1354/B/1992. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 104. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 104. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány független, demokratikus jogállamiságot deklaráló 2. § (1) bekezdésével ellentétes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. 104. § (2) bekezdése. Az Mt. hivatkozott helye a Btk.-val szemben anyagi jogilag alacsonyabb szabálynak minősül. Mint ilyen kerül szembe a Btk.-ban következetesen kifejtett magasabb szintű jogi általános elvvel, illetőleg rendelkezéssel, amely mindenki számára tiltja bűncselekmény elkövetését. A jogállamiságnak az felelne meg, ha a Btk tilalmait a Mt kötelezőleg megismételné.

A munkaügyi miniszter véleménye szerint a büntetőjoggal való összhang szempontjából a munkajogban a Mt 104. §-ának szabályozása szükséges, de elégséges is. Ha ugyanis a Munka Törvénykönyve ezen túlmenően az utasítás megtagadására vonatkozó kötelezettséget általánosan állapítana meg, ez csak munkaügyi szempontból lenne releváns, ami azt jelentené, hogy önmagában az utasítás megtagadási kötelezettség megsértése minden esetben munkaviszonyból eredő kötelezettségszegésnek is minősülne és munkajogi jogkövetkezményekkel járna.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

Az Országgyűlés alkotta Büntető Törvénykönyv és a Munka Törvénykönyve egyenrangú jogszabályok. A Munka Törvénykönyve a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket, a munkaviszonyból eredő jogokat, kötelezettségeket szabályozza, közöttük a munkáltató utasítási jogát, illetőleg a munkavállaló kötelezettségét a munkáltatói utasítás teljesítésére.

A munkajogi szabályok szerződő felek - a munkáltató és munkavállaló -viszonyát rendezik. Teljesítésükhöz vagy megszegésükhöz munkajogi szabályokban meghatározott jogkövetkezmények fűződnek.

Nem a munkajogi szabályok által rendezendő kérdés, hogy a munkaviszony keretében tanúsított valamely magatartás bűncselekménynek minősül-e, hanem ez a büntetőjogi felelősség feltételeit megállapító büntetőjogi szabályokra tartozik.

A Büntető Törvénykönyvből következik, hogy a szabályaiba ütköző magatartás tilos, az ilyen magatartástól való tartózkodásra a Munka Törvénykönyvének a munkavállalót ismételten köteleznie felesleges, szükségtelen.

Az Mt. 104. § (2) bekezdése azzal, hogy a munkavállaló általános utasításteljesítési kötelezettsége alól kivételt állapít meg, feloldja a munkavállalót terhelő munkajogi és büntetőjogi kötelezettség közötti ütközést.

A törvényi megoldás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében kinyilvánított független, demokratikus jogállamiságot, nem alkotmányellenes, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.

Budapest, 1993. február 23.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró