A Fővárosi Ítélőtábla Bf.273/2017/5. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 10. §, 164. §, 365. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 348. §] Bírók: Bíró Emese, Nehrer Péter, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.273/2017/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2018. év január hó 31. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2017. év szeptember hó 19. napján kelt 23.B.325/2017/15. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott élet, testi épség és egészség elleni bűncselekményét a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének minősíti.

A vagyon elleni erőszakos bűncselekményénél a kísérletre utalást mellőzi.

A kiszabott büntetés halmazati büntetés.

A beszámított előzetes letartóztatás utolsó napja 2017. január 9.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 5.440 (ötezer-négyszáznegyven) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni felhívásra az államnak.

Az ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében vádlottat a Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott és e szerint minősülő rablás bűntettének kísérletében és a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (9) bekezdés c) pontja szerint minősülő testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek és ezért, mint többszörös visszaesőt 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen vádlott és védője a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatuk szerint elsősorban a cselekmény téves jogi minősítése miatt, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ügyész tudomásul vette az ítéletet.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.748/2017. számú átiratában a bejelentett vádlotti és védői fellebbezést alaptalannak tartotta.

Kifejtette, hogy a bíróság az ítéletben a tényállást az eljáró ügyész által a tárgyaláson a tényállás és a jogi minősítés tekintetében tett vádmódosításra figyelemmel, tartalmilag azzal egyezően a vádlott védekezésére és tagadására tekintettel a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok, így különösen a sértett vallomása, tanúvallomások, az orvos-szakértői vélemények és az egyéb okirati bizonyítékok alapján mérlegeléssel, de megalapozottan állapította meg, mivel azokat egyenként és konkrét módon egymással összevetve is helyesen értékelte. Mindezek alapján álláspontja szerint a másodfokú eljárásban sem a vádlott felmentésének nincs törvényes alapja, sem vele szemben enyhébb büntetés, vagy intézkedés, továbbá mellékbüntetés alkalmazására sincs törvényes indok, illetve lehetőség.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, és a megállapított tényállásból helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére és az azt megalapozó szándékára nézve is mindkét terhére rótt bűncselekmény tekintetében, azok jogi minősítése is törvényes.

Azt is helyesen ismerte fel, hogy a vádlott többszörös visszaesőnek minősül.

Ugyancsak helytállóan tárta fel a büntetés kiszabási körülményeket, a kiszabott büntetés a nemét és mértékét tekintve is megfelel a büntetés kiszabás elveinek és céljainak.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt.

A vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett jogorvoslati kérelmet fenntartotta, annak irányát akként módosította, hogy azt elsődlegesen felmentés érdekében tartotta fenn, másodlagosan téves jogi minősítés miatt és harmadlagosan enyhítést célzóan.

Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság mindent elkövetett annak érdekében, hogy a tényállást felderítse, minden bizonyítékot beszerzett és értékelt.

Azt nem vitatta, hogy a vádlott tudattartalma vagyon elleni bűncselekmény elkövetésére irányult, és az is világos, hogy hogyan történt az elvétel. Az nem került pontosan tisztázásra, hogy ezt a táskát milyen módon sikerült visszavenni. Huzakodás közben a vádlott úgy döntött, hogy értelmetlen ez az egész és elengedte a hátizsákot. Ebben a mozzanatban nincs benne az, hogy a tudata átfogná, hogy a sértettnek igen súlyos sérülése keletkezhet. Hátrahagyta az ingó dolgot, akár az elállás is felvetődhet.

Elengedte a táskát, kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhére.

Nem lehetett a vádlott annak tudatában, hogy ennek a küzdelemnek az lesz a vége, hogy életveszélyes sérülése keletkezik a sértettnek. Ez egy szerencsétlen elesés volt, ami nem köthető a vádlotthoz, maximum egy súlyos testi sértés merülhetne fel.

A rablás bűntettének kísérlete alól a vádlott felmentését kérte, arra az esetre pedig, ha a súlyos testi sértést megállapítja az ítélőtábla, a kiszabott büntetés enyhítését.

A vádlott felszólalásában azt nyilatkozta, hogy nem követte el ezt a bűncselekményt, tettének azt a részét, hogy lopott, megbánta, a testi sértést nem akarta elkövetni.

A fellebbezések az alábbi eredményre vezettek.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül.