A Kecskeméti Törvényszék Pf.21360/2016/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 201. §, 202. §] Bírók: Maróti Rozália, Szemőkné dr. Jávor Gabriella, Vajda László

Kecskeméti Törvényszék

1.Pf.21.360/2016/5.szám

A Kecskeméti Törvényszék a dr. Wolf Siegfried ügyvéd (felperesi képviselő címe.) által képviselt dr. felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek,- dr. Tömör Gábor ügyvéd ( I-III.r. alperesek képviselőjének címe.) által képviselt I.rendű alperes neveI.r. alperes címe. szám alatti lakos I.r., a II.rendű alperes neve II.rendű alperes címe szám alatti székhelyű II.r., III.rendű alperes neveI.r. alperes címe. szám alatti lakos III.r. és a X jogtanácsos X jogtanácsos címe. által képviselt IV.rendű alperes neveX jogtanácsos címe. szám alatti székhelyű IV.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása, stb. iránt indított perben a Kiskőrösi Járásbíróság 2.P.20.468/2014/45. számú 2016. január 28. napján kelt ítélete ellen a felperes 48., az I.-III.r. alperesek 47. és 52. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése tárgyában megtartott tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya és az elsőfokú eljárási illeték viselése tekintetében helybenhagyja,

- a felperesnek az alperesek javára megállapított perköltség fizetési kötelezettségére vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja, és kimondja, hogy a felperes az elsőfokú ítélet szerinti perköltséget az I, II., III.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak javára köteles megfizetni,

- a felperes által a IV.r. alperes részére az elsőfokú bíróság ítélete szerinti teljesítési határidőben fizetendő elsőfokú perköltség összegét pedig 35.000 (Harmincötezer) forintra leszállítja.

Kötelezi a törvényszék a felperest, hogy adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 1.648.000 (Egymillió-hatszáznegyvennyolcezer) forint feljegyezett fellebbezési illetéket.

Kötelezi a törvényszék a felperest, hogy fizessen meg I, II., III.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 15 napon belül 34.350 (Harmincnégyezer-háromszázötven) forint, a IV.r. alperes részére 7.500 (Hétezer-ötszáz) forint másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes és az I.r. alperes 1997. szeptemberben szakította meg a házassági életközösségét, házasságukat a xy Kerületi Bírósáság a 2006. október 12-én kelt xy kerületi bíróság ügyszáma/3. sorszámú jogerős ítéletével bontotta fel.

A felperes és az I.r. alperes 2001. szeptember 28-án A közjegyzőhelyettes előtt tett Közös- nyilatkozatukat közjegyzői okiratba foglalták. Ezen okirat szerint felperes, az átvett 20.600.000 forint készpénz fejében lemondott arról, hogy a C város B hrsz. alatt nyilvántartott 535 m2 alapterületű lakóház, udvar megjelölésű ingatlan - amely ténylegesen a C város D cím. szám alatt található - ¾ részére, valamint az E város I.sz.,II.sz.,III.sz.,IV.sz.,V.sz.,VI.sz.,VII.sz.,VIII.sz.,IX.sz.,X.sz.,XI.sz.,XII.sz.,XIII.sz.,XIV.sz.,XV.sz.,XVI.sz.,XVII.sz.,XVIII.sz.,XIX.sz.,XX.sz.,XXI.sz.,XXII.sz.,XXIII.sz.,XXIV.sz.,XXV.sz.,XXVI.sz.,XXVII.sz. hrsz.-ok alatt nyilvántartott összesen 72,6 hektár alapterületű, különböző művelési ágba sorolt ingatlanokra házastársi közös szerzés jogcímén bármilyen igényt tartson, valamint arról is, hogy ezen a jogcímen a fenti ingatlanokra a későbbiek során igényt érvényesítsen.

Ugyanezen felek 2008. szeptember 29-én a F nevű ügyvéd által ellenjegyzett okiratban házastársi vagyonközösség megszüntetésének keretében megállapodtak abban, hogy az I.r. alperes tulajdonként nyilvántartott G város belterület g számú hrsz. alatti ingatlan tulajdonosa 1/1 tulajdoni hányadban a felperes lesz, - a H város külterület h szám hrsz.-ú ingatlan 1/1 tulajdoni hányada az I.r. alperes tulajdonába kerül. A felek tudomással bírnak - a megállapodás szerint - arról, hogy a H város ingatlant 250 millió forint erejéig az pénzintézet javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálog terheli. Kijelentették, hogy a H város és a G város ingatlan értékét egyenlőnek tekintik, és ennek megfelelően egyikük részéről sem történt gazdagodás. Hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a megváltozott tulajdonjogok az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek.

Az I.r. alperes ezt követően az E város ingatlanok tulajdonjogát a III.r. alperesre, a H város ingatlan tulajdonjogát a II.r. alperesre ruházta át.

A felperes 2013. július 19-én terjesztett elő keresetet annak megállapítása iránt, hogy a közjegyző előtt 2001. szeptember 28-án kelt Közös-nyilatkozat elnevezésű, valamint az ügyvéd előtt 2008. szeptember 29-én szerkesztett és aláírt "megállapodás házastársi vagyonközösség megszüntetéséről" elnevezésű szerződés érvénytelen.

A felperes elsődlegesen a megállapodások semmiségére hivatkozott, mert egyrészt azok a Ptk. 202. § szerint, mint uzsorás szerződések, illetőleg a Ptk. 200.§ (2) bekezdés szerint jó erkölcsbe ütközőek. Állította, hogy a Ptk. 234. § alapján a semmis szerződés érvénytelenségére határidő nélkül lehet hivatkozni.

A szerződés érvénytelensége megállapításának jogcímeként másodlagosan a Ptk. 201. § (2) bekezdésre hivatkozott, mert a szerződések megkötésekor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke, mint lényeges körülmény tekintetében kifejezetten tévedésben volt. Kereseti kérelmének indokaként előadta, hogy régi iratok rendezése közben a közelmúltban bukkant rá az GY nevű Kft. . által 2001. december 18-i dátummal kiadott fedezetértékelésre. Ez az értékelés az E város , Ji ingatlanok piaci, forgalmi értékét 105.800.000 forintra teszi.

A felperes személyes előadása szerint az ingatlanok a sóder kincs miatt érnek többet a 2001. szeptember 28-án kelt közjegyzői okiratban rögzített értékhez képest, és erről csak az okirat elkészültét követően szerzett tudomást. Az E város ingatlanokat az I.r. alperes értékesíteni kívánta, - azokra vevői ajánlat is érkezett - és ezzel megegyező összegben történt részére kifizetés. A közjegyzői okiratba foglalt megállapodás célja az volt, hogy az I.r. alperestől elköltözhessen és a lakhatását megoldhassa.

A felperes a II. és III.r. alpereseket az I.r. alperes vonatkozásában előterjesztett kereset tűrésére kérte kötelezni, - majd a per során a IV.r. alperessel szemben is eziránt terjesztett elő keresetet.

Az I.r. alperes a személyes meghallgatása alkalmával előadta, hogy a felszín alatti sóder felértékelte az ingatlanokat, de a bányászati tevékenység csak az okirat aláírását követő 7 évvel később kezdődött meg. A felszín alatti sóderről a felperesnek is tudomása volt, az engedélyekről is tudott, viszont ennek hatását a szerződéskötéskor egyikük sem mérhette fel.

Ezt meghaladóan az I.-III.r. alperesek érdemi védekezést nem terjesztettek elő, perbeli előadásuk szerint a IV.r. alperessel, mint jelzálogjogosulttal folyamatos tárgyalásban vannak, a IV.r. alperessel megkötendő egyezség esetén esély lehet a felperessel történő megállapodásra.