A Kúria Mfv.10096/2013/4. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 272. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 90. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Az átszervezésről és minőségi cseréről hozott döntés meghozatala a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó olyan célszerűségi kérdés, amely a munkaügyi bíróság által nem vizsgálható felül. Annak bizonyítása, hogy a döntés meghozatala során rendeltetésellenes joggyakorlás történt, az erre hivatkozó munkavállalót terheli. 1992. XXII. Tv. 89. § (4), 1952. III. Tv. 164. § (1)

***********

Mfv.I.10.096/2013/4.szám

A Kúria Dr. Horicsányi László ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Tiborcz Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságnál 4.M.48/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.592/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. december 11. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.592/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 30.000 (harmincezer) forint és 8100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Indokolás

A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását, elmaradt jutalom és munkabér-különbözet megfizetését kérte.

A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 4.M.48/2011/38. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 134.058 forint munkabér-különbözet, 284.500 forint végkielégítés-különbözet és 115.625 forint felmondási időre járó bérkülönbözet és ezen összegek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest az állam javára eljárási illeték és a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1992. szeptember 1-jétől állt az alperesnél munkaviszonyban. 2006. szeptember 1-jétől központi hitelüzletág-vezetői munkakörben dolgozott.

Az e napon kelt munkaszerződés-módosítás szerint a munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a felperes részére valamennyi ledolgozott munkanap után az alapbéren felül annak további 45 %-át egyéb juttatásként kifizeti. A juttatás történhet prémium, jutalom kifizetéssel, illetve természetbeni juttatásként.

2010. február 22-én igazgatósági határozat alapján a felperesnek 2009. évi jutalom címén 960.000 forintot fizettek ki, a 2010. évi cafeteria szabályzat alapján pedig 720.000 forint, 2011. évben a munkaviszonya megszüntetésének időpontjáig 53.655 forint összegű juttatást kapott.

Az alperes hitelezési tevékenysége nagyrészt az elnök-ügyvezetőre épült, aki a napi operatív hitelezési tevékenységben aktívan részt vett, a kiemelt ügyfelekkel érdemben ő tárgyalt.

2010. június 9-ei igazgatósági ülésen a P. főosztályvezetőjének véleményére utalással az alperes elnök-ügyvezetője jelezte, hogy a szervezeti felépítés átalakítását és az SZMSZ módosítását szükségesnek tartja. 2010. június 16-án az alperes közgyűlésén az elnök-ügyvezető tagi kérdésekre válaszolva a nagykockázatú hitelekkel kapcsolatosan tájékoztatást adott. Tagi kezdeményezés alapján szavazott ekkor a közgyűlés arról is, hogy kerüljön-e sor e hiteltevékenység vizsgálatára. A felperes e kérdésben igennel szavazott, de végül a kezdeményezést a közgyűlés nem fogadta el.

A felperes 2010. májusában több munkavállalóval együtt az alperessel tagsági viszonyban álló ügyvédhez fordult a kockázatosnak ítélt hitelezési gyakorlattal kapcsolatosan, melyről értesülve az alperes elnök-ügyvezetője emiatt beszélt a felperessel.

2010. július 15-én tartott igazgatósági ülésen az elnök-ügyvezető javaslata alapján határozattal a hitelüzletág központi irányításának átalakításáról döntöttek. Ezt követően az alperes hitelüzletág-vezető munkakörre pályázatot hirdetett meg, melyben követelményként támasztotta a nappali tagozaton 25 éves korig megszerzett szakirányú felsőfokú végzettség esetén a legalább ötéves kereskedelmi banki, ezen belül hároméves vállalkozás-finanszírozási, levező képzés esetén a tíz éves banki, ezen belül nyolc éves vállalkozás-finanszírozási gyakorlatot. A felperes a pályázati felhívásról tudott, de arra nem jelentkezett. 2010. szeptember 17-étől az alperes a központi hitelüzletág-vezetői munkakörbe F.K.-t alkalmazta, a felperesénél magasabb személyi alapbérért.

A felperes 2010. szeptember 6-ától két hét szabadságon, annak lejártától, 2010. szeptember 20-ától december 3-áig keresőképtelen volt. A szabadságát megelőzően az alperes elnök-ügyvezetője közölte a felperessel, hogy a meghirdetett hitelüzletág-vezető munkakörre nem tartja alkalmasnak, azt más személlyel kívánja betölteni. A részére felajánlott alacsonyabb jövedelmű munkakört a felperes nem fogadta el. 2010. december 3-ától 2011. január 3-áig szabadságát töltötte. Munkaviszonyát az alperes 2011. január 3-ai keltezéssel rendes felmondással 2011. március 15-ére megszüntette. Részére négyhavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést fizetett.

Az indokolás szerint a felperes munkaidejében a munkáltató részéről nem engedélyezett munkát végzett. Többször idegesen és nem vezetőhöz méltóan viselkedett munkatársaival. Azzal, hogy a felperes megszavazta a nagykockázat-vállalású döntések vizsgálatára vonatkozó javaslatot, nem vállalt felelősséget az általa irányított üzletág tevékenységéért. A hitelüzletág munkaszervezetének és központi vezetésének átalakítása - az igazgatóság által megfogalmazott követelményekre tekintettel - olyan vezetői ismereteket és képességeket igényel, hogy bármely hitellel kapcsolatos kérdésben tárgyalni és intézkedni tudjon. E feltételeknek a felperes nem felelt meg, ezért az új hitelüzletág-vezetői munkakört más személlyel töltötték be. Az ezt megelőzően részére szeptember 6-án felajánlott munkakört a felperes nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét kisebb részben, az alperes által is elismert munkabér-különbözet, végkielégítés-különbözet és felmondási időre járó bérkülönbözet címén találta megalapozottnak.

A felmondási okok közül valósnak találta a munkaidejében nem engedélyezett munka végzésére vonatkozó indokot, de álláspontja szerint az önmagában nem szolgálhat okszerű indokként a munkaviszony megszüntetéséhez. F.I., ZS.K., D.CS. tanúk vallomása alapján bizonyítottnak látta, hogy a felperes többször idegesen viselkedett a munkatársaival. P.M. és L.J. tanúkat érdekeltnek ítélve vallomásukat kirekesztette a bizonyítékok köréből.

Azt, hogy a felperes nem vezetőhöz méltóan viselkedett, nem tekintette világos indoknak.