BH 1994.7.367 A köteles rész mint kötelmi jellegű pénzkövetelés engedményezhető [Ptk. 328. § (1) és (2) bek., Pp. 275/A. § (1) bek.].

Az örökhagyó az 1988. február 10-én kelt ajándékozási szerződéssel a 150 000 Ft-ra értékelt házas ingatlanát holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartása mellett - az alperesnek ajándékozta; a szerződés értelmében az örökhagyó illő eltemettetésének költsége az alperest terhelte. Az örökhagyó utóbb pert indított az ajándék visszakövetelése iránt az alperes ellen, a per során azonban elhunyt. Eltemettetéséről egyik leánya: a felperes gondoskodott, és ő viselte a 23 000 Ft összegű temetési költséget is.

A közjegyző végzésével a hagyatéki eljárást - hagyatéki vagyon hiányában - megszüntette, megállapította azonban, hogy az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult három gyermeke. Nevezettek a perben az örökhagyó jogutódaiként felléptek, a bíróság azonban jogerős ítéletével az ajándék visszakövetelése iránti keresetet elutasította. Ezt követően az alperes az ingatlant 400 000 Ft-ért értékesítette.

A felperes keresetében köteles rész címén 150 000 Ft, temetési költség címén 23 000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A köteles rész alapjául az ingatlannak 300 000 Ft-ban megjelölt értékét kérte figyelembe venni és két testvére "lemondó" nyilatkozata alapján arra hivatkozott, hogy örököstársai a köteles rész iránti követelésüket részére "átengedték".

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a köteles rész iránti igény olyan személyhez kötött jogosultság, amely nem engedményezhető, ezért a felperes csak a saját köteles részét igényelhetné, amely az ajándékozáskori érték alapulvételével 25 000 Ft lenne. A felperes azonban az örökhagyó ingóságaiból legalább ilyen mértékben kielégítést nyert, tehát részére köteles rész nem jár. A temetési költség megfizetése iránti kereseti kérelem elutasításának indokaként azzal érvelt, hogy annak megtérítését a felperesnek felajánlotta, aki azonban azt nem fogadta el, ezért az örökhagyónak 25 000 Ft értékben sírkövet állíttatott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 75 000 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes és két testvére az örökhagyó halálával jogosultakká váltak a köteles részre. Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy ezt a jogukat, mint követelést másnak átengedjék. A felperes testvérei által tett "lemondó" nyilatkozatot az elsőfokú bíróság engedményezésnek tekintette, ehhez képest a felperes az örököstársait megillető köteles rész érvényesítésére is jogosult volt. A köteles rész alapjául szolgáló érték megállapításánál azonban a Ptk. 665. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlan ajándékozáskori értékéből indult ki és erre figyelemmel az alperest 75 000 Ft megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a temetési költség megtérítése iránti kereseti kérelmet, mert álláspontja szerint az alperes - a felperes tagadásával szemben - megnyugtatóan bizonyította, hogy a temetési költség megtérítését a felperesnek felajánlotta, aki azonban azt nem fogadta el. Az alperes tehát a felperes magatartása miatt nem tudott teljesíteni, s minthogy az alperes a temetési költséget meghaladó értékben sírkövet állíttatott, a felperes a költség megtérítésére nem tarthat igényt.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 98 000 Ft-ra felemelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részben helyesen állapította meg, és helytálló érdemi döntése a köteles rész kiadása iránti kereset tekintetében. Tévedett azonban akkor, amikor alaptalannak találta a felperes keresetét a temetési költség megtérítése iránti részében. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes felajánlotta volna a temetési költség megtérítését a felperesnek. De az alperesi tényállítás bizonyítottsága sem eredményezné a követelés megszűnését, csupán azt, hogy a felperes késedelembe esett és emiatt ez időponttól késedelmi kamatot nem igényelhetne. Miután pedig a sírkőállítás költsége az illő eltemetés költségeinek körébe tartozik, az alperes a temetési költség megtérítése alól a sírkőállításra tekintettel sem mentesülhet. A másodfokú bíróság osztotta viszont az elsőfokú bíróság álláspontját a köteles rész kiadása iránti kereset tekintetében. A másodfokú bíróság kiemelte: "a felperes testvéreinek az első fokú eljárásban csatolt nyilatkozatai ugyan nem voltak engedményezésnek tekinthetők, de a felperes a másodfokú eljárás során csatolta a Ptk. 328. §-ában foglaltaknak megfelelő engedményező okiratot, így a felperes jogszerűen követelhette mindhármuk köteles részének kiadását. Az alperes fellebbezésében megalapozatlanul állította, hogy a köteles rész csak személyesen lenne érvényesíthető, mivel nincs olyan jogszabály, amely kizárná a köteles résznek mint kötelmi igénynek az engedményezését."