A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40474/2012/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ADÁSVÉTELI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. §, 235. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. §] Bírók: Pálné dr. Mikola Júlia, Volein Anna, Vuleta Csaba

Fővárosi Ítélőtábla

15.Gf.40.474/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sinka Zoltán ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

az ADVOCO Vagyonkezelő és Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság (felszámoló címe) felszámoló által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében,

a Budapest Környéki Törvényszék 2012. június 7. napján kelt, 22.P.24.396/2010/24. számú ítélete ellen, a felperes fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban 2013. február 22-én 10.00 órakor megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes, mint eladó és az alperes, mint vevő között 2009. július 15. napján adásvételi szerződés jött létre a felperes tulajdonát képező, ... belterületi ... hrsz. alatt felvett, 1480 m2 alapterületű, kivett beépítetlen terület megnevezésű ingatlanra, melynek vételárát 1.000.000 forint összegben határozták meg. A perbeli ingatlant az alperes tovább értékesítette Sz.A. részére, akinek tulajdonjogát 2009. szeptember 14-i nappal jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperes a 2010. május 26-án kelt levelében tájékoztatta az alperest arról, hogy a közöttük létrejött ingatlan-adásvételi szerződést megtámadja, mivel álláspontja szerint az ingatlan szerződésben meghatározott vételára - annak 10.000.000 forint összegű piaci értékéhez képest - feltűnően aránytalanul alacsony. A felperes a megtámadás során az érvénytelenség kiküszöböléseként 7.000.000 forint kifizetésére tartott igényt.

A felperes a 2010. június 22-én előterjesztett keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága okán állapítsa meg az érintett szerződés érvénytelenségét, és - tekintettel arra, hogy az ingatlan továbbértékesítése miatt az eredeti állapot nem állítható helyre - kérte, hogy a bíróság az érvénytelenség okát a Ptk. 237. § (2) bekezdése alkalmazásával, a feltűnő aránytalanság kiküszöbölésével szüntesse meg, kötelezve az alperest 7.000.000 forint, valamint ennek 2009. július 15. napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 301. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a szerződési szolgáltatások aránytalanságát és a szerződés érvénytelenségét vitatta.

Az alperesi gazdálkodó szervezet 2010. november 9-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került, felszámolója az adós képviseletében további érdemi nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság a 24. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest az elsőfokú eljárási illetékből adódó költségek viselésére kötelezte.

A határozat indokolásában úgy értékelte, hogy a felperes a szerződés megtámadását egy éven belül írásban közölte a másik féllel, majd igényét haladéktalanul érvényesítette a bírósághoz benyújtott keresettel, ezáltal eleget tett a Ptk. 236. § (1) bekezdésében előírtaknak. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye szerint a perbeli ingatlan forgalmi értéke az adásvételi szerződés megkötésekor 11.265.000 forint volt, ebből következően a szerződés érvénytelenségi oka a perben igazolást nyert. Tekintettel arra, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdése alapján helye lehetett volna az aránytalan előnynek megfelelő összeg megfizetésére kötelezésnek. Rámutatott azonban arra, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (2) bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontját követően az alperes, mint adós elleni pénzkövetelés érvényesítésére csak a felszámolási nemperes eljárásban kerülhet sor. A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja úgy rendelkezik, hogy a hitelezők a követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül kötelesek bejelenteni a felszámolónak. A felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti az igénye bejelentésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ha a hitelező a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül nem jelenti be az igényét, e mulasztása a kötelezettel szemben jogvesztéssel (a követelés megszűnésével) jár, ez pedig a kereset elutasítását vonja maga után.

Az elsőfokú bíróság a felperes tárgyaláson előadott nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes nem tett eleget a Cstv. 38. § (2) bekezdésében előírt hitelezői igény bejelentési kötelezettségének, azaz az alperes ellen folyamatban levő felszámolási eljárásban a követelését hitelezői igényként nem jelentette be a felszámolónak. E mulasztás alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperesnek az alperessel, mint felszámolás alá került adóssal szembeni pénzkövetelése 2011. november 9-én megszűnt, ezért a keresetet elutasította. A pervesztes felperest kötelezte a peres eljárás 420.000 forint összegben meghatározott illetéke megfizetésére azzal, hogy az eljárás során felmerült szakértői díjból eredő költség megfizetése alól a felperes a szakértői díjra kiterjedő részleges költségmentessége okán mentesült.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.

Jogorvoslati kérelmének tartalma szerint elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Érvelése szerint a felperes csupán a keresetének helyt adó bírósági ítélet jogerőre emelkedését követően kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy az alperessel, mint felszámolás alá került adóssal szemben a hitelezői igényét bejelentse. A nyilvántartásbavételi kérelem elmaradásának oka tehát az volt, hogy a jogalapot igazoló bírósági ítélet hiányában a hitelezői igényt nem tudta a felszámolási eljárásban előterjeszteni. Megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak lehetősége lett volna arra, hogy marasztaló döntést hozzon, ebben az esetben csak az ítélet végrehajtása ütközhetett volna jogi akadályba.

Másodlagosan kérte az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását. A felperes álláspontja szerint a perindításkor "keresethalmazatot" terjesztett elő, amikor egyrészt kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, másrészt kérte az alperes pénzfizetésre kötelezését a szerződési szolgáltatások értékeinek feltűnően nagy aránytalansága kiküszöbölése okán. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmének megfelelően nem állapította meg a megtámadott adásvételi szerződés érvénytelenségét, holott az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként igazolást nyert, hogy az adásvételi szerződésben kikötött vételár az ingatlan piaci értékéhez képest feltűnően alacsony összegben lett meghatározva.