A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20022/2007/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.631478/2004/10., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20022/2007/3.*, Kúria Pfv.21904/2007/5. (BH 2008.10.266)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.022/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, dr. Csernok Gyula ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006. október 17. napján meghozott, 5.P.631.478/2004/10. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét azzal hagyja helyben, hogy a II. rendű felperes is köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni 21.000 (huszonegyezer) forint le nem rótt kereseti illetéket.

A le nem rótt 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az I. rendű felperes vonatkozásában a személyhez fűződő jogok megsértését követte el, amikor tudta és beleegyezése nélkül hangfelvételt készített 2004. februárjában.

Az elsőfokú bíróság az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és feljogosította az I. rendű felperest a felvétel megsemmisítésére, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította és megállapította, hogy a felek a felmerült perköltségeiket maguk viselik.

Az alperest kötelezte a 21.000 forint le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 75. §-ában foglaltakat, a Ptk. 80 § (1) és (2) bekezdését, majd kifejtette, hogy azt kellett vizsgálni, hogy a hangfelvétellel kapcsolatban megállapítható-e bármilyen visszaélés.

Kitért arra, hogy jelen esetben a hangfelvétel elkészítésével valósult meg a visszaélés, mert ahhoz az érintettek előzetesen nem járultak hozzá. Tekintettel arra, hogy a II. rendű felperes hangja nem szerepelt a felvételen, ezért vele szemben a keresetet az elsőfokú bíróság elutasította és megállapította, hogy a jogsértést az alperes az I. rendű felperes vonatkozásában követte el.

Ezt követően hivatkozott a Ptk. 84. § (1) bekezdésére rögzítve azt, hogy a "corpus delicti" tulajdonjoga az alperest illeti, így a diktafont részére vissza kell adni.

A kártérítés körében kitért arra, hogy a felperesnek kára nem volt és a bírság kiszabására is csak akkor van lehetőség, ha a jogsértő felróható magatartásának súlyával nem áll arányban a kártérítés címén megítélhető összeg. Mivel nem vagyoni kártérítés a felpereseket nem illette meg, ezért az elsőfokú bíróság szerint fogalmilag kizárt a bírság kiszabása is.

Kitért arra is, hogy a személyiségi jogsérelem felróhatóságtól független s mivel a perben az alperes szándéka nem volt megállapítható, a felperesek a szándékosságot bizonyítani nem tudták, a hanganyag tovább felhasználásra nem került, így ártására senkinek sem vált.

A jogalap tekintetében az I. rendű felperes pernyertes lett, ezért az alperes perköltségre nem tarthat igényt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását, az I. rendű felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását.