BH 2003.8.313 A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett minden olyan esetben megvalósul, amikor az adós - a jogszabályban előírt kötelezettségeinek felróható elmulasztásával - jelentősen akadályozza, késlelteti, lehetetlenné teszi a felszámolási eljárás lefolytatását;

az egyszerűsített felszámolásra történő áttérés feltételeinek a megléte nem mentesíti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét a jogszabályban előírt kötelezettségeinek a teljesítése alól [Btk. 290. § (5) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 31. §, 63/A. § (1) bek.].

Az I. r. terheltet az elsőfokú bíróság az 1998. február 18. napján hozott ítéletével felszámolás eredményének a meghiúsításával járó csődbűntett miatt 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt a Kft. ügyvezető igazgatója, valamint 70%-ban tulajdonosa volt. A Kft.-vel szemben az első felszámolási kérelem 1991. május 8-án érkezett a bírósághoz. A bíróság 1993. október 28-án kelt végzésével megállapította a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, és a felszámolót kijelölte. A bíróság a Cégközlönyben való közzétételt 1993. március 3-án kelt végzésével rendelte el, és az a Cégközlöny 1994. március 31-i 13. számában jelent meg.

Ezt követően a felszámoló felhívta az I. r. terhelt mint a cég aláírásra jogosult igazgatóját a felszámolással kapcsolatos iratok átadására. Az I. r. terhelt e felhívásnak 1994. október 11-én annyiban tett eleget, hogy átadta a cég könyvelője által készített mérleget és eredmény-kimutatást, azonban nem csatolt hozzá kiegészítő mellékletet, illetőleg a mérleget alátámasztó további okiratokat, valamint leltárt sem. A felszámoló így visszaadta az iratokat azzal, hogy a vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelelő, a felszámolási eljárás lefolytatásához szükséges iratokat adja át. Ezt követően az iratanyagot változatlan tartalommal, illetve egy leltárral kiegészítve nyújtotta be a felszámolónak, azonban a leltár az ugyancsak az I. r. terhelt tulajdonában levő Rt. vagyontárgyait tartalmazta.

A felszámoló több esetben megkísérelte az I. r. terhelttel az egyeztetést, azonban ez eredményre nem vezetett, így a bíróság az 1996. február 29-én kelt végzésével elrendelte a VK Kft. egyszerűsített felszámolását, amelynek eredményeként az 1997. január 21-én kelt és február 12-én jogerős végzésével az egyszerűsített felszámolási eljárást befejezte, és a Kft.-t megszüntette.

A terhelt azzal a magatartásával, hogy a felszámoláshoz szükséges iratanyagot nem megfelelő módon adta át a felszámolónak, a felszámolás eredményét meghiúsította.

A másodfokú bíróság az 1999. március 25-én hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy büntetését 5 hónap, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a következők szerint:

A Kft.-t a bíróság mint cégbíróság 1989. december 29-én jegyezte be.

A bíróság az 1994. március 3-án hozott végzésével rendelkezett a Kft. fizetésképtelensége miatt megindított felszámolási eljárásnak a Cégközlönyben való közzétételéről és a felszámoló kijelöléséről. Az I. r. terhelt e határozatról tudomással bírt, az ellen a bírósághoz 1994. április 7-ét érkezetten fellebbezést jelentett be.

A felszámolási eljárás nyitó tárgyalásán a felszámoló rt. székházában 1994. szeptember 13-án az I. r. terhelt személyesen részt vett, és a felvett jegyzőkönyvet aláírta. A jegyzőkönyv többek között tartalmazza: az I. r. terhelt vállalja, hogy 1994. szeptember 20-ig az 1994. március 30-i fordulóponttal készített záróleltárt, mérleget, adóbevallást átadja a felszámolónak, együtt a mérleg analitikus nyilvántartásával.

Nemcsak a felszámoló, hanem a bíróság is többször hívta fel az I. r. terheltet a jogszabályi kötelezettségének a teljesítésére. Ilyen tartalmú és rendbírság kiszabását kilátásba helyező végzést kézbesítettek a terhelt részére 1994. december 19-én. A terhelt az 1995. január 26-án hozott újabb felszólító és már 50 000 forint rendbírság kiszabásáról is rendelkező végzésről is tudomást szerzett, mivel az ellen fellebbezést jelentett be.

A bíróság végzésével azzal fejezte be az egyszerűsített felszámolást és szüntette meg a Kft.-t, hogy ismert vagyon hiányában a felszámolási költségek, illetőleg a hitelezői igények kifizetése nem lehetséges. Egyébként 23 hitelező összesen 41 534 373 forintra jelentett be igényt. A Kft. bankszámláján 3827 forintot lelt fel a felszámoló.

A másodfokon felülbírált ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt védője az I. r. terhelt felmentése érdekében nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Arra hivatkozott, hogy tévesen értelmezték az eljárt bíróságok a csődbűntett törvényi tényállását és az azt kitöltő keretjogszabályt, figyelmen kívül hagyták a Cstv.-nek az egyszerűsített felszámolásról szóló rendelkezéseit. Álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekménye nem valósítja meg a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésébe ütköző csődbűntettet.

A felülvizsgálati indítványban kifejtett okfejtés szerint az egyszerűsített felszámolásról szóló törvényi szabályozás két egymást kizáró lehetőséget határoz meg. Abban az esetben, ha az adós vagyona csekély mértékű vagy egyáltalán nincs, egyszerűsített felszámolást kell elrendelni. Ez esetben a második adminisztratív lehetőség fel sem merülhet. Az adós vagyontalansága esetén tehát nincs értelme a nyilvántartás hiányosságairól beszélni.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.