BH 2004.5.190 A közvetítői eljárásra való utalás hiánya a jogi képviselővel eljáró fél által benyújtott fizetési meghagyás hiánypótlás nélküli elutasítására ad alapot [Pp. 121. § (1) bek. f) pont, 130. § (1) bek. i) pont, 315. § (1)-(4) bek., 316. § (1) bek. és 317. §, 2002. évi LV. tv. 1. § (1)-(3) bek.].

A jogosult 2003. június 12. napján az elsőfokú bíróságnál fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a kötelezettel szemben 9360 forint lakásbérleti díj és ezen összeg után 2003. április 30. napjától a kifizetés napjáig járó, az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű, késedelmi kamata megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett végzésével a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A végzése indokolásában kifejtette, hogy a jogi képviselővel eljáró jogosult a fizetési meghagyás iránti kérelemben nem nyilatkozott arra nézve, hogy a felek között volt-e közvetítői eljárás folyamatban, ezért a Pp. 316. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet el kellett utasítani.

A végzés ellen a jogosult fellebbezett, kérve a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítani. A fellebbezésében hivatkozott arra, hogy amennyiben a jogalkotó a fizetési meghagyás részének tekintette volna a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott követelményeket, úgy arról, mint törvényi kellékről rendelkezett volna a Pp. 317. §-ban is. A Pp. 316. § (1) bekezdését pedig nem lehet úgy értelmezni, hogy szemben a Pp. 317. § rendelkezésével a keresetlevélnek a Pp. 121. §-ában meghatározott tartalmi elemeit kellene a fizetési meghagyás iránti kérelem tartalmi kellékeire is alkalmazni.

A fellebbezés alaptalan.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban Ktv.) 1. § (1) bekezdése szerint e törvény célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza. A (2) bekezdés szerint, e törvény hatálya nem terjed ki a külön törvényben szabályozott más közvetítői vagy békéltetői eljárásra, továbbá a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítésre. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy nincs helye e törvény szerinti közvetítői eljárásnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) XVI-XVIII., XX-XXI. és XXIV-XXV. fejezetei alá tartozó ügyekben.