A Győri Ítélőtábla Pf.20048/2015/3. számú határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 200. §, 205. §, 209. §, 685. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 212. §, 213. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Mészáros Zsolt, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Pf.II.20.048/2015/3.

A Győri Ítélőtábla a dr. Bakos Ödön ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen szerződési feltételek semmisségének megállapítása iránt indított perében a Győri Törvényszék 2015. február 11. napján kelt P.20.570/2013/38. számú ítélete ellen a felperes részéről 40. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, az elsőfokú perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja és a felperes által az alperes javára megfizetendő elsőfokú perköltség összegét 500.000. (Ötszázezer) Ft-ra leszállítja.

A felperes által az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívása alapján az államnak megfizetendő feljegyzett elsőfokú eljárási illeték összegét 83.300. (Nyolcvanháromezer-háromszáz) Ft-ra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000. (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívása alapján az államnak 111.100. (Egyszáztizenegyezer-egyszáz) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2005. december 1. napján a "A" Bank hitelező és a felperesi gazdasági társaság tagjai ("B" és "B"-né), mint adóstársak között családi ház és csarnok építésére 83784 és 83859 számon CHF alapú hitelszerződés jött létre, mely alapján az adósok a hitelt forintban voltak kötelesek visszafizetni.

A felperesi gazdasági társaság fenti tagjai úgy döntöttek, hogy a hitelt az alperes által nyújtott, de a felperes által felvett, kedvezőbb kamatozású hitellel kiváltják, a különbözeti összeget pedig a felperes egy raktár építésének finanszírozására fordítja. Ennek érdekében 2006. január 16. napján kölcsönszerződés jött létre (a továbbiakban: I. számú kölcsönszerződés) a peres felek között 280.000 CHF tekintetében. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönből elsőként a felperesi gazdasági társaság tagjai és az "A" Bank között létrejött kölcsönszerződésből eredő teljes tartozás kerül visszafizetésére. A kölcsön kamatlába CHF RIVHK +1%-ban került meghatározásra. A tőkét 2006. április 30. napjától kezdődően havonta - minden hó utolsó napján - egyenlő 2.390 CHF összegekben, míg a kölcsön lejártakor az utolsó részletet 370 CHF összegben- kellett az adósnak megfizetnie, a kamatot pedig a folyósítás értéknapjától számítva havonta utólag, az adott hónap utolsó napjáig, illetve az utolsó törlesztő részlet esedékességekor.

A szerződés II/9. pontjában az adós elismerte, hogy a bank teljeskörű tájékoztatást nyújtott a devizaárfolyamok változásának lehetséges hatásairól ügyfél jelen szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségének alakulására. A felperes kijelentette, hogy a tájékoztatást megértette, tudomásul vette és ennek ismeretében köti meg a szerződést. Vállalta, hogy a szerződés fennállása alatt bekövetkező devizaárfolyam és kamatlábváltozásokból és az esetleges deviza átváltásokból eredő többletköltséget, valamint a szerződés teljesítése érdekében esetlegesen felmerülő egyéb költségeket viseli. (II/9. pont)

A szerződés IV/1. pontja szerint annak elválaszthatatlan részét képezte a Bank Kis- és Középvállalati Hitelezés Általános Szerződési Feltételei (KKV-HÁSZF) és az Általános Üzleti Feltételei (ÁÜF). A felperes kijelentette, hogy az Általános Szerződési Feltételek egy-egy példányát átvette, az abban foglalt rendelkezéseket részletesen elolvasta, ismeri és magára nézve kötelező erejűnek fogadja el. A záró rendelkezések V/1. pontja 2. bekezdése rögzítette, hogy a szerződés módosítására és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket részletesen a KKV-HÁSZF tartalmazza.

A felperes az I. kölcsönszerződés aláírásával egyidejűleg egy külön okiratba foglalt kockázatvállaló nyilatkozatot is aláírt, mely szerint az alperes a szükséges és elégséges mértékben tájékoztatást nyújtott a részére a hitelügylet esetleges kockázatairól, különösen arról, hogy az ügyletben meghatározott deviza magyar forinttal, illetve egyéb devizákkal szembeni árfolyamának alakulása milyen hatással lehet a felperes hitelügyletből eredően fennálló fizetési kötelezettségeire. Az "A" Bank 2006. június 20. napján (helyesen: 2006. január 20. napján) nyilatkozatot adott ki az alperesnek címzetten, mely szerint a felperesi gazdasági társaság tagjainak 2006. január 27. napjával 40.367.974.Ft (2006. január 20-i CHF - HUF deviza eladási árfolyammal kalkulált) tartozása áll fenn. Az "A" Bank adatközlésének megfelelően az alperes a fenti összeget forintban utalta át (4/A/5.) A felperes bankszámlájáról az utaláshoz szükséges megbízást 2006. január 24. napján "B", a felperes ügyvezetője írta alá. (15/F/1.; 1/F/3.; 4/A/1.)

A felperes az I. számú kölcsönszerződés szerinti fizetési kötelezettségeinek esedékességkor nem tudott maradéktalanul eleget tenni, ezért újabb tárgyalásokba bocsátkozott az alperessel az I. sz. kölcsön kedvezőbb hitellel való kiváltása érdekében. A 2011. november 2. napján aláírt MIC-KALV-VK 20/2011. számú kölcsönszerződés (a továbbiakban: II. számú kölcsönszerződés) rögzítette, hogy az I. számú kölcsönszerződés alapján a folyósítás értéknapján fennálló teljes tartozás kiegyenlítése céljából a felperesnek 115.750. euró kölcsönre van szükséges. A kölcsön pénzneme euróban, lejárata 2026. október 7. napjában, az ügyleti kamat egy havi EURIBOR +6,5%-ban került meghatározásra. A II/9. pont szövegezése megegyezett az I. számú kölcsönszerződés II/9. pontjában foglaltakkal (kockázatfeltáró nyilatkozat). A szerződés V/1. pontja rögzítette, hogy a szerződésben kikötött kamatok, díjak, költségek, illetve az egyéb szerződéses feltételek, valamint a KKV- HÁSZF rendelkezéseinek módosítása tekintetében az alperes mindenkor hatályos ÁÜF I. rész IX. fejezetének rendelkezései az irányadók. A felperes tudomásul vette, hogy az alperes jogosult a szerződés egyoldalú módosítására. A kölcsönszerződés alapján 2011. november 10. napján 109.240,14 euró került folyósításra, az I. számú kölcsönszerződésből még fennálló teljes tartozás kiváltása érdekében, a fennmaradó összeg folyósítására nem került sor. A II. számú kölcsönszerződésből fennálló tartozás csupán 7.568,38 euró erejéig került megfizetésre. A felperes fizetési késedelme miatt az alperes 2012. június 22. napján a szerződést felmondta és a kölcsönt lejárttá tette.

* * *

A felperes többször módosított (a 33. sorszám alatti iratban összefoglalt és véglegesített) keresetében a Ptk.239/A.§-ára alapítottan kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az I. számú kölcsönszerződés kölcsön kamatlábára vonatkozó II/4., az árfolyamváltozás következményeit taglaló II/9., és a szerződés módosítására vonatkozó V/1. pont 2. bekezdése, míg a II. számú kölcsönszerződés - tartalmilag az előző bontás szerinti - a II/4. pontja, II/9. pontja V. része 1. és 2. pontjának semmisségét a Ptk.200.§ (2) bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy a támadott szerződések mint fogyasztói szerződések a Hpt.213.§ (1) bekezdés a-e/ pontjaiban foglaltakba ütköznek, de a fenti rendelkezései a Ptk.209/A.§ (2) bekezdése alapján és a Legfelsőbb Bíróság 2/2011. PK véleményében foglaltakra tekintettel is érvénytelennek tekintendők, valamint sértik a Ptk.4.§ (1) és 5.§ (1) és (2) bekezdését. és a 83/2010. (III.25.) Korm.rendelet 2.§ (1) bekezdés 2. pontját is. A II. számú kölcsönszerződés vonatkozásában arra is hivatkozott, hogy az nem tartalmazza euróban rögzítve a kölcsön pontos összegét sem. Kérték továbbá annak megállapítását is, hogy mivel a kölcsönszerződések nem tartalmazzák pontosan és tényszerűen a szerződések tényleges tárgyát sem, így a Hpt.213.§ (1) bekezdése a/ pontjába ütköző szerződésként is részben semmisek.