ÍH 2024.88 FOGLALKOZÁS KÖRÉBEN ELKÖVETETT VESZÉLYEZTETÉS

Foglalkozási szabály megszegésének hiányában nem valósítja meg a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét az a kezelőorvos, aki a beteget a saját szakterületéhez tartozó feladatok maradéktalan ellátásával a szakma szabályainak megfelelő ellátásban részesíti, majd - helyesen észlelve, hogy a beteg állapota a saját szakmai kompetenciáját meghaladó, más szakterületen jártas szakorvos (neurológus) bevonását teszi szükségessé - neurológia konzíliumot kér, és a továbbiakban a neurológus szakorvos diagnózisának és előírásainak megfelelően jár el.[Btk. 165.§ (1) és (2) bekezdés b) pont, 1997. évi CLIV. törvény 126.§ (2) bekezdés]

Pertörténet:

Mohácsi Járásbíróság B.35/2021/18., Mohácsi Járásbíróság B.35/2021/19., Pécsi Törvényszék Bf.205/2022/7., Pécsi Ítélőtábla Bhar.40/2023/7. (*ÍH 2024.88*)

***********

Az elsőfokon eljárt járásbíróság a 2022. május 17-én kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 165. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének vádja alól felmentette. Ennek okát a Be. 566. § (1) bekezdés b) pontjában jelölte meg, így abban, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt nem a vádlott követte el. A megállapított tényállás lényege a következő volt:

A vádlott 2003 óta az M-i Kórház Sebészeti és Traumatológiai Osztályán és Szakrendelésén közalkalmazotti jogviszonyban, sebész szakorvosként dolgozik. 2018. június 24-én is ezt a munkakört látta el, míg az időközben elhunyt dr. P.M. az általa képviselt betéti társaság és a kórház közötti szerződés alapján neurológus szakorvosként teljesített szolgálatot.

A nyolcvan éves sértett 18 óra 46 perckor a lakásában elesett, aminek következtében bal keze és fejének bal halánték felőli része sérült meg. A helyszínre érkező mentők ellátták a bal alkarját és csuklóját fájlaló, kissé szédülő és a történtekre pontosan nem emlékező sértettet, állapotát a Glasgow Coma Scala alapján 15 pontra értékelték és 19 óra 23 perckor az M-i Kórházba szállították sürgősségi ellátás céljából.

A kórház sürgősségi osztálya 19 óra 27 perckor kezdte meg a sértett ellátását. Az osztály műszakvezető ápolója a triage protokoll alapján elvégezte elsődleges vizsgálatát, majd 19 óra 43 perckor őt - miután a sürgősségi osztályon ekkor sebész szakorvos nem teljesített szolgálatot - a sebészeti és traumatológiai osztályon műszakban lévő vádlotthoz irányította. A vádlott a vizsgálata során a bal oldali szemzugtól fél centiméterre lévő repesztett sebzést, körülötte szubfúzió duzzanatot, valamint a bal csukló mérsékelt duzzanatát és nyomásérzékenységét állapította meg. A sértett kikérdezése során elmondta, hogy elesésekor fejét és bal csuklóját ütötte meg, a részletekre azonban nem tud pontosan visszaemlékezni. A vádlott a sértett nyilatkozatát a leletben rögzítette, majd koponya és alkar röntgen vizsgálatát kezdeményezte, illetve - a koponya sérülésére tekintettel - a neurológiai osztályon szolgálatban lévő dr. P.M. neurológus szakorvost az ellátásba neurológiai konzílium keretében bevonta.

Dr. P.M. a sértettet megvizsgálta, aki neki is elmondta, hogy egy időszakra az esését követően nem emlékszik. Dr. P.M. - az amnéziára és a lokális tünetek hiányára tekintettel - feltételezett diagnózisként agyrázkódást véleményezett, és pihenést, a fizikai terhelés mellőzését, illetve állapot rosszabbodás (tudatzavar, görcsök) esetén ismételt neurológiai vizsgálatot javasolt. A fentiek dokumentálása után a vádlott a sértett törött alkarját gipsz sínben rögzítette, majd a beteget a fenti utasítással otthonába bocsátotta.

A sértett 2018. június 25-én lakásán tartózkodott, az őt több alkalommal meglátogató lányának fejfájásra, szédülésre panaszkodott. Ennek ellenére a kórházba nem ment vissza, lánya tanácsára otthonában pihent, ahol 2018. június 26-án hajnali 2 óra tájban elhunyt. Halálának közvetlen oka keményburok alatti vérzés és koponyaűri nyomásfokozódás következtében kialakuló kisagyi beékelődés volt, mely az elesése során elszenvedett fejsérülésével közvetlen, egyenes és kizárólagos ok-okozati összefüggésben alakult ki.

A sértett CT vizsgálatának elvégzése során a keményburok alatti vérzés bizonyosan időben észlelhető lett volna, illetve az ez alapján elrendelt obszerváció esetén nagy valószínűséggel időben észlelték volna a sértett állapotának rosszabbodását is. Ez esetben életmentő beavatkozásként az agynyomást csökkentő műtét elvégzésével a sértett élete nagy valószínűséggel - bár nem kétséget kizáró bizonyossággal - megmenthető lett volna.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a felmentés miatt, a vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása és büntetés kiszabása céljából.

A másodfokon eljáró törvényszék az iratok tartalma, az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok tartalma és ténybeli következtetés alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, illetve eltérő tényállást állapított meg, az alábbiak szerint:

A sértett ellátásakor a kórház sürgősségi osztályán dr. P.I. volt az ügyeletes szakorvos, ő azonban a sértettel nem is találkozott. Ezért kezelőorvosnak a vádlottat kell tekinteni.

A sértett vizsgálatáról készült leletet - mely jelen panasz, status, egyéb lelet, neurológiai státusz, pszichés status, vélemény alcímeket tartalmaz - kiállítójaként M-i Kórház 020414601 Sürgősségi Járóbeteg van feltüntetve, az abban foglaltakat a vádlott rögzítette, azt egyedül ő írta alá és látta el orvosi pecsétjével.

A sértett a vizsgálati leletben rögzítettek alapján az ambuláns/járóbeteg fejsérültek betegosztályozási kategóriája szerint több okból is közepes kockázatú sérültnek számított, mivel bizonyíthatóan eszméletvesztése volt a sérülés pillanatában vagy azt követően, hetvenévesnél idősebb korú volt, illetve poszttraumás amnéziája folytán csak megbízhatatlan anamnézis volt nyerhető tőle. Közepes kockázatú sérültként pedig kötelező (minimálisan elvégzendő) diagnosztikai vizsgálat a képalkotó (CT) vizsgálat lett volna, míg felnőtt korban a koponya röntgenvizsgálata ellenjavallt, nem képezi a kivizsgálási algoritmusnak részét.

A sértett ellátása során számos intézeti, a sürgősségi ellátást érintő szervezetbeli hiányosság volt tapasztalható, mely a hibás, nem aktualizált intézeti protokollban, a felelősségi körök nem kellő tisztázásában, azok ismeretének hiányában felvetik az intézeti felelősség kérdését is.

A vádlott a kötelező CT vizsgálat elrendelésének elmulasztásával megszegte az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 126.§ (1)-(4) bekezdéseiben írt foglalkozási szabályokat, illetve figyelmen kívül hagyta a EMMI súlyos koponya- és agysérültek ellátásával kapcsolatos szakmai irányelvét.

E tényállás alapján a másodfokon eljáró törvényszék a 2023. március 14-én kelt ítéletével - az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát megváltoztatva - a vádlott bűnösségét a Btk. 165. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében megállapította, és ezért őt egy évre próbára bocsátotta. Ezen túlmenően kötelezte 367.754 forint bűnügyi költség megfizetésére, illetve úgy rendelkezett, hogy a fennmaradó 367.753 forint bűnügyi költséget az állam viseli.