1354/B/1992. AB határozat
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 104. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 104. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány független, demokratikus jogállamiságot deklaráló 2. § (1) bekezdésével ellentétes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. 104. § (2) bekezdése. Az Mt. hivatkozott helye a Btk.-val szemben anyagi jogilag alacsonyabb szabálynak minősül. Mint ilyen kerül szembe a Btk.-ban következetesen kifejtett magasabb szintű jogi általános elvvel, illetőleg rendelkezéssel, amely mindenki számára tiltja bűncselekmény elkövetését. A jogállamiságnak az felelne meg, ha a Btk tilalmait a Mt kötelezőleg megismételné.
A munkaügyi miniszter véleménye szerint a büntetőjoggal való összhang szempontjából a munkajogban a Mt 104. §-ának szabályozása szükséges, de elégséges is. Ha ugyanis a Munka Törvénykönyve ezen túlmenően az utasítás megtagadására vonatkozó kötelezettséget általánosan állapítana meg, ez csak munkaügyi szempontból lenne releváns, ami azt jelentené, hogy önmagában az utasítás megtagadási kötelezettség megsértése minden esetben munkaviszonyból eredő kötelezettségszegésnek is minősülne és munkajogi jogkövetkezményekkel járna.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Az Országgyűlés alkotta Büntető Törvénykönyv és a Munka Törvénykönyve egyenrangú jogszabályok. A Munka Törvénykönyve a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket, a munkaviszonyból eredő jogokat, kötelezettségeket szabályozza, közöttük a munkáltató utasítási jogát, illetőleg a munkavállaló kötelezettségét a munkáltatói utasítás teljesítésére.
A munkajogi szabályok szerződő felek - a munkáltató és munkavállaló -viszonyát rendezik. Teljesítésükhöz vagy megszegésükhöz munkajogi szabályokban meghatározott jogkövetkezmények fűződnek.
Nem a munkajogi szabályok által rendezendő kérdés, hogy a munkaviszony keretében tanúsított valamely magatartás bűncselekménynek minősül-e, hanem ez a büntetőjogi felelősség feltételeit megállapító büntetőjogi szabályokra tartozik.
A Büntető Törvénykönyvből következik, hogy a szabályaiba ütköző magatartás tilos, az ilyen magatartástól való tartózkodásra a Munka Törvénykönyvének a munkavállalót ismételten köteleznie felesleges, szükségtelen.
Az Mt. 104. § (2) bekezdése azzal, hogy a munkavállaló általános utasításteljesítési kötelezettsége alól kivételt állapít meg, feloldja a munkavállalót terhelő munkajogi és büntetőjogi kötelezettség közötti ütközést.
A törvényi megoldás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében kinyilvánított független, demokratikus jogállamiságot, nem alkotmányellenes, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 1993. február 23.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró