A Gyulai Törvényszék Mf.25230/2018/7. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 258. §, 518. §, 528. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 6. §, 78. §, 82. §, 177. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. § (3) bek., (4) bek., (5) bek.] Bírók: Hajnal Beatrix, Orbánné dr. Papp Éva, Pusztai-Sznyida Barbara

Gyulai Törvényszék

9.Mf.25.230/2018/7.

A Gyulai Törvényszék Cc meghatalmazott hozzátartozó által képviselt felperesnek, dr. Bagdi László ügyvéd által képviselt alperes elleni munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és kártérítés iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2018. január hó 11. napján 3.M.306/2017/4. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t .

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett - a keresetet elutasító - rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes által fizetendő marasztalási összeget 554.497.- (ötszázötvennégyezer-négyszázkilencvenhét) forintról nettó 8.151.613.- (nyolcmillió-egyszázötvenegyezer-hatszáztizenhárom) forintra felemeli, míg a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját 2017. január hó 5. napjában állapítja meg.

A felperes által fizetendő perköltség összegét 444.500.- (négyszáznegyvennégyezer-ötszáz) forintról 91.400.- (kilencvenegyezer-négyszáz) forintra leszállítja.

A felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 542.200.- (ötszáznegyvenkettőezer-kettőszáz) forintról 86.370.- (nyolcvanhatezer-háromszázhetven) forintra leszállítja, míg az alperes által fizetendő kereseti illeték összegét 33.300.- (harmincháromezer-háromszáz) forintról 489.097.- (négyszáznyolcvankilencezer-kilencvenhét) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperest 72.300.- (hetvenkettőezer-háromszáz) forint, míg az alperest 650.700.- (hatszázötvenezer-hétszáz) forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezi az állam javára felhívásra.

Kötelezi a felperest 15 nap alatt az alperes javára 25.900.- (huszonötezer-kilencszáz) forint fellebbezési perköltség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s .

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a 2016. július 12-től július 27-ig terjedő időszakra jövedelempótló kártérítés címén 554.497.- forintot és ezen összeg után 2016. július hó 27. napjától járó késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 444.500.- forint perköltséget, míg az államnak felhívásra 542.200.- forint le nem rótt eljárási illetéket. Kötelezte az alperest az állam javára 33.300.- forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.

Megállapította, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás alkalmazására nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt nem mulasztotta el, mivel a munkáltatói ajánlat, illetve felszólítás munkáltatóhoz történő visszakézbesítésére csak 2016. június 30. napját követően kerülhetett sor, így a 2016. július 11-i munkáltatói intézkedés elkésettnek nem minősül. Utalt arra, hogy a munkáltatói ajánlat vonatkozásában a kézbesítési vélelem 2016. június 29. napján állt be, amely naphoz képest a június 30-i határidő elmulasztása nem róható a felperes terhére, az egy napos határidő nem felelt meg az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködés és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Alaptalanul hivatkozott tehát az alperes a felmondásban arra, hogy a felperes nem volt együttműködő és a munkaszerződésből folyó egyeztetési és tárgyalási kötelezettségének nem tett eleget. Mindezekre tekintettel a munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenességét állapította meg az Mt. 78. § (1) bekezdés a.) és b.) pontjában foglalt feltételek hiánya miatt. A felperes jogellenességgel összefüggésben előterjesztett kártérítési igényét azért találta csak kisebb részben megalapozottnak, mivel álláspontja szerint jelen esetben a Ptk. 6: 518. § (3)-(5) bekezdését is alkalmazni kell. Az (5) bekezdés folytán álláspontja szerint az elszámolás során figyelembe kell venni, hogy egyrészt 2016. július 12. napjától kezdődően mérkőzések hiányában nem történt olyan prémium esemény, ami növelhette volna a felperes alapbérét, másrészt pedig azt, hogy a szerzéses feltételek újratárgyalását követően megállapodás a felek között nem jött létre, ezért észszerű rövid határidőn belül közös megegyezéssel meg kellett volna szüntetniük a munkaviszonyt, amelynek következtében a munkaszerződés alapján járó jövedelem csak záros határidőig volt várható akkor is, ha a felek a jogszerűség talaján maradnak. Ezt a záros határidőt mérlegeléssel 2016. június 27-ig napjában határozta meg. A július 12-től 27-ig terjedő időszakra az időarányos alapbér 680.364.- forint volt, amelyből levonásba helyezte az egyéni járulékok összesen 18,5 %-os mértékét, 125.867.- forintot és jövedelempótló kártérítésként a különbözet 554.497.- forint megfizetésére kötelezte az alperest az esedékességtől járó törvényes kamataival együtt.

Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a megváltoztatását kérte oly módon, hogy a törvényszék a keresetének adjon helyt, az elsőfokú bíróság által megállapított összeget 9.591.110.- forintra emelje fel és mellőzze az alperes javára perköltségben történő marasztalását valamint illeték fizetési kötelezettségét. Arra hivatkozott, hogy az alperes az ítélettel szemben nem élt fellebbezéssel, így a munkaviszony jogellenes megszüntetése körében az ítélet jogerős. Helytelenül döntött azonban az elsőfokú bíróság, amikor nem az Mt. 82. §-a alapján állapította meg a kártérítés összegét. Helytelen az az ítéleti megállapítás, hogy mivel az új munkahelyén is ugyanazt a jövedelmet kapta meg, mint amit az alperes ajánlott, így nincs kára az új munkaviszony létesítését követő időponttól kezdődően. A szerződés szerint a feleknek tárgyalniuk kellett volna az új megállapodásról és ha ez nem vezet eredményre, akkor közös megegyezéssel kellett volna a munkaviszonyt megszüntetni. Amennyiben határozott idejű szerződést kell megszüntetni közös megegyezéssel, akkor a felek nyilván tárgyalnak az ebben az esetben járó pénzösszegről is.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. Előadta, hogy nem osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint az azonnali hatályú felmondás jogellenes, azonban fellebbezést és csatlakozó fellebbezést azért nem terjesztett elő, mert az ügyet a maga részéről befejezettnek kívánta tekinteni. Az összegszerűség vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a másodosztályú lehetőségek között havi bruttó bérajánlat 494.747. forint volt a felperes számára. A felperes egy hónapon belül ugyanabban a munkakörben Aa-on elhelyezkedett hivatásos sportolóként szintén az NB2-ben, ahol ugyanannyi munkabért kapott, mint amit az alperes ajánlott. Ebből az következik, hogy az NB2-ben ez a