő az egymást követő munkanapok okozta testi és lelki megterhelést kívánja ellensúlyozni." Ezt követően rögzítette azt is, a napi és heti pihenőidőhöz való jog azonban nem korlátozhatatlan alapjog.

Az Alkotmánybíróság ugyanis - mint Alaptörvénnyel össze nem függő kérdést - nem vizsgálta a jogosultság feltételeit és annak pontos mértékét, így azokra az Alkotmánybíróság határozatából következtetéseket levonni nem lehet. Lényegében kizárólag azt vizsgálta és ezért határozata csak erre nézve iránymutató, hogy az, ha a napi és heti pihenőidő összevontan, egyidőben kerül kiadásra, sérti-e az Alaptörvény XVII. cikk (4) bekezdését.

Ezzel pedig az Mt. vizsgált rendelkezései sem ellentétesek, a jogalkotó a munkavállalók számára külön jogcímen biztosította a napi és a heti pihenőidőt.

6. Az objektív teleologikus értelmezés, azaz a jogszabályszöveg céljának vizsgálata körében értékelhetők az Alaptörvény 28. cikkében felsorolt azon szempontok, hogy feltételezetten a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgáljanak. Ennek pedig a nyelvtani értelmezés alapján született eredmény egyértelműen megfelel.

7. Az EUB számára az EUMSZ 267. cikkének b) pontja az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az uniós jogi aktusok értelmezésére vonatkozóan biztosít - egyebek mellett - hatáskört. Az EUB azonban nem vizsgálhatja a belső jog és az uniós jog összeegyeztethetőségét, nem értelmezheti a tagállam belső jogát és nem mérlegelheti annak hatásait, és bár "hasznos választ" ad, azaz az adott ügy tagállami bíróság által közölt tényeire és ismertetett szabályaira vonatkoztatva értelmezi az uniós jogot, nem vizsgálja a tényállás és a jogszabályi háttér helytállóságát (C-130/90; C-52/76; C-118/5). Ezekre ugyanis kizárólag a nemzeti bíróságnak van hatásköre.

8. Bár a heti pihenőidő és napi pihenőidő az uniós jogban autonóm fogalmak, a tagállam ez esetben sem lehet elzárva attól, hogy az irányelv átültetésének eszközeit és módszereit maga határozza meg, hiszen éppen ez a hatás az irányelv egyik - EUMSz 288. cikkében rögzített - fő jellemzője.

Az európai uniós autonóm fogalmak a közösségi jog értelmezése kapcsán bírnak jelentőséggel, nevezetesen, hogy a tagállami fogalmaktól függetlenül, egységesen ugyanazt kell alattuk érteni. Ez azonban nem foszthatja meg a tagállamot attól, hogy az adott, autonóm uniós jogfogalmakkal kifejezett irányelvi célt saját, előbbitől esetleg eltérő jogfogalmain keresztül valósítsa meg.

***********

Szegedi Ítélőtábla 2

I.Mf.40.038/2023/7

Szegedi Ítélőtábla

Az ügy száma:

Mf.I.40.038/2023/7.

A felperes:

felperes neve (felperes lakcíme)

A felperes meghatalmazott jogi képviselője:

Dr. Hevesi Szilvia ügyvéd (címe)

Az alperes:

alperes neve Zártkörűen Működő Részvénytársaság (alperes székhelye)

Az alperes meghatalmazott jogi képviselője:

jogtanácsos neve kamarai jogtanácsos (alperes székhelye)

A per tárgya:

Elmaradt heti pihenőidő, rendkívüli munkaidőben történt munkavégzés fejében járó bérpótlék

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Gyulai Törvényszék 7.M.70.023/2023/9/I.