EH 2009.1987 Főszabály szerint a vasárnapi munkavégzést közvetlenül megelőző szombaton munkavégzés nem rendelhető el. Ez alól kivétel - egyebek mellett - a megszakítás nélküli és a három vagy ennél többműszakos munkarendben történő munkavégzés. Ennek vizsgálatánál nem a munkáltató működési rendje, hanem az érintett munkavállaló tényleges munkarendje az irányadó [Mt. 124/A. § (1) bekezdés].
Az alperes elsőfokú hatósága 2006. novemberben és decemberben munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes több áruházában. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felperesi egyik áruházban az ellenőrzés háromhavi időszakában a munkavállalók havi munkaidő-beosztás alapján egy, illetve két műszakban végeztek munkát, és az áruház nyitva tartási ideje hétfőtől vasárnapig 6.00 órától 22 óráig tart. A felperes 52 fő vasárnap is foglalkoztatott munkavállaló részére a munkavégzést megelőző szombati napon nem biztosított pihenőnapot, és ezzel megszegte az Mt. 124/A. § (4) bekezdésében előírtakat. A Munkaügyi Felügyelőség első fokon eljáró igazgatója továbbá azt állapította meg, hogy a felperes 13 fő munkavállalót érintően a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségének a munkába lépést megelőző napig nem tett eleget, csak az ellenőrzést követően 2007. január 18-án illetve 25-én, és ezzel a mulasztásával megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bekezdését. Az alperes elsőfokú hatósága ezért módosított határozatával a feltárt munkaügyi szabálytalanságok megszüntetésére való kötelezés mellett a felperest 1 000 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezt követően a felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a meghozott közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolása lényege szerint a felperes megalapozatlanul hivatkozott a munkavállalók megszakítás nélküli, illetve három műszakos munkarendben történő foglalkoztatására, és ezért arra, hogy az érintett munkavállalók az Mt. 124/A. § (4) bekezdésébe foglalt rendelkezés alóli kivétel körébe esnek. A felperes működési rendje - amely előírja, hogy a munkavállalók az áruházban annak zárva tartása idején is feladatokat látnak el - a munkaügyi bíróság álláspontja szerint az ügy eldöntése szempontjából közömbös. A felperes kollektív szerződést nem kötő munkáltató, így az Mt. 124. § (7) bekezdése értelmében hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.
A jogerős ítélet ellen az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjának és az Mt. 124/A. § (4) bekezdésének megsértését panaszolva a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy amikor az Mt. 124/A. § (4) bekezdése a három vagy többműszakos munkarend tekintetében kivételként megengedi a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzést megelőző szombaton a rendes munkaidőben történő munkavégzés elrendelését, a munkáltató tényleges működési rendje szempontjából kell megítélni, hogy az eltérő szabály az érintett munkavállalók tekintetében alkalmazható-e vagy sem. Érvelése szerint így nem az érintett 52 fő munkavállaló műszakbeosztását, hanem azt kell figyelembe venni, hogy a munkáltató milyen rendszerben végezteti a munkát. Miután az áruházban annak zárva tartása idején is folyik munkavégzés (árufeltöltés, árellenőrzés, karbantartás), a munkáltató működési rendje ténylegesen a teljes év során három műszakos, de az év egyes időszakaiban egyes munkavállalók csak egy vagy két műszakba kerülnek beosztásra, amely a felperesi álláspont szerint nem érinti az Mt. 124/A. § (4) bekezdésében a három vagy többműszakos munkarendre vonatkozó eltérő rendelkezés alkalmazhatóságát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
A jogerős közigazgatási határozat a felperessel szemben két pontban meghatározott munkaügyi szabályszegés miatt szabott ki összesen 1 000 000 munkaügyi bírságot. A megállapított szabályszegések közül a felperes az elsőfokú határozat 2. pontjában megállapított, 13 fő munkavállalót érintő mulasztását elismerte. A perben kizárólag azt vitatta, hogy 52 fő munkavállalót érintően megsértette az Mt. 124/A. § (4) bekezdésében foglalt előírást.
Az Mt. 124/A. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzés mikor rendelhető el a munkavállaló részére. Az adott perben nem volt vitatott, hogy az érintett 52 fő felperesi munkavállaló vasárnapi munkavégzésére jogszerűen rendes munkaidőben került sor. Az Mt. 124/A. § (4) bekezdése szerint, ha a munkavállaló az (1) bekezdése alapján (tehát rendes munkaidőben) vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el. Ez alól a törvény kivételt tesz
- megszakítás nélküli, illetve
- a három vagy ennél többműszakos munkarendben,
- a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben,
- a legfeljebb heti 30 órás részmunkaidőben foglalkoztatott,
- valamint az idénymunkát végző munkavállaló tekintetében.
Az irányadó tényállás szerint az érintett 52 fő felperesi munkavállaló a munkaügyi ellenőrzés háromhavi időszakában ténylegesen egy vagy két műszakban végzett munkát. Ezt a megállapítást a felperes a felülvizsgálati kérelmében már nem vitatta. Ezért téves a felülvizsgálati kérelmében kifejtett az a jogi okfejtés, miszerint a perbeli esetben nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy a munkáltatónál tényleges hány műszakban folyt munkavégzés.
Az Mt. 124/A. § (4) bekezdésében foglalt kivételekre vonatkozó helyes jogértelmezés szerint ugyanis a törvény azon munkavállalók körét határozza meg, akik esetében eltérést enged az alól a főszabály alól, hogy a vasárnapi munkavégzésüket közvetlenül megelőző szombaton részükre munkavégzés nem rendelhető el. Ebből következően a felperes kellő alap nélkül hivatkozott a működési rendjére általában, mert a törvény szerinti kivételeket illetően nem a munkáltató működési rendjének, hanem annak van jelentősége, hogy az érintett munkavállaló milyen munkarendben (megszakítás nélküli, három vagy többműszakos) foglalkoztatott, rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben dolgozik-e (e körben hivatkozott a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság Mfv. II. 10.854/2001/4. számú felek között korábban folyó munkaügyi jogvitában hozott ítéletre, mely szerint a felperes nem minősül ilyen munkáltatónak), továbbá heti 30 órás részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy idénymunkát végző-e. Ez a jogértelmezés irányadó a törvényszöveg hatályba lépését követő változása alapján is. Az Mt. 124/A. § (4) bekezdése 2004. január 1-jét megelőzően eredetileg "megszakítás nélküli, illetve három vagy ennél többműszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállalót" határozta meg a főszabály alóli kivételként, míg a 2003. évi CXVIII. törvénymódosítás 5-6. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás szerint "a törvény kiegészítette azon munkavállalók körét, akik esetében kivételt lehet tenni". Ekkor került a törvényszövegbe "a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben" kitétel. Ezzel azonban nem változott a törvény korábban is hatályos rendelkezésének az értelmezése. Következésképpen a támadott közigazgatási határozat jogsértés nélkül állapította meg, hogy a felperes megsértette az Mt. 124/A. § (4) bekezdését, amikor a munkaidő beosztás szerint egy vagy két műszakban vasárnap is foglalkoztatott 52 fő munkavállaló részére a munkavégzést megelőző szombati napon nem biztosított pihenőnapot. A felperes munkaügyi szabályszegését nem alkalmas kimenteni a működési rendjére való hivatkozása, mert az a törvény rendelkezésétől eltérésre akkor sem ad alapot, ha a munkáltatónál esetenként ténylegesen három vagy többműszakban folyik munkavégzés.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - az indokolást kiegészítve a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.133/2008.)