ÍH 2010.104 ÜGYVÉD TANÚVALLOMÁSA

Nem tagadhatja meg a tanúvallomás tételét a büntetőeljárásban az ügyvéd, aki úgy működött közre hamis okirat szerkesztésében, hogy az okirat hamis voltáról nem volt tudomása [Be. 81. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pont; Be. 82. § (1) bekezdés a), b) és c) pont; 1998. évi XI. törvény 1. §; 3. § és 8. § (1), (2) és (3) bekezdés].

A F. Bíróság 2010. február hó 17. napján kelt végzésével megállapította, hogy dr. G. B. tanú a vallomástételt jogosulatlanul tagadta meg.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Az alapügyben megállapított vádirati tényállás szerint dr. P. A. III. r. vádlott kérésére szülei P. Gy. és P. Gy.-né 2000. évben megalapították az ML-I. Kft.-t. A gazdasági társaság tényleges vezetését a III. r. vádlott végezte. A Kft. üzletrészeit a III. r. vádlott iránymutatásának megfelelően P. Gy. és felesége eladta. A szerződéseken vevőként - a névtulajdonosoktól korábban ellopott személyi igazolványból származó adatokkal - Cs. G., valamint P. Á. szerepelt. A szerződéseket dr. G. B. ügyvéd ellenjegyezte.

Az elsőfokú bíróság az ügyvéd foglakozású dr. G. B.-t az ML-I. gazdasági társaság alapítása tárgyában 2002. szeptember 23. napján kelt, Cs. G. és P. Á. által aláírt társasági szerződéssel, az időközben elhunyt P. Gy. és Cs. G. közötti üzletrész adásvétele tárgyában létrejött szerződéssel, valamint P. Gy.-né és P. Á. között létrejött üzletrész adásvételi szerződéssel kapcsolatban idézte tanúként.

A társasági szerződés tekintetében mindkét szerződő fél, míg a többi okirat esetén az egyik szerződő fél fiktív személy volt.

P. Gy.-né tanú az írásban tett tanúvallomásában a társasági szerződés tekintetében nem adta meg az ügyvédi titoktartás alóli felmentést.

Az ügyvéd tanú a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a társasági szerződéssel kapcsolatban tanúvallomást tenne, olyan személyek nevében is nyilatkozna, akiktől nem kapott felmentést az ügyvédi titoktartási kötelezettség alól.

A P. Gy. és Cs. G. közötti üzletrész adásvételi szerződés tekintetében arra hivatkozott, hogy az egyik szerződő fél időközben elhunyt, a másik fél pedig fiktív személy, tehát az ügyvédi titoktartás alól ez esetben sem kaphat felmentést.

A harmadik - P. Gy.-né és P. Á. között létrejött üzletrész adásvétele tárgyában készült - szerződés vonatkozásában azt említette, hogy ebben az esetben az ügyfél nem adta meg a tanúvallomáshoz szükséges felmentést.

A tanú a vallomástételt a Be. 82. § c) pontja alapján - ügyvédi titoktartási kötelezettségre hivatkozva - tagadta meg.

Az elsőfokú végzés ellen dr. G. B. tanú jelentett be fellebbezést.

Az F. F. Főügyészség átiratában az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.

A bejelentett fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla az iratok felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen idézte azokat a tényeket, amelyek ML-I. Kft. alapításával, majd az alapítást követő eladásával kapcsolatosak.

Eszerint a 2002. szeptember 23. napján kelt társasági szerződést Cs. G. és P. Á. írta alá, akik mindketten a valódi névtulajdonosoktól korábban ellopott személyi igazolványokkal igazolták magukat az ügyvéd előtt, így valós személyük ismeretlen volt a szerződés megkötésekor, és az maradt a büntetőeljárás során is.

Ugyancsak helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az üzletrészek eladása tárgyában utóbb két külön szerződés készült, melyek közül az egyiket az időközben elhunyt P. Gy. és Cs. G. (valójában fiktív személy), míg a másikat P. Gy.-né és P. Á. (ez utóbbi valójában fiktív személy) kötötte meg.

E három szerződés megkötésében közreműködött dr. G. B., mint a szerződéseket ellenjegyző ügyvéd.

Az elsőfokú bíróság a 2010. február 17. napján tartott tárgyalásra dr. G. B. ügyvédet, mint tanút idézte meg, hogy a tanú e három szerződés létrejöttével kapcsolatban nyilatkozzon.

A tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az eljáró bíró dr. G. B. kihallgatása kezdetén kioktatta a tanút a Be. 81. § (1) bekezdés a), b), c) és d) pontjaiban, valamint a (2) bekezdésben és a 82. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban írtakra.

A tanú a kioktatás után úgy nyilatkozott, hogy a Be. 82. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással a vallomástételt megtagadja.

Álláspontja szerint, amennyiben vallomást tenne a társasági szerződés tekintetében, akkor olyan személyek nevében nyilatkozna, akik fiktívek, és akiktől nem rendelkezik felmentéssel. A másik két szerződést aláíró személyek közül P. Gy. elhunyt, így felmentést nem tud adni, míg P. Gy.-né a titoktartás alól őt nem mentette fel, így a kihallgatása akadályba ütközik.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az Ütv. (1998. évi XI. tv.) alábbi rendelkezéseire:

1. § (1) Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.

3. § (2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

3. § (3) Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.