A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31477/2014/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 64. §, 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 176. §] Bíró: Hankó Ferenc

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

28.K.31.477/2014/13.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Mátray Tímea jogtanácsos által képviselt felperesnek (címe) a dr. Vargha Máté jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Bank (címe határozatszám: H-FH-I-B-43/2014.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes H-FH-I-B-43/2014 számú határozata rendelkező részének II.; II/A; II/B pontjait hatályon kívül helyezi és e tekintetben alperest új eljárás lefolytatására kötelezi. Az ezt meghaladó felperesi keresetet a bíróság elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 15.000.-Ft (tizenötezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Az eljárás során felmerült költségeiket a felek viselik.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve, de a Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál írásban kell 3 példányban benyújtani.

I n d o k o l á s:

Felperes a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti.) hatálybalépését követően egyoldalú szerződésmódosítással összesen 45 díjtételének számítási módját (37 pénzforgalmi terméket érintett) változtatta meg, 2013. január l-jétől, oly módon, hogy a pénzforgalmi termékek díjaira vonatkozó fix összegű díjszámítási módot változtatta meg. A módosítást követően a fogyasztók díja egy olyan képlettel volt meghatározható, melynek az egyik eleme fix összeg volt, a másik pedig a tranzaktált összegtől függő százalékos érték, melyet a felperes 6.000 Ft-os összeghatárral maximalizált. E körülményről a felperes a 2012. év december havi számlakivonatokon is tájékoztatta a fogyasztókat, biztosítva számukra az egyoldalú szerződésmódosítások vonatkozásában fennálló jogokat: a fogyasztók, vagy hallgatólagosan elfogadták a díjszámítás módjának megváltoztatásával történő szerződésmódosítást, vagy felmondták a szerződést. A felperes a Pti. hatálybalépésére történő hivatkozással 57 db díjtétel (40 számlaterméket érintő) esetében a korábban ingyenesen, díjmentesen, 0 forint összeggel feltüntetett szolgáltatásai ellenértékét díjkötelessé tette.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ezt követően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64.§ (1) bekezdése, illetőleg 73.§ (1) bekezdése alapján hivatalból célvizsgálatot indított annak megállapítása érdekében, hogy a felperesnek az ügyfeleket hátrányosan érintő, egyoldalú díj-, jutalék-, költség módosítása során megfelelt-e a Psztv. 4. §-ában felsorolt jogszabályokban foglaltaknak.

Így különösen a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.), és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (továbbiakban: Pft.) rendelkezéseinek, és ezzel összefüggésben a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben foglalt követelményeknek.

A pénzügyi felügyelet a felperes nyilatkozatai az általa benyújtott dokumentációk (ÁSZF, lakossági és bankszámlacsomagi hirdetmények, számlakivonati mintapéldányok, ... jegyzőkönyvek stb.) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megsértette a Hpt. 210.§. (11) és (12) bekezdéseibe foglaltakat. Mely okból az alperes, figyelemmel a Magyar Nemzeti BAnkról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB törvény) 176.§. (1) bekezdésében, illetve a 178.§. (1) bekezdésében foglaltakra az I-FH-I-B-43/2014. számú határozatában a felperes terhére a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésben foglalt díj számítási módjának az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt 45.000.000, -Ft. fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, megtiltva egyúttal a felperesnek, hogy e jogsértő magatartását a továbbiakban folytassa. Ezzel összefüggésben a felperest egyrészt arra kötelezte, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésben foglalt díj számítási módjának az ügyfél számára hátrányos, egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértésével, a fogyasztókkal szemben a jogsértő állapot megszüntetéséig felszámított díjtöbbletet a jogsértéssel érintett valamennyi fogyasztó számára térítse vissza. Másrészt az alperes a felperest arra kötelezte, hogy ezen intézkedéseiről a határozata rendelkező részében meghatározott adatok közlésével az ott meghatározott határidőben tájékoztassa. Az alperes, a felperes terhére a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés új díj bevezetésével történő, hátrányosan egyoldalú módosítását tiltó jogszabályi rendelkezés megsértése miatt is fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki 50.000.000, -Ft. összegben, megtiltva egyúttal a felperesnek, hogy e jogsértő magatartás a továbbiakban folytassa. Az alperes ezzel összefüggésben is arra kötelezte a felperest, hogy a fogyasztókkal szemben a jogsértő állapot megszüntetéséig felszámított díjtöbbletet a jogsértéssel érintett valamennyi fogyasztó számára térítse vissza. Kötelezte a felperest egyúttal arra is, hogy ezen intézkedéseiről is tájékoztassa a határozata rendelkező részében meghatározott adatok közlésével az ott meghatározott határidőben.

Az alperes a rendelkezésére álló adatokat alapján - idézve a vonatkozó Hpt. jogszabályhelyeit - arra a következtetésre jutott, hogy a díj számítási módjának megváltoztatása akkor jogszerűtlen, ha a számítási mód megváltoztatása egyoldalúan történik, és az a fogyasztóra nézve kedvezőtlen. Az alperes e tekintetben rögzítette, hogy a felperes szerződés módosításai egyoldalúak voltak mert a módosítások tekintetében hiányzott a felek egybehangzó akaratnyilatkozata, mivel a felperes nem kérte a módosításokat megelőzően a fogyasztók aktív hozzájárulását a díj számítási módjának megváltoztatásával történő szerződésmódosításához. Így a felperes ügyfeleit, mint fogyasztókat kizárólag az a jog illette meg, hogy a felperes és a köztük lévő szerződést felmondják. Az egyoldalú szerződésmódosítás a fogyasztókra nézve kedvezőtlen volt, mert annak következtében magasabb összegű díj megfizetésére voltak kötelesek. Az alperes e körben tekintettel arra, hogy a Hpt. a számítási mód fogalmát nem határozza meg e fogalmat nyelvtanilag értelmezve akként definiálta, hogy azon a díj megállapításának a fogyasztóval kötött szerződésben, vagy az annak részét képező szerződéses dokumentumokban, így tipikusan a kondíciós listákban, vagy hirdetményekben meghatározott módját kell érteni.

Tehát azt a fogyasztó számára a szerződéses dokumentumokból megismerhető számítási módszert, amellyel a díj mértéke a fogyasztó által kiszámítható. Így a díj meghatározható a tranzakció értékének százalékos mértékében, vagy fix összegben vagy ezek kumulációjával. A számítási mód megváltoztatásának ezért az alperes azt tekintette, hogy ezen számítási módszerek valamelyikétől áttérés történik egy másik számítási módra/módszerre. - perbeli eset.