A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31605/2017/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §, 339. §, 1991. évi IV. törvény (Flt.) 54. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. §] Bíró: Fintáné dr. Vásárhelyi Julianna

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.31.605/2017/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a név (cím) hozzátartozó által képviselt dr. felperes neve (cím) a dr. Ignéczi Anita jogi referens által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím.) alperes ellen közigazgatási határozat (BP/0701/4264-1/2017.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.000 (ötezer) forint perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy az eljárás 30 000 (harmincezer) forint összegű illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a felek előadása, nyilatkozatai, valamint a rendelkezésére álló közigazgatási iratanyag alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes az ....................... Hitoktatási Felügyelőségével 2016. szeptember 1. napjától 2017. június 15. napjáig tartó időszakra, hitoktatói feladatok és kapcsolódó tevékenységek folyamatos, illetve szükség szerinti ellátására megbízási szerződést kötött, melynek 5. pontja értelmében a megbízás teljesítéséért bruttó 2.000.- Ft összegű óradíj szerinti díjazás illette meg.

2016. december 9. napján a felperes kérelmet terjesztett elő Budapest Főváros Kormányhivatala IX. kerületi Hivatala Foglalkoztatási Osztályánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), hogy álláskeresőként vegye nyilvántartásába. Az elsőfokú hatóság 2017. január 25. napján kelt BP-09/06/002729-4/2017. számú határozatával a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei nem állnak fenn, mert a felperes kereső tevékenységet folytat, ezért nem minősül álláskeresőnek. Határozatát az elsőfokú hatóság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés d) pontjának 4. alpontjában foglaltakra, valamint az 54. § (11) bekezdés a) pontjára alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2017. február 24. napján kelt BP/0701/4264-1/2017. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Indokolása szerint a megbízási jogviszonyban folytatott kereső tevékenységre figyelemmel a felperest álláskeresőként nem lehet nyilvántartásba venni, mert az Flt. 58. § (5) bekezdés d) pontjának 4. alpontja szerint aki egyéb kereső tevékenységet folytat, az nem tekinthető álláskeresőnek. Az alperes megállapítása szerint az elsőfokú döntés megalapozott és jogszerű volt.

A felperes törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, elsődlegesen a döntés megváltoztatását, másodlagosan az alperes határozatának - első fokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte és új eljárásra kötelezést, valamint perköltsége megtérítését. Keresetében előadta, hogy évek óta tanít hittant megbízási szerződéssel az óvodásoknak hetente 1 órában, melyért alkalmanként bruttó 2.000.- Ft óradíjban részesül. Álláspontja szerint e megbízási jogviszonya nem folyamatos, hanem időszakos, melyet évente megújítanak. Értelmezése szerint az elsőfokú hatóság a megbízási jogviszonyát tévesen tekintette munkaviszonynak, ezért utasította el a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét. Keresetében hangsúlyozta, hogy - a Ptk. 6:272. §, az Mt. 13. § és 14. § alapján - a megbízási jogviszony nem tekinthető munkaviszonynak. Hivatkozása szerint az alperes az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjának kereső tevékenység fogalmára adott meghatározását jogszabálysértő módon kiterjesztően értelmezi, amely ellenkezik a kitűzött jogalkotói céllal is, amelyet a jogalkotó az egyes foglalkoztatási tárgyú törvényeknek a Magyary egyszerűsítési programmal összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv 1.) 10. §-hoz fűzött javaslat (T/9063) indokolásában rögzített. Álláspontja szerint a jogalkotó célja a taxatív meghatározásra irányult, ezért abba a megbízási jogviszony nem érthető bele. E jogértelmezés alapjául a felperes a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM. rendelet egyes szakaszait is felhívta (2. §, 67. § (1)-(2),(4)-(5) bekezdései, 68. § (1) bekezdés, 70. § (3)-(4) bekezdés, 102. § (3) bekezdés). Mindezek alapján - álláspontja szerint - a jogszabály által felsorolt tevékenységeken túl nem lehet más tevékenységet kereső tevékenységnek tekinteni. A kereső tevékenységet a jogalkotó tovább szűkítette, amikor a tiszteletdíj esetén annak mértékénél korlátot adott. A felperes álláspontja szerint három törvényi feltétel is hiányzik annak megállapításához, hogy az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételre ne legyen jogosult. Egyrészt az Flt. 58. § (5) bekezdés e) pontjában a megbízási jogviszony nem szerepel, másrészt a tevékenységért járó díjazás nem éri el a jelenleg érvényes minimálbér 30 %-át, feltéve, hogy ha a megbízási díjat tiszteletdíjnak tekintjük, illetőleg a megbízás nem munkaviszony. Jogszabálysértő a felperes szerint az is, hogy a határozat értelmező rendelkezésen alapul, amely az IRM rendelet 70. § (4) bekezdésébe ütközik. Álláspontja szerint amennyiben mégis helytálló lenne az alperes értelmezése, akkor az Flt. e szabályának korrekciója szükséges, hogy megfelelhessen a jogbiztonság és a bizalom védelem, összességében a jogállamiság követelményeinek, melynek eldöntése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

Az alperes az alaptalan felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte és a felperes perköltségben történő marasztalását. Kiemelte, hogy az Flt. 58. § (5) bekezdése e) pontja alapján kereső tevékenységnek minősül minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár. Álláspontja szerint a felperes nem tiszteletdíj jogcímen kap jövedelmet, ezért az arra való hivatkozás téves, tévesen hivatkozik továbbá a felperes arra is, hogy nem folytat munkaviszonyban kereső tevékenységet, tekintve, hogy a határozat alapja nem a munkaviszonyban állás, hanem az, hogy a felperes egyéb kereső tevékenységet folytat. Az alperes a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 35/B. §-ára hivatkozással arra is rámutatott, hogy a hitoktatás mindenképpen díjazás ellenében történik, amely díjazás a felperes részéről sem vitatott tény.

A felperes észrevételében kifogásolta az ellenkérelemnek a köznevelési törvény 35. § b) pontjára történő hivatkozását, mert az érdemi döntésben erre a jogszabályhelyre nem hivatkozott. Álláspontja szerint ez a Ket. 72. § (1) bekezdésének e) pontjának, ea) alpontjába ütköző, az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, amely a hatályon kívül helyezést megalapozza. Ehhez kapcsolódóan a Ket. 3. § (2) bekezdésének megsértését is hivatkozta. Az Flt. hivatkozott szakaszának értelmezése vonatkozásában előadta, hogy az alperes teljesen egyoldalúan és önkényesen értelmezi akként az Flt. kereső tevékenység fogalmát, hogy abba a megbízási szerződést is beleérti. Ismételten kiemelte, hogy a kapott megbízási díja nem éri el a legkisebb kötelező munkabér 30 %-át, ezért indifferens, hogy milyen jogviszonyban végzi a hitoktatói tevékenységét.